mezeimarianna blogja

Köveken lépkedem
száraz, üres kedvvel,
hagyom magam vezetni,
s ahogy a Nap perzsel,
hangulatom fásult
gondolatba gázol,
kitartóan követ és
úgy érzem fázom...
van vagy huszonöt fok
s megérkezem hozzád,
vagy csak ezt szeretném,
mert ég-földnyi távolság
választ el egymástól,
az űr ettől csak nagyobb,
közelebb lehetnél,
de messze vagy angyalom.

Amerre én jártam
Köbölkúton,
nyárnyitó bulin,
helyi rendezvényen,
őrt álltak a szúnyogok,
s lesve ránk
volt részünk bőven
meglepetésben,
amikor a rock-banda
metálos ifjai
húrokba csaptak
heavy-sen bezenéltek,
el kellett ismernem
igazi tehetségek
ha nem is áll közel
e stílus nékem.
Ezután a Felvidék rádiósa,
cifrázta és adta
a zenét a népnek,
kezdődött diszkó
a retró party,
a hatvanas, hetvenes, 
nyolvanas évek,
szlovákul is magyarul is
ahogy erre szokás
a Felvidéken,
hangulatuknak semmi
nem szabott határt,
itt Szlovákiában
a helyiek gyűrűjében.
Tapostuk a füvet
gyúrtuk a talajt,
megmutattuk ezután
hogy mulatunk,
mert a Royal zenekar
Csaba és társa
apait-anyait beleadott,
hajnalig bizony
meg sem álltunk,
Ruzsival Mónival,
Ildivel, Ferivel,
no és Jutkával
jól éreztük magunk,
ki eljött szerintem
hasonlóképpen.

Amerre én jártam
párom is elkísért,
bár nem szeret táncolni
végignézte,
egészen hajnalig kitartott
nem számított neki
kivárta, várt rám
míg magam jól érzem,
nem sürgetett,
nem siettetett,
együtt jöttünk haza
s mint a mesében,
egyszer volt, hol nem volt,
de igaz és nyárnyitó,
Köbölkúton hol
kicsit elidőztem.

hol csendben, halkan szól,
szinte suttogva,
úgy önti lelke sóhaját,

hol hangosan harsogva,
vágtatva, nyargalva,
kiabálja ki fáj, ha fáj,

hol szelíd, mint a galamb,
turbékol, búg, udvarolva,
vagy károgva szólítja az anyját,


mert a hiány nagy
és spontán belülről jön,
hívását az ég is meghallja,

hol dörög, hol esik, hol szél fúj,
de azért süt a Nap.

Emlékeim közt botladozva,
eszembe jut sok kedves tanár
az is hogy mi mindent tanított,
és hogy mit adott felsorolnám:

a sport bátorságot, küzdést, kitartást,
legyőzni minden akadályt,
a módszertanok talpraesettséget,
az orosz nyelv elfogadást,
erőt, tiszteletet a történelem
látni,bocsátani hibát,
és szabadságot a filozófia
bölcsességet, gyors észjárást,
önismeretet a pszichológia
az irodalom szárnyalást
elvonatkoztatást, szépséget a rajz
ötletet, kreativitást,
kötést, összetartozást a kémia
kapcsolatot, energiát
és pontosságot a matematika
nyitottságot,továbbjutást,
a biológia utat mutatott
a fizika helyes irányt,
térbeli tájékozódást a földrajz,
a nyelvtan alkalmazkodást,
empatikussá tett az egészségtan
egészségessé az ének
emberré nevelt a pedagógia...
belőlük ma is megélek.

Tanáraim! Köszönöm néktek!

/a 20.érettségi találkozóra/

A tanárnő

Bölcs volt és sokat tapasztalt
s ő az ki dicsért vagy vigasztalt,
kinek a szava mindig elragadott
és fejembe tengernyi tudást adott,
mert tekintete komoly volt és kitartó,
hangja bátorító, bíztató,
mosolya simogató,nyugtató,
s szíve olyan,mint a nyitott ajtó.
Kivel közelebb került a távolság
és elérhetőbbé vált a valóság,
kivel kitárult az egész Világ...
Kinek most mindezért köszönet jár!
            Köszönöm!

/kolléganőmnek
és Vaskóné Pánytya Júliának a földrajz tanárnőjének/