Ez most egy másik BOLT

Ti, kik nem szégyellitek ezt a földi létet
Kik nem hazudtolják meg nap mint nap, hogy élnek
Kik tudtok még nevetni, könnyet nem sajnáltok
Hallgassátok egy üres testből, mit kívánok

Szemem vájjátok ki éles vésőkkel
Ne kelljen többet a napba néznem
Túl fényes és vakít, bántja a szemem
Emlékeztet az örömre, mit régen éltem.

Agyam tapossátok el, önállósága sérült
Befolyás alatt a gondolatokba merült
Nem rendelkezem szabad akarattal
És nem is akarnék már, csak aludni.

Velőmet egyétek véres vasfogakkal
Tápláljon titeket, kik még tudtok élni.
Nekem már könyvekből se tudja senki
Megtanítani, ami megtaníthatatlan.

Figyeld meg a világot, apró rezdüléseiben: nézd, ahogy a cigaretta parázsa a gyenge fuvallattól felizzik, nem kell neki sok, szinte magától ég el. Nézd, ahogy egy macska figyeli a világot: nézd meg járását, jellemét, önérzetét. Nézd meg a felhőket, s hogy ne csak megfigyelő legyél, fuss a réten. Táncolj a darazsak dallamára, ússz barna habokban. Figyeld meg a víz tükrét, s csodákra fogsz lelni benne, de vigyázz: ha a tenger megszólít. Magához hív, baráti, mély, nyugodt. Élni hív, titkokat mesél majd, ígéri. Erőt ad, mindent, amire vágysz. Nem félsz tőle. Ne bízz meg benne, féltsd jobban életed, még inkább szeretteidét. A tengerből, nincs visszaút. Álmodd tovább a tengert, valósítsd meg életed. Fuss a mezőn, egyél, igyál, nevess, eljön majd az idő, s befekhetsz úgyis az örök habokba.