Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A hívott számon előfizető nem kapcsolható /már/
pauleve55• 2014. augusztus 29. 01:11
Magamra maradtam mióta hallgatag
menedékem a csend, kenyerem a béke,
nyugalmam forrása öntudatra ébreszt,
szelíd oltalmat ad a jelen pillanat.
A sorból kilógtam mikor ledobtam a
kényszerítő játszmák hazug álruháját,
és a népszerű drámák szemétdombján már
nélkülem kotkodál a balga színdarab.
Szédülten állok, ahogyan valóságom
éles röntgenképére cserélem sorra,
sok kápráztató, színes illúziómat;
látom csontomig hatón való világom.
***
Mióta látok, magamra én vigyázok;
míg az értetlen világ tyúkudvarában
gyilkos meccseit a mohó Gonosz játssza,
sanda pillantással provokál az álnok,
és rám találhat, ha visszatámad sírva
a melodráma, tajtékos hullámmal ha
túlárad az indulat, hiába aljas
kínja - már nem harapok rá a csalira,
mert én már megtanultam szeretni dacból,
bár bemocskolt a világ ítélete, de
megbocsájtok csakazértis az ellenem
vétkezőknek merészen, hiszen én vagyok
önmagam egyetlen esélye; feltámadt
múlt tévedések ha önváddal mérgeznek,
Veled én adhatok magamnak kegyelmet,
mert minden hibámra van Nálad bocsánat,
míg jeleidbe vésett felelősségem
önrésze Hozzád árad, és elfogadom,
hogy a Maya kivessen magából, ahogy
Érted a szeretet ösvényére térek.
***
Illúziókból átírt út finom porán
feszülnek lépteim belülre, maskarák
merev szemén a bosszúvágy kaszál halált
míg leleplezem konok démonok sorát.
Magányos küldetésem jelzőfényei
átsejlenek a víziókon, magamba
vezet a lelkiismeret belső hangja,
és tétova szellemem Hazaérkezik...
Csak magam vagyok, ősi, mohos kőfalak
rejtette kertembe énvelem nem jöhet
senki se'; ösvényem csöndjében fölöttem
zúg szélfútta, égbe nyúlt fenyők dallama.
Csak én, magam vagyok, és mégis egy Veled,
titokzatos kapum a fényre nyit, belül
földi létezésem célja átlényegül,
egóból Mindenbe - magamból Istenbe.
***
Önnek - Istentől - csak - egyetlen egy -
régi/új - üzenete - érkezett :
"Szeretlek!"
pauleve552014. szeptember 1. 22:17
@Mamamaci40: :-)
pauleve552014. augusztus 30. 23:00
@Havierez: :-)
Törölt tag2014. augusztus 30. 22:58
Törölt hozzászólás.
pauleve552014. augusztus 30. 22:41
@Mamamaci40: :-)
pauleve552014. augusztus 30. 19:05
@Mikijozsa: Egyetértek :-)
Mikijozsa2014. augusztus 30. 11:33
az isten szeretete egyeseknél árucikk,
nálam közvagyon
pauleve552014. augusztus 30. 09:31
@judit.szego: :-) Köszönöm, hogy jöttél!
pauleve552014. augusztus 29. 23:06
@Andicsek: Andreám, köszönöm :-) Sok puszi Neked!
pauleve552014. augusztus 29. 21:08
@Molnar-Jolan: Köszönöm, hogy továbbgondoltad, el sem hiszed, mennyit segítettél! Valójában csak most értettem meg ennek az útnak a magányát. Hiszen első lépésként az anyagi világhoz fűződő kapcsolatokat kell lazítani - a feltétel nélküli bizalom jegyében! Ezután el kell botorkálni abba a bizonyos kertbe, tök egyedül, pusztán a reményre és megérzésre hagyatkozva, és, ha még mostanra sem vesztettük el a hitünket, akkor ott, a kertben lehallgathatjuk az utazásunk során érkezett üzenteinket. Csak ennyi!
Hű! Még jó, hogy ezt korábban nem láttam ilyen tisztán :-))
pauleve552014. augusztus 29. 21:00
@Molnar-Jolan: :-)
Molnar-Jolan2014. augusztus 29. 20:23
Ááá, ennél tömörebb nem lehetett volna az "öreg" :-)
pauleve552014. augusztus 29. 20:06
@Molnar-Jolan: Köszönöm! A Te véleményednek mindig annyira örülök :-) /Azt hiszem, a hívásátirányítás végül csak működni kezd és megkapom a korábbi üzeneteket is :-))/
Molnar-Jolan2014. augusztus 29. 19:57
Mindenki más válaszokat ad az élet (és isten) "(ki)hívásaira".
Borzasztó, mikor nincs meg a szinkron, a (régi) üzenet és a visszahívás időeltolódását nem lehet semmisnek nyilvánítani.
Azt hiszem, hasonló volt az én hívásfogadásom is, legfeljebb nem tudtam ilyen nemes lélekkel feldolgozni "magamra maradásom".
Hatalmas vers. Formailag is remeklés.
Andicsek2014. augusztus 29. 19:06
" Csak én, magam vagyok, és mégis egy Veled,
titokzatos kapum a fényre nyit, belül
földi létezésem célja átlényegül,
egóból Mindenbe - magamból Istenbe. "
Megható..,gyönyörű verset alkottál, drága Éva!
Szeretettel ölellek: andi
judit.szego2014. augusztus 29. 18:45
Evam! Csodalatos verset irtal!!!!
pauleve552014. augusztus 29. 18:25
@BakosErika: Köszönöm Erikám :-)
BakosErika2014. augusztus 29. 16:25
Mekkora vers ez, Éva!
Elimerésem gyönyörű, szívszorító alkotásodhoz.
Szeretettel: Erika
pauleve552014. augusztus 29. 15:51
@Steel: Meghatottál...köszönöm. Már rég tudjuk, hogy nagyon hasonlóan rezgünk :-) ez most is bebizonyosodott.
Örülök, ha bekerülhetek a Te kortárs válogatásodba.
Szeretettel ölellek.
Steel2014. augusztus 29. 15:41
Szavakat nem lehet találni...ehhez a vershez.
Talán nem is kell, mert elmond maga mindent...
Én pedig, a következő kortárs kedvenceim közé elviszem majd, ha szabad...
Annyira tiszta, emberi, belülről szólón gyönyörű...ahogy megírtad, és amit elmondasz Vele...Éva, ölellek érte, sokszor sokszor!
pauleve552014. augusztus 29. 12:27
@Kicsikinga: Drága Kingácskám, megtaláltad a lényeget :-) Köszönöm.
Kicsikinga2014. augusztus 29. 11:38
Atya Isten!!!!!!!!!!!!!!!!
Nemlátok a könnyektől!
Micsoda vers!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
"mert én már megtanultam szeretni dacból,
bár bemocskolt a világ ítélete, de
megbocsájtok csakazértis az ellenem
vétkezőknek merészen, hiszen én vagyok
önmagam egyetlen esélye"
Ezt nem fogom elfelejteni sohasem, hiszen társasága lesz a többi, őrzött kincseimnek!
Szép versek közé kerül!
pauleve552014. augusztus 29. 10:46
@skary: :-)
petruchio2014. augusztus 29. 08:11
"Magányos küldetésem jelzőfényei
átsejlenek a víziókon, magamba
vezet a lelkiismeret belső hangja,
és tétova szellemem Hazaérkezik.."
Mamamaci402014. augusztus 29. 06:12
Főoldalra vele!
skary2014. augusztus 29. 06:07
:)