kicsisara blogja

Kritika
kicsisara•  2019. október 17. 09:23

Most ez van..

Ezer sebből vérzek, 

Kérlek ne bánts,
S ígérem én sem teszem.


Szeretni?... ma valahogy elborult az elmém, érzékeny vagyok az átlagos napoknál, okom is van.
De mégis megállok egy pillanatra, leírom megírom ezt a blogot 
S boncolgatom az idegeket! 
S miért mert mészáros vagyok, halottkém..
A lelkemet jöttem gyógyítani 
Nem tántorít el senki sem.
Taníts meg nevetni, 
Ki  nevetni mást, másokat
Tanítsd a hamisságot 
Taníts lelketlennek lennem
Kárörvendőnek lenni
Hogy csak boldog baromságokat írjak, 
Ami nem is biztos, hogy igaz 
Kell az álarc? 
Az érem két oldala..
Az egyiken az élet található 
A másikon a halál 
Nem kérdés, hogy ebben a halál érzését közelebb érzem magamhoz 
Álszent szeretnék  lenni 
Bele rúgni mások érzelmeibe


S boldogan halnék meg ha nem lennék kurva gyáva hozzá. 
Erőt kértem
Bátorságot, hogy megtehessem de nem kaptam!
De nem ám, mert felelős vagyok.
S mert ha nem akarok meghülyülni 
Akkor baszd meg ne rúgj belém! 
Ne tedd! 
Én sem teszem! 
Ki kell írnom! Érted muszáj! 
Segíts magadon mert más nem segít! 
Így segítem magam.. baszd meg de tényleg! 
Ha fájok neked, ha kedvelsz 
Ha érzel,  
Akkor érted.
Ez vagyok,  ez van bennem, ezt adhatom.
Hiányzik a szerelem, hiányzik szinte minden
Neked volt mindened nekem semmim se volt.
Abból építek amim van.


" hogy jó legyek, ne rossz nagyon" 






kicsisara•  2019. október 15. 20:27

Jó kérdés

Úgy élni, hogy nem lesz holnap. Abból mint kiderült néha nagyot lehet koppani.

Meglátni.
Akarni.
Megkapni.
Szeretni.
Megtudni.
Harag.
Dilemma. 
Gond.
Zűrzavar.
Gyász.
Panasz. 
Kicsi. 
Nagy.
Fájdalom. 
Jaj.
Őrület.
Bánat. 
Öröm.
Padló.
Duma.
Szeretlek.
Nincs utálat.
Vágy. 
Ölelés.
Akarás 
Szeretem.
Döbbenet.
Lemondás.
Önsajnálat.


Miért? Miért? Miért? 
Hozz az élet vagyis én rossz döntést, döntéseket.
Ezek azok a pillanatok érzések amik ölnek! 
S szavai a fejembe.
A hangja a fülembe 
S mindez a képzeletemben már 
De mégis olyan valódi 
S lecsuknám a szemem de felesleges mert nyitott szemmel is őt látom..
S érzem. 
S a gondolataimból száműzni nem lehet 
Reménytelen...
Őrület! 


S elfogyott a csokim  :( 








kicsisara•  2019. október 6. 22:01

Egy pillanatra állj meg nálam.

... térj be hozzám, s mondj véleményt... Elkapott az ihlet.. vagy az indulat? 
Kicsit csendre fordult a lelkem.. mikor ez a mondat kiverte a biztosítékot nálam.. aki "ismer" tudja milyen vagyok milyenek az érzéseim.. tébolyult a világom. 


" becsületes embertől nem lehet elvenni a lelkét " 


Nem?
Ettől felállt a szőr a hátamon! Tény, amíg él az ember addig nem vehetik el tőle! 
Lelket elveszíteni.. hitet elhagyni.. csorbítani viszont lehet..
Buta lennénk? Talán. 
Az ördögnek is van lelke.
És ki miatt is vált azzá? Es tulajdonképpen miert is látjuk rossznak s mióta? 
Mert ellent mert mondani. Így elvesztette szeretet apja szeretetét.
Így lélek és szárny nélkülivé vált. 
Megkapta az első pofont.. kitagadva lett.. de ehhez a témához nem értek!


