Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
4. ..... éltünk, mint hal a vízben ......
pauleve55• 2013. július 23. 21:17
Az állatsereglet legcsendesebb képviselőit Csabikámnak köszönhettük. Még városi lakásunkban laktunk, amikor ő akváriumot szeretett volna szép színes díszhalakkal. Összegyűjtött zsebpénzét felajánlotta hozzájárulásként, így állandó tragikus pénzügyi helyzetünk ellenére sikerült megvalósítani álmát. Beszereztük az akváriumot és a legszükségesebb hozzávalókat.
A végeredmény igazán tetszetős lett.
Szép tiszta vizü folyami kavicsos akváriumunkban a levegőztető csillogó buborékjai között jókedvüen úszkáltak fénylő, színes halacskáink. Ez az idilli állapot egészen addig tartott, míg tudatlanságunknak köszönhetően rászabadítottunk egy apró ragadozót - talán egy miniatürizált harcsát? - a békés hal csapatra.Látványos pusztítást végzett!
Haléknál egymás megevése szerencsére nem jelent nagy tragédiát, tehát mi sem keseredtünk el túlságosan. Rövidesen pótoltuk megtizedelt állományunkat. Vízzel telt műanyag zacskókban újabb és újabb kis apró, kecses halacskák érkeztek az állatkereskedésből. Igaz ami igaz, a látvány gyönyörű és megnyugtató volt.
Az igazi baj az akvárium rendszeres takarítása körül adódott.
Időnként a kavicsos fenéken bágyadtan heverő, szomorú halacskák alig látszottak a sötét, szürkészöld algatengerben. Általában komolyabb vita nélkül megoldottuk ezeket a helyzeteket és még a teljes katasztrófa előtti pillanatban valamelyikünk kialmolta a hallakot.Halacskáink falura is velünk költöztek. A cserépkályhával fűtött szobában létrejövő nagy hőingadozás miatt meg kellett oldani az akvárium vizének melegítését, de ez nem akadályozta a további sikeres üzemeltetést.
Úgy gondolom, végül mindannyian ráuntunk a kis vizi világra - és a velejáró munkára! - így érdeklődés hiányában minden az enyészeté lett.
Utolsó halacskánk elpusztulása után egy ideig üresen állt a nagy tégla alakú üveg edény, hogy később Gizi, az ékszerteknőc vegye birtokba.
Gizi több százezer év hüllő örökségét birtokolta. Őt figyelve, mintha rég kihalt dinoszauruszokat láttam volna. Apró, négy-öt centiméter átmérőjü páncélja alól lassú, szaggatott mozdulatokkal nyújtotta elő hosszúkás, két oldalt piros csíkkal díszített fejét, vékony, törékeny, karmos ujjakban végződő lábait.
Komoly, megfontolt agymunka előzte meg minden lépését.Sokszor úgy tünt, elaludt - lefagyott? - egy cselekvés sor kellős közepén.
Egy biztos, Gizi semmit sem kapkodott el. Hüllőkre jellemző nehézkes, töredezett mozgással, ráérősen közlekedett nagy kövekkel, kevés fürdővízzel berendezett akváriumában. Szájának redős, reszelős széleivel tépte a saláta levelet és nyeldekelve küzdötte le a túl nagyra sikerült falatokat is. Ügyesen halászta ki fürdővizéből az apró, szárított kukacokat, forgatta az előszőr keresztben álló, és szájából kétoldalt kilógó finom falatot hosszanti irányba, majd nyakát kinyújtva egy utolsó nagy nyeléssel gyomrába küldte azt. Szívesen nézegettem ezt az apró őskövületet.
A megfelelő táplálkozásnak köszönhetően a pici hüllő szépen növekedett. Páncélja már legalább tizenkét centisre nőtt, amikor Gizi fajtájára jellemző szem betegséget kapott. Valószínüleg nem használt neki az időnként eléggé elhanyagolt lakókörnyezet sem.
Rövid ideig tartó betegsége után Gizi is a hátsó kertbe került a többi, őt már megelőző házi kedvencünk mellé.