(IME, HÁT MEGLELTEM HAZÁMAT...)
Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.
E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfilléres, a vashatos.
Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. - Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.
Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.
Igy éltem s voltam én hiába,
megállapithato m magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.
Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.
Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.
1937. nov. 24.
József Attila
Szerkesztő: mezeimarianna
Figyelők: 47
Mennék...
húz a szívem
s a vágy mi lök feléd,
de megzabolázza
táltos lelkem,
mi szökne
repülne
beeteljesülvén.
Mennék...
átszelve folyót
hágva hegyeket
korlátoktól szabadulva,
de gúzsba köt a lét
emberi mivoltom
megbéklyóz
újra meg újra.
Mennék...
keresztem e sors
feszíti lelkem,
szilaj szívem,
szabad lehetnék
veled s benned
gyönyört élve,
ha átjutnék
a határon túlra,
nem lehet.