Ez most egy másik BOLT

Túl nagy a fájdalom

Amit okoztál

Hét éve 

Rohadj el

Lassan

Nem kívánunk rosszat senkinek

Ezt tanította édesanyám 

A tiéd is megtaníthatott volna

Hogy kislányokat

Nem @%+=%*^&

Mert tudom hogy azt szereted

Ami gyermeki

Ez a te gyengéd

A kilógó borda

A rés a combok között 

Sosem értek össze 

Legyen hol befúrnod magad

Könnyű volt

Szét se kellett nyitni

Senkinek

Akire ránéztél

Néznél még egyszer rám

Csak a szememben 

És én végre 

Mesélnék

Egy lányról 

És egy fiatalabbról

Aztán még sokról 

Jönne a herceg is

De nem fehér 

Sötétebb 

Mint a szemed 

A pupilláid is hazudnak 

Pedig mennyire

Lehet nekik hinni

Ha egy kicsit is akar 

Hogy könnyebb legyen

Ez kamu

Egy ordas nagy kamu vagy

Magadnak is

A csillagot az égről 

Nem tudom milyen 

Állathoz

Hasonlítsalak

Mert nincs olyan faj 

Amit ennyire megsértenék 

Mi bajod a patkányokkal

Nekem semmi

De veled annál több 

Hogy rohadnál el

Lassan 

Te szemét

Itt fekszem nélküled.Megint

Az idő peremén kopik a kerék a szerelemkerék szerelem kereke

Settenkedő angyalok futkosnak ereinkben
Vigyázz kedves ha túl halkan lépsz nem vesznek észre
és elszállnak felettünk
Vörös patkány zavarja álmaink, űzd el kedvesem,
Hideg futkos tőle s elűzi angyalaink.

Én igaz szerelemmel szeretlek és vigyázni fogok rád.
Bízz bennem kedves,
de megértem azt is, ha félelem szilánkjai karcolják vérző sebeink,
s bekötözni nincs mivel.
Fertőtlenítsük könnyeinkkel, a só mar, de tisztít.

Légy bátor, mint a madár, mely a tél közeledtével
útnak ered az ismeretlenbe.
De ha maradsz a télnek, s az ismeretlennel kockát vetni nem mersz,
Fuss, szaladj messzire tőlem.
Talán még egérutat is adhatok neked.

Kedvesem,
szeretném elmondani, mi vagy nekem,
de a szavak kifutnak
lerágott körmeim redős buckái közül
s én nem érem utol őket.

Így csak artikulálatlan üvölthetem,
hogy mennyire szeretlek.

Hogy kellesz, mint a tiszta víz,
ami átjár, lemossa mocskaim,
s régi nótákat hord messzire szeled,
új tavaszt árasztasz bennem,
futok, eredj utánam,
mert ha mi ketten szélnek engedjük magunkat,

belénk remeg a világmindenség! 

Melletted újra táncolok,
hűtsd hát le kifáradt testem egyetlen szavaddal,
gyújts tüzes parazsat liliom ajakaddal,
robbants sziklákat bennem egyetlen nézéseddel,
kelts életre újra finom érintéseddel.

Engedj a lábad elé hevernem,
kedves,
kiskutyád vagyok, simogass,
vékonka ujjaid gyöngy-hegyét
engedd meleg testemet megóvni.

Melletted szeretek élni
és megtanítottál, hogyan szeressem magamat.

Hiúvá tettél, szeretlek,
s előlem el már nem szökhetsz, kedves,
de én sem menekülhetek már,
anyám óvó öle nem véd tőled,
legyőzött vagyok,
s a mindeneknek nyertese.

Annál többet már nem adhatsz nekem,
mint hogy önmagadat
nekem adtad.