kicsisara blogja
KritikaA múlt árnyéka
"Amikor az ész elszalad az érzelem mellett."
A történelem ismétli önmagát,.
Mindig van egy olyan ember aki a hatalmát kiélvezi, megtehettem! Gondolja, hiszen mi átlagos emberek mit is tudnánk csinálni?
Bégetni.. Elnyomás alatt élni, jár a szánk. Feleslegesen hiszen cselekedni sem akkor sem máskor nem tudtunk.
Hagytuk emberek százait meghalni.
Hagytuk, hogy egy nyomorék ember a hatalmát rajtunk gyakorolja.
Mi maradt nekünk? Az ima.. A félelem.. Én nem éltem a második világháború alatt. De most élek.. Most benne vagyok a közepén.. Vagy lehet, még csak az elején.. Szörnyűlködni jaj azt nagyon tudok, a gyilkos szándék bennem van.. De ez édes kevés..sírni és imádkozni...
Ez megnyugvást hoz azoknak akik benne élnek... nem... Isten látja lelkem ha tudnám törölném az emberben azt a gént ami a gonoszságot terjeszti, az ölést...
Ismét egy ember miatt szenved a nép.. S miért is.. Mert benne van nekem az kell.. Annyi jel, megannyi jel mutatta, hogy ebből balhé lesz.. De azok akik tudtak volna valamit tenni ellene.. Mit is csináltak? Homokba dugták a fejüket.. Mert mi van ha.. S miért én szóljak.. Tegyek ellene... Nehéz megállítani azt akit senki nem is akart megállítani.. Mikor már késő akkor próbálják megállítani de még kivárnak...
Hiszen a történelem folyamán ezt már átélték emberek százezrei..
Hősök soha sem voltak s nem is lesznek..
....
A szavakból generált érzések ma fájok.
A kapott emlékképek miatt...
Elfogyott a szó...
Miért olyan nehéz a szó, a beszéd, ha veled szembe állok,
miért fájsz nekem annyira.
Csak nekem fájnak a szavak,
Neked?
Na inkább hallgatok!
Ez a válasz!
Na ilyenkor miért hallgat az ember..
Borult elme ... megöl a csend...
Jó kérdés
Úgy élni, hogy nem lesz holnap. Abból mint kiderült néha nagyot lehet koppani.
Akarni.
Megkapni.
Szeretni.
Megtudni.
Harag.
Dilemma.
Gond.
Zűrzavar.
Gyász.
Panasz.
Kicsi.
Nagy.
Fájdalom.
Jaj.
Őrület.
Bánat.
Öröm.
Padló.
Duma.
Szeretlek.
Nincs utálat.
Vágy.
Ölelés.
Akarás
Szeretem.
Döbbenet.
Lemondás.
Önsajnálat.
Miért? Miért? Miért?
Hozz az élet vagyis én rossz döntést, döntéseket.
Ezek azok a pillanatok érzések amik ölnek!
S szavai a fejembe.
A hangja a fülembe
S mindez a képzeletemben már
De mégis olyan valódi
S lecsuknám a szemem de felesleges mert nyitott szemmel is őt látom..
S érzem.
S a gondolataimból száműzni nem lehet
Reménytelen...
Őrület!
S elfogyott a csokim :(
Olyan nem tudom mi van
Kedves Naplóm! (lelkem)
Olyan nem tudom, hogy mi van ma bennem.A szívem tegnap megtelt keserűséggel.Olvasni, látni azt aki megfogott, akit éreztem a lelkembe.A szerelem hulláma átjárta testem, s lelkem kiteljesedett Aztán ahogy az lenni szokott A valóság földhöz vágott.Mert miért ne lehetne egy nap tökéletes. Tuti sokat kértem onnan fentről.Végre elengedtem magam, végre laza öreglány lettem.Mert szeretni tudni kell.S csesze meg a valóság saját magát, Mondd miért ver a sors a férfiakkal? Szerelembe estem... igaz testi szerelemnek indult, de túlsagosan fenséges volt az együtt lét ahhoz, hogy egyszeri legyen. Azt mondják gyakorlás teszi a mestert.Azt mondják az ember tanul a hibáiból. (Meg a nagy lóf@szt!)Azt mondják szeretni bolondság.De jól mondják. Mindig kerültem azokat akiknek az újján gyűrű van. A szemem nem.. de az agyam visszatartott.S tegnap kiderült az igazság. A hollywoodi csók és a szeretlