mezeimarianna blogja

Hóval érkezett a december
pihe-puha szárnya lett a fáknak,
szél repítette sóhajom
neki a tájnak, a világnak:

hozzátok is érkezzen meg tisztán,
hófehéren a Karácsony,
a szeretet ünnep szeretetben,
szálljon reátok hulljon rátok.

Találjon reményt a reménytelen,
ne érezzen hiányt,eméssze magát,
hittel teljen meg mindenki szíve,
lássa a csodát. lásson csodát,

mert eljött közénk, megszületett,
viselte sorsát, nehéz keresztjét,
tette mit kellett, megváltott,
emberként vállalt az emberért.

Hát higgyetek, küzdjetek szeressetek,
legyen boldog, szép a Karácsony,
hogy béke uralja a lelketek,
szeressétek egymást és e világot.

Móric meg én még mindig sokat megyünk,
utazgatunk eleget Metróval, Hévvel,
vagy új villamossal,ha kell gyalogosan,
sétálva teszünk métereket.
Kép,kép,kép,ha metró ajtója csukódik,
háp, háp, háp a villamos ajtaja,
a hév hangos na és a 3-as,
majd ő lesz k ia 10-est feltalálja.
A megállókban gyakran bújócskázik,
olykor odaszalad karjaimba,
de megfogja a kezem amikor kell,
és az embereket is megmosolyogtatja.
Persze hisz még gyermek,lassan iskolás lesz,
mondta is nekem már 120 cm,
én meg említettem hogy igen okos is
az esze több szerintem.
Sokat beszélgetünk féltett is a minap,
azt mondta ne menjek Brazíliába,
mert ott él a zöld anakonda,
nem szeretné, ha én lennék vacsorája.
Nem terveztem menni arrafelé sem,
minek is tenném, de ő csak ismétli,
meg kellett ígérnem, hogy maradok,
majd váltottunk és hogy a Mikulás
játékot küld neki.
Mikor hazaértünk levelet is írtunk
dinoszauruszt kér különlegeseket,
hiába kérdeztem nem édességet hoz,
ő azt állította nem tudhatom ezt.
Említette nem él az apukája
és a Jézuskánál van ott pihen,
szomorúsága engem is megérintett,
komoly beszélgetések következtek,
hogy örök életet fel fogják fedezni
mire ő felnő, nem hal senki meg,
mozogni sem tudnánk sehova se menni,
mondom lenne jó,
hogy fogná meg a kezem?
Okos fiú ő meg is értette,
 sokat beszélgetünk
vagy hallgatunk is néha,
szőke fürtjeit mikor utazgatunk 
csodálva dIcsérik, mert ő kis angyalka.

enyhe a lég,mint bennem az érzés,
csendesen folyik bánatom tova,
ünnep közeledik,takargatva sebet
elindulok, hogy eljussak valahova...

menni kell visz lábam és a kényszer,
mi belülről szorít, nő a vágy
jobbá tudunk lenni, ha merünk tenni,
ha jóakarat vezet nem ártani akarás...

sokszor gördít elénk nehézséget,
az élet nem mindig csodás,
de ki mindig épít rombolás helyett
pozitívan lát talál megoldást...

embernek születtünk nem akárkinek,
élni kell az élettel s éltetni mindent
mi velünk jött létre menni csak mennünk,
hazatérnünk,ha megtaláltuk a hazát...

fázós ősz települ az ágak közé,
fáradtan potyognak a levelek,
fénytelen könnyezve leesnek,
takarót adnak a föld fölé...

fázós ősz nehezül, szenvedek,
elmúlást idéz minden levél,
mint az emberek voltak,nem lesznek,
új hajtás hoz a fa majd új reményt...

de addig még köd szitál, fákra ül,
fázós az ősz, nyirkos és hideg,
nem ad koronát -költő babért,
csak lombtalan merednek felettem...

Nem esett jól hazajönni,
látni szomorúságot szemedben,
jobb volt veled együtt lenni,
kettesben, csendben, kedvesem,

a fényekkel kergetőzve hű lélekkel
ragyogást adni az éjszakáknak,
nappalt álmodni a csillagokkal
fürödni egy boldogabb, szebb világgal.

Jó volt melletted elaludni,
felébredni karodban zártan,
hinni, hogy hazám a te hazád,
ó én házatlan hazátlan...

de érzem mégis otthon vagyok,
mert hasonlítunk és teljes azonosulással,
átélve átadjuk szerelmünk,
fityiszt mutatva a valóságnak.

Jó volt és egyszer majd biztosan,
kéz a kézben folytatjuk utunkat,
nem térünk ki, a bajjal szembe megyünk,
így nyerve meg békétlen harcunkat.


Bár idegenek vagyunk, mint földlakók,
lelkünk szabad, vad testi zsongással,
hiszem hogy jó lesz, mert jó volt veled
újjászületni, nem törődni semmi mással.