Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kifutó modell gyermek-meséi
madaras• 2021. április 27. 17:59 • olvasva: 170
Szeles időben - sarló-kalapács
kettős-keresztet kaszált el szépen -
akkor lettem én éppen iskolás…
kisgyermek-korom kereng elmémben.
Első félévben hetes volt a jeles…
ötöshöz e cím csak ezután került -
szabadság vége, mert a sok lepcses
parancsra padban hátratett kézzel ült.
Ki mancsát ok nélkül elővette -
játszott vele - valamit matatott,
bizony a körmöst kiérdemelte -
ha nem figyelt - akkor is kaphatott.
Kórusban kántáltuk az egyszeregyet …
utáltuk – akkor még úgy hívták számtan -
ismerni kezdtünk kis és nagybetűket -
szótagok szavakat szültek agyunkban.
Később kinyílt a könyvek világa,
olvastunk mesét, tanultunk verset -
megtudtuk hogy ki népünk barátja,
nótákban szőttük neki a selymet…
Nagyszünetben udvaron játszottunk
fogócskát és adj király katonát,
fiúk – mi külön osztályban voltunk,
nem figyeltük még lányoknak szavát.
Megszólalt a síp – mindenki megállt,
mókának vége – és csendben maradt -
minden osztály kettes oszloppá vált,
vezényszóra – a helyére haladt.
Tanítás végén táska a hátra
gépkocsi akkor…? - mind elindultunk -
senki sem maradt - szülőre várva,
jót gyalogolva hazajutottunk.
Otthon az ebéd nagyanyó műve,
levágott jércét főzte finomra -
láttam, hogy nálam zúzája szíve:
„Ettől nősz nagyra s leszel katona”
Iskola után, nyári szünetben
várt ránk a munka - módosak földjén,
cseresznyét szedtünk rész-ötödében -
égbenyúló gyümölcsfák tetején.
Üdülés volt ez minden gyermeknek,
ingyen ebédnek csurgott a leve -
magunkkal hozott zsíros kenyérnek
abban a korban jó volt az íze…
Ettünk mi ezt is meg azt is – olykor
akácvirágra papsajtot, sóskát
morgott is tőle a bendőnk sokszor -
nem ismertünk vitamin tablettát.
De rég volt Istenem, több mint régen…
első buzgalomra ennyi elég -
lenne még nektek miről mesélnem…
talán később – tovább folytatom még.
De-Di2023. július 5. 20:59
@madaras:
Mi a könnyebb? Vagy mi az egészségesebb? Szép, aranyos még a címe is mosolyogtató „Kifutó modell …” Üdvözlettel Ferenc
madaras2021. április 29. 07:51
Kedves Marika !
Valóban - fizikálisan nem volt könnyebb - inkább (sokkal) nehezebb életünk - ám minket munkára neveltek szüleink - például természetes volt, hogy nyári szünetben - gyermekként is dolgozunk....mert szükség volt arra a keresetre is - abban a szegény világban.
.....ám sokkal jobb idegrendszerrel rendelkeztünk - és egyébként is engedelmességre tanítottak bennünket....csak halkan jegyzem meg - ma egy kisiskolásnak már természetes igénye egy okostelefon....de nem is akármilyen...
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Törölt tag2021. április 28. 19:10
Törölt hozzászólás.
madaras2021. április 28. 16:58
@Mamamaci40: Szándékozom folytatni - középiskolás éveimmel - valamint a falvak ( legalább is felénk így történt) elsorvadásával.
Köszönöm, hogy nálam jártál - örülök véleményednek.
madaras2021. április 28. 16:57
@Mikijozsa: Természetközelibb, érzelemdúsabb és nyugodtabb volt gyermekkorunk világa.
Köszönöm, hogy idéztél és nálam jártál.
Tisztelettel üdvözöllek: István
madaras2021. április 28. 16:55
@liketorn: Az idő megszépíti a múltat....valóban nem volt könnyebb....sokat dolgoztunk.....rengeteget gyalogoltunk - néha csavarogtunk - de mindenre volt időnk - gyermekként sokkal inkább természetközelben éltünk.
Köszönöm, hogy nálam jártál !
Mamamaci402021. április 28. 16:15
Köszönöm szépen ezt az igazi életmesét, és kíváncsi lennék a folytatásra!
Mikijozsa2021. április 27. 19:54
csodálatos a versed kedves János, szép emlékezetes
világról a mai fiatalok nem is tudják mennyire jó volt akkor igazán szép lett gratulálok
"Otthon az ebéd nagyanyó műve,
levágott jércét főzte finomra -
láttam, hogy nálam zúzája szíve:
„Ettől nősz nagyra s leszel katona”
liketorn2021. április 27. 19:04
Érzékletes, megkapó leírást alkottál! Lehet hogy jobb volt akkoriban, de könnyebb biztosan nem...