kicsisara blogja

Kritika
kicsisara•  2017. január 23. 13:17

nem

 nem értem, hogy az ami elvileg megjárna, mégsem jár 
most nem a nagyszámra gondolok mert az mindig jár
olvasom, olvasok nem hiszek a saját szememnek,
nem hiszem, hogy amit látok az igaz lenne,
de igaz, sajnos igaz..
na nem ezt akkor sem hiszem el.
egyszerűen vicc ez az egész,
a visszafejlődésnél az értelem hiánya szörnyebb..
harc a nagy büdös semmiért!

ui: tudom értelmetlen, de nem mondhatok többet, mert nem fogom fel az emberi butaság eme vállfaját.



kicsisara•  2017. január 22. 23:02

valahogy így...

Minden próbléma ott kezdődik amikor valaki nem látja be, hogy ő is csak egy ember.

Az egymásra mutogatás nagymesterei a hivatalban dolgozók, akik szeretik az embert megalázni, visszaélnek azzal, hogy dönthetnek más emberek életéről.. 

És amikor valaki szót emel és lazán elmondja. az orruk alá dörgöli az igzságot, akkor el vörösödnek, de nem néznek magukba.

De jó lenne pedig ha ezt megtennék.

Semmi emberség nincs bennük.

Magukra öltötték azt a ruhát amiben ők nem éreznek, amiben ők a fekete ruhákban öltözött gonosz semmire kellők, akik csak a nagy gázsi miatt ülnek a székükben és rohadtul nem érdekli mi a baja a Gizinek vagy Gézának.

Szégyen!

És azt hiszik mindenki olyan hülyék mint ők... pedig ha csak egy kicsit megértőbbek, segítőkészebbek lennének akkor a világ vagy szűkítsem le a kicsiny városra.. akkor a városban sokkal jobb lenne az élet.

De arra várhatunk! Mert olyan soha nem lesz!













kicsisara•  2017. január 18. 09:16

hova-hová

hova és hová tettem a dolgaimat, a keresd azt amit nem tudod hová tettél, az agyamra megy. vagy az agyhelyemre nem tudom, de azt igen, hogy már nagyon unom ezt a fajta keresést. mindennapra akad ilyenfajta meló, mert nem tudom, hogy mikor mit és mikor hova is teszek. volt rá már példa, hogy a napszemüvegemet kerestem és na ná hogy nem találtam a dobozában mert a fejemen volt.

mondanám hogy ez korral jár, de ez nem lenne igaz,

jaj de szeretem amikor végre meg van az amit kerestem, és amikor rájövök arra is hogy nem vagyok ezzel egyedül.


sokszor a legnagyobb ellenségem önmagamnak én vagyok, amikor eltökélten harcolok önmagammal, most még csendesen szidom magam, de mi lesz amikor elkezdek hangosan magammal beszélgetni? amikor már nézem hol vagyok, 

amikor autóban ülve, kihangositon keresztül beszélgetek s persze senki nincs velem az autóban a piros lámpánál hülyének néznek mert azt hiszik hogy magamban beszélek, nevetésbe törnek ki amikor mérges fejjel kiabálok.. amúgy tényleg vicces..

vagy amikor a gps veszekszem mert az éles kanyar nálam éles kanyart jelent és nem sávváltást..

de a legjobb amikor énekelsz a kocsiban és ütemre vered a kormányt és beleéled magad az egészbe és amikor át nézel a másik autóba és azt látod hogy tátott szájjal néznek, te meg beleröhögsz a fapofájukba, és nem azért mert gonosz vagy, hanem mert jól érzed magad. 


és amikor megállít a rendőr mert ép ellenőrzést tartanak és nem találom a papírjaimat a táskámban, mert mindegyiket betettem a kesztyűtartóban, és látom az örömöt az arcukon, de hamar le is konyul a mosoly amikor mégis csak oda adom neki, vagy amikor ki kell szállnom az autóból és egy kicsit megtántorgok a sok üléstől egyből a pofámba tolják a szondát, mert azt hiszik, hogy ittam, de amikor nem mutat semmit sem ledöbbennek, hogy itt nincs semmi.. de újra meg kell fújnom mert nem hiszik el, hogy nincs jelzés.. ekkor elő jön belőlem a kisördög és mondom nekik ide az összessel, mert  biztos, hogy a műszer nálam elromlott, ekkor mondják hogy további jó utat.


tehát a hova és hová tettem a dolgaimat sokszor sok bajt tudnak okozni!












kicsisara•  2017. január 17. 05:38

de mit is

úgy írnék , de mit is?

annyit mesélnék, de mit is?

de mit is mondhatnék? 

de mit is tehetnék?


gondolataimba merülve telnek a napjaim,

a nem értem dolgokon kattog az agyam.

keresem a megoldásokat

keresem de nem találom,

az a sok felesleges pappolás, 

a segítség adás

a felnyítom a szemed hogy láss hogy tud nem mindig te tehetsz arról ami veled vagy körülötted folyik

aztán eszembe jut bölcsebb maradtam volna ha inkább hallgattok s nem szólók nem segítek.

mert miért akarnék olyannak segíteni aki nem is igazán szeretné, hogy segítseg, nem hallgatt a józan észre, 

hát a szarom  le kategóriába tettem,

s várom a végkifejletett.. 

de annyira nem szeretném azt mondani, hogy :


- UGYE ÉN MEGMONDTAM!

kicsisara•  2017. január 10. 13:39

miért

miért? mert...



minden okkal történik, vagy nem -- de az egyik biztos.
kedves anyukák, apukák!
akik egyedül nevelik a gyermeküket és akik kötöszködés vagy csak bosszúból teszik azt amit tesznek, gondolkodjanak el ezen...
szereted a gyermeked, szeretted egyszer az apukáját is, ha arra méltó volt, hogy teherbe ejtsen, akkor arra miért nem hogy egy kis időt a gyermekével tölthessen?
a gyermekét élőfegyvernek használó szülő az szerintem nem méltó erre a titulusra.. 
ha megkap mindent amit a bíróság megítélt, ha végülis nincs elmaradás, késés, akkor nem értem miért kell kötekedni..
kint a szabadban játszó gyermek tiszta tuti, hogy nem lesz.. :) ha egy gyermek tiszta akkor nem is igazán érezte jól magát kint a szabadban.. :) és könyörgöm a gyermeknek nem csak az óvodában, iskolában kell kint a szabadban tartózkodnia, 
és nem elég ha kinyitjátok az erkély ablakát vagy az erkélyre engedni, hogy na ezzel megvolt a kint lét.. 
de miért is kell kötekedni? kitalálni olyant ami nem igaz, amiben csak a szülők látnak hibát.. miért baj ha a gyerek jól érzi magát a másiknál? miért baj az ha a gyermek látó körre tágul? 
megtapasztal más életformát?
az ilyen önző embereket nem értem, megbántodod szegény, átérzem, de tulajdonképpen saját magát bünteti az ilyen ember, mert leragadt a múlt fájdalmában.. én imádom a kicsimet, de úgy örülök amikor az apja elviszi egy kicsit .. :)
a válasz miért? mert ... 
és van akik az ilyeneket támogatják.. akik bosszút állnak az őt ért sérelmekért.. ahelyett hogy kőkemény büntetést kapnának, hogy megtanulják.. az ítélet, a törvény azért lett, hogy az betartsák.. lehet hogy kussza a gondolatmenetem de érthető..
mert nem a gyermeket nézik az ilyenek hanem önmagukat..