Egy régi történet

GONDOLSZ-E RÁM?

Gondolsz-e rám,ha csend vesz néha körül?

Emlékeidben él-e ,az együtt töltött néhány év?

Fiatalok voltunk,kicsit bolondok,őrültek,

De a szerelem élt egymás iránt legbelül.

Mindig rád gondoltam az iskolapadban ülve,

Arra vártam,már rohanjon az idő,teljen el a hét!

Hadd lássalak újra,hadd érezzem kezed melegét,

Hadd érezzem csókjaid hársfavirág ízét.

Aztán,elmúltak a bolond diákévek,felnőttünk,

S,te egy nap megkérted kezem,és igent mondtam,

Akkor azt hittem,a boldogság örökké tart,

De nyomorulttá,sötétté vált minden nap.

Mert nem értettél meg,hitted játszhatsz délibáb játékot,

Eltűnhetsz,semmibe vehetsz,hisz'láttad,mennyire ragaszkodok,

Aztán,pár év után,mikor szívem belehalt kisded játékaidba,

Sok átvirrasztott éj után,határoztam:szakítok!

De te akkor sem hitted,szándékom végleges,lezárt,

Nevettél rajtam,semmibe vetted érzelmeim viharát,

Csak mikor felhevült a vér,és indulatok tengerén -

Kitéptelek,mint vasgyökerü,méregtermő ürömfát.

Csak akkor hervadt le ajkadról mosolyod vad virága.

És még akkor sem értetted meg,szívemnek mi a vádja,

Nem akartad belátni,hogy tévedtél,kiégettél-

Mint leszáradt avart,a rét kietlen,végtelen tájain.

De én,még most is élek,mert velem van a remény.

Nem adtam fel,élni akart bennem a mennyei fény!

De a te szíved ezer darabra húllt szét,szomoru lett életed,

Mert az a darab,mit kitéptél belőlem,ott maradt örökre veled.