De vegyük elő azt amihez viszont értek! 
Születésem óta bélyeg van rajtam.
Sokat próbálkoztam, hogy a fehérember kedvére tegyek.. igaz nem kellett erőltetnem hiszen én is jónak láttam magam. Igen múlt idő!
A szeretet? Hol volt akkor amikor porban feküdtem? Hol volt a lelke annak az embernek aki megrúgott? Egy terhes nőt hason rúgni? Hol volt annak a lelke? 
Mesélek! 
Becsületes embernek csak a lelke maradt? Azt nem vehetik el?
De bizony elvehetik, megtörhetik, s igen egy idő után hagyja is.  Vezeti illetve követi a saját törvényét! Ahol senki nem alázhatja.. tehát el lehet veszíteni a lelket a hitet! 
Az álszentség hatalmas! Az önámítás kábulatba ejti az embert! 
Ez egy gyógyítatlan betegség! Az ember mondhat amit akar.. de addig amíg nem tapasztalja a rosszat a poklot addig nem szabad ítéletet mondani.. én sem tehetném! 
Az ördög vinné el.. ezt sokan mondják, használják. 
Bosszant az emberiség! A tudatlanság olyanról amit nem élt át.. amit nem tapasztalt meg.  Jah hit, szeretet, béke, meg miegymás.. 
Ez akkor vesztette el a hatását amikor ember társainkra fegyvert, kezet, szót emeltünk. 
Rúgj belém de ne csodálkozz ha ezt visszakapod!!! 
És megyünk tovább! 
Zsidókat, cigányokat irtani lehetet.. ugye ez tény.. s basszus megtörtént.. és ki is tette ezt? Egy olyan ember akinek lelke volt. És a követői? Hol volt akkor a ti mi vagy az ők istenei? 
Bort ittak? Kávézgattak? 
Hol volt az emberiség? Hol volt európában a megvédés? Hány olyan film könyv íródott az emberi kegyetlenségről.. akkor kérdem én a tudatlan, hogy hol a fészkes fenében volt a nagy empátia? Az ember szeretet? A tisztelet? Az emberiség veszte ez.. mert! A történelem ismétli önmagát, mert mindig lesz aki beléd rúg! Számított valaha tényleg a becsület? Ott számított az ártatlan kisgyermek? Annak a tisztasága? Ugye hogy nem nézte senki azt.. mert minden parancsszóra tettek? Ez lenne a mentség? S ha valaki látta is ezt a csúfságot homokba dugta a fejét.. mert így könnyebb volt számára.. a félsz az nagy úr... hol fogott össze a társadalom? Ki fogott össze? A szegény becsületes ember? Ugyan már.. bosszantó.. ilyen istenbe hittem én.. aki valljuk be őszintén saját fiát áldozta fel.. ahelyett hogy saját magával végzett volna! És hozzá fohászkodtam én is... és te is! 
Na hit erő szeretet akkor ezek hol voltak? S lesznek? Jah h ez a 21 század? Aha értem.. semmi nem változott csak az évszám.. hiszen irtanak minket is rendesen, ostoroznak a szavaikkal, teszik a szépet. 
Kérdem én akkor ki is az igazabb? 
Maga az isten vagy az ördög? 
Mert az ördög nem ámít.. alkut köt...Az isten becsukja a szemét és hagyja, hogy az emberiség az ő névében cselekedjen..
Ékes  beszéddel mit nyert az ember? Csatát? Szerelmet? Ármányt? 
S a záró részt kölcsön veszem! 
Meg a nagy lófaszt! 

kicsisara•  2019. szeptember 17. 09:49

Olyan nem tudom mi van

Kedves Naplóm! (lelkem) 


Olyan nem tudom, hogy mi van ma bennem.

A szívem tegnap megtelt keserűséggel.

Olvasni, látni azt aki megfogott, akit éreztem a lelkembe.

A szerelem hulláma átjárta testem, s lelkem kiteljesedett 

Aztán ahogy az lenni szokott 

A valóság földhöz vágott.

Mert miért ne lehetne egy nap tökéletes. 

Tuti sokat kértem onnan fentről.

Végre elengedtem magam, végre laza öreglány lettem.

Mert szeretni tudni kell.

S csesze meg a valóság saját magát, 

Mondd miért ver a sors a férfiakkal? 

Szerelembe estem... igaz testi szerelemnek indult, de túlsagosan fenséges volt az együtt lét ahhoz, hogy egyszeri legyen. 

Azt mondják gyakorlás teszi a mestert.

Azt mondják az ember tanul a hibáiból. (Meg a nagy lóf@szt!)

Azt mondják szeretni bolondság.

De jól mondják. 

Mindig kerültem azokat akiknek az újján gyűrű van. 

A szemem nem.. de az agyam visszatartott.

S tegnap kiderült az igazság. 

A hollywoodi csók és a szeretlek szó után. Más az érzést mutatni de kimondva már egészen más.


Ereje van. 

Tegnap átéltem a rémálmom! 

Mikor kimondta a varázs szót ledöbbentem. Aztán jött a szóáradat, majd a rideg közlés, nős vagyok. 

Miii?

Nem akartam neki hinni. Elő vette a telefonját... ne ne mutasd meg. Nem érdekel.. 10 perc alatt készen voltam. Úton hazafelé egy szót sem szóltam. Szégyent éreztem. Csendben ültünk egymás mellett  bámultam a nagy semmibe. 

Ennyi ez vagyok én.. a prűd kisasszony, átment család rombolóvá. 

3 hónapig tartott ez a valami.

Mr Grey álmaim pasija, lerombolt mindent ami bennem volt.

Sajnálom magam, az asszonyt, s valahol Őt is. 

Túl lépnem nehéz! Nem esem depresszióba.

Hibáztam, vétkes vagyok, s nem érdekel az a rész, hogy nem csak én vagyok a bűnös. 

Az elveim, a becsületem, valamint a lelkem sárba tiportam egy érzés miatt, ami nagyobb a szerelemnél.

A vágy mindennel erősebb. 

De legyőzöm..

Túl szép volt minden és hihetetlen ahhoz, hogy igaz legyen. :( 

Nem értem magam, mindig rá szoktam kérdezni erre, 

De megláttam, agyamat eldobtam,

S nem érdekelt ki ő honnan jött. 

URAIM A JEGY GYŰRŰT TESSÉK MÁR HORDANI!!! 

Este lefekvés előtt, felhívott. De nem vettem fel a telefont.  

Szeretem  :( de az érzés majd csendesül.. majd elhalkul. 

Bocsásd meg istenem a vétkem.. 

A pokol kapuja most jobban kitárult előttem! 



kicsisara•  2019. szeptember 9. 19:41

Túl nehéz a szó

... ma...

Olyan ismerős érzést éltem át, hogy könnyeket csalt a szemembe.
Szeretem, gondoltam. 
Nem szerelemmel.


S mert nekem is kellenek a szép szavak, a hangos nevetés, a csodálat, a mese, az álmok. 
A lelkem tombol, áhítozik, akar, menne, beszélne.


Felszakadtak a sebeim. Egy elejtett mondat, a hozzá tartozó emlék.
A szavak játékai. A mélyről jövő feltörő szeretet.
S valóban nem szabad olvasnom, 
Mert mindenben téged látlak


Mondd miért? Miért emlékezem rád 
Mondd miért? Hiányzik a beszéd
Mondd miért? 







Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom