Ez most egy másik BOLT

Szerelem
Liza_Theatre•  2018. november 29. 00:57

Éjjeli forgolódó

Itt fekszem nélküled.Megint

Nem tudom

Pontosan értem

Lesz valami változás 

Valaha

Vagy minden marad így 

Édeshármas

Nekem már mindegy

Csak Te legyél 

Ne hagyj többé egyedül

Kérlek 

Izzó parázs 

Éget belül

A hiányod 

Gyere haza 

Ma gyere haza

Csak gyere haza

Kérlek.


Hiszen tudod, nehéz így elaludnom. 

Liza_Theatre•  2018. február 17. 11:50

Kopik

Az idő peremén kopik a kerék a szerelemkerék szerelem kereke

Fémekkel kövekkel koptatják koptatják mennyit bír megtudják tudjuk e


Fémcsővel vágtál orrba, vasbetétes bakanccsal rugdostál, a pofonok már megférnek a régi ütések nyomai felett.


Időt álló anyagból készültünk, de ütésálló e ez az anyag, nem tudom. Óvtalak volna a hideg hangos szelektől és gyermeked lettem volna, árvaházba adtál. Más a családod.


Vérhólyag felszakad gennyes virágot ont tűztüskék az ereket karcolják lázban égek a harminchatosban és tudom hogy nem fogsz ápolni. Érdektelenséged könnyharmatot növeszt elvirágzott lázrózsa vérrózsa  

Elhaló sikítás de csak belülről fojtva őrjöngő úgy se hallanád meg

Szeretlek

Liza_Theatre•  2017. június 3. 14:32

Kedvesem

Kedvesem,
szeretném elmondani, mi vagy nekem,
de a szavak kifutnak
lerágott körmeim redős buckái közül
s én nem érem utol őket.

Így csak artikulálatlan üvölthetem,
hogy mennyire szeretlek.

Hogy kellesz, mint a tiszta víz,
ami átjár, lemossa mocskaim,
s régi nótákat hord messzire szeled,
új tavaszt árasztasz bennem,
futok, eredj utánam,
mert ha mi ketten szélnek engedjük magunkat,

belénk remeg a világmindenség! 

Melletted újra táncolok,
hűtsd hát le kifáradt testem egyetlen szavaddal,
gyújts tüzes parazsat liliom ajakaddal,
robbants sziklákat bennem egyetlen nézéseddel,
kelts életre újra finom érintéseddel.

Engedj a lábad elé hevernem,
kedves,
kiskutyád vagyok, simogass,
vékonka ujjaid gyöngy-hegyét
engedd meleg testemet megóvni.

Melletted szeretek élni
és megtanítottál, hogyan szeressem magamat.

Hiúvá tettél, szeretlek,
s előlem el már nem szökhetsz, kedves,
de én sem menekülhetek már,
anyám óvó öle nem véd tőled,
legyőzött vagyok,
s a mindeneknek nyertese.

Annál többet már nem adhatsz nekem,
mint hogy önmagadat
nekem adtad.