madaras blogja

madaras•  2021. október 11. 21:10

Játszom az időmértékkel

Kedves idetévedt Olvasó !

Próbálkozom - csűröm, csavarom...

Eredetileg ez a vers szenrju csokornak is tekinthető - ám gondoltam egyet ( talán hülyeség) - de belevittem az időmértéket is

- az öt szótagos sorok adoniszi sorok - a hétszótagos sorok  téleszilleion  (-UU/-UU/-) kolonok (:=sorrészek)

Talán még így is érthető a bele rejtett gondolat...- vagy tévedtem...?


IME:



Fogja kezed már,
érzed a rettenetét -
visszafelé húz.

Foglyom a lelked !
Búgja egy báj-teli hang.
csalfa szirénként.

Térj az eszedre !
Hinni gonosznak - az ám
nagy hiba lenne !

Kérjed az Úrtól
adja az útmutatást -
merre találod…

és jön a nagy kegy -
ajtaja nyitva feléd,
gyógyul a lelked !




madaras•  2021. április 27. 17:59

Kifutó modell gyermek-meséi

Szeles időben -  sarló-kalapács

kettős-keresztet kaszált el szépen -

akkor lettem én éppen iskolás…

kisgyermek-korom kereng elmémben.

 

 

Első félévben  hetes volt a jeles…

ötöshöz e cím csak ezután került -

szabadság vége, mert a sok lepcses

parancsra padban hátratett kézzel ült.

 

Ki mancsát ok nélkül elővette -

játszott vele - valamit matatott,

bizony a körmöst kiérdemelte -

ha nem figyelt - akkor is kaphatott.

 

Kórusban kántáltuk az egyszeregyet …

utáltuk – akkor még úgy hívták számtan -

ismerni kezdtünk kis és nagybetűket -

szótagok szavakat szültek agyunkban.

 

Később kinyílt a könyvek világa,

olvastunk mesét, tanultunk verset -

megtudtuk hogy ki népünk barátja,

nótákban szőttük neki a selymet…

 

Nagyszünetben udvaron játszottunk

fogócskát és adj király katonát,

fiúk – mi külön osztályban voltunk,

nem figyeltük még  lányoknak szavát.

 

Megszólalt a síp – mindenki megállt,

mókának vége – és csendben maradt -

minden osztály kettes oszloppá vált,

vezényszóra – a helyére haladt.

 

Tanítás végén táska a hátra

gépkocsi akkor…? - mind elindultunk -

senki sem maradt - szülőre várva,

jót gyalogolva  hazajutottunk.

 

Otthon az ebéd nagyanyó műve,

levágott jércét főzte finomra -

láttam, hogy nálam zúzája szíve:

„Ettől nősz nagyra s leszel katona”

 

Iskola után, nyári szünetben

várt ránk a munka - módosak földjén,

cseresznyét szedtünk rész-ötödében -

égbenyúló gyümölcsfák tetején.

 

Üdülés volt ez minden gyermeknek,

ingyen ebédnek csurgott a leve -

magunkkal hozott zsíros kenyérnek

abban a korban jó volt az íze…

 

Ettünk mi ezt is meg azt is – olykor

akácvirágra papsajtot,  sóskát

morgott is tőle a bendőnk sokszor -

nem ismertünk vitamin tablettát.

 

De rég volt Istenem, több mint régen…

első buzgalomra ennyi elég -

lenne még nektek miről mesélnem…

talán később – tovább folytatom még.

madaras•  2021. április 12. 20:36

Fogas kérdés

Látva mi pont most ingerel engem -
szenved a fertőzött koronás,
ám ahogy ezt én most ide vésem:
nem jöve ennél összefogás…

 

Ott a padokban kardoz az elme,
éles a nyelvük szúrhat a szó -
az ki ma vesztes győzni szeretne,
kellene hozzá több akaró…



Jer te is errébb ! - ezt igy üzenve -
selymes a nyelvük, gyöngyöz a szó,
az ki ma többség - rá tehet erre...
nos - kihez érhet több szavazó?

madaras•  2021. február 16. 19:54

Háziállatok változó világa

A villany-kotlós kotyolta kiscsibe -

gyorsan növekszik - tápokkal turbózva

rövid életét börtönben végzi be -

ketrece rabja – nekünk lesz tojatva.

 

Isten szabad egét sohasem látja -

 kukacot meg hernyót nem is ismeri,

olykor cellája rácsát kapirgálja -

kakasa sincs – ki néha megkergeti.

 

Ha „kiégett” – akkor sem menekülhet

pillanat műve s fején a nyaktiló…

- húsát baromfi termékben eheted.

 

De jó lenne – még lehetnének – hátsó,

 kazlas és füves falusi udvarok,

s töreknek lelnék ott magját  a tyúkok…

madaras•  2021. január 27. 21:24

Kertvárosi birodalmam

 

Távol a zajtól
búvik a házunk -
városi, társas -
...  ritka világ.

Elkanyarodva
nincs oda utca -
térkövezetre
árnya vigyáz.


Nap kele dombról,
hársfasor arról
elnyeli, szűri
fény-sugarát.


Délen az erdő
fenyvese csábít -
Ő heve-fénye
benne cikáz.


Alkonyi nappal -
nézed az oldalt,
- pázsit a réten...
egy csuda kép.


Labda a kézben -
dobja a gyerkőc,
nyargal utána
négy pici láb.


Kapja a szája,
és nem akarja
vissza letenni
lába elé.


Boldog a Nyurga,
elveszi gazdi
s megsimogatja
buksi fejét.


Mind eme mellett
csak hab a tortán -
ablaki látvány
megragadott:


Egy pici gerle
libben a kertbe,
üldözi hímje -
hajtja a vágy.


Kéri a párját,
oltani szomját -
hagyja ma néki...
- s érzi a nászt.

***

Távol a zajtól -
szél szava selymes -
így neki bókol
mind - mi virág.

Zöld övezetben
kerti-világok
díszei szépek –
ott ez a ház.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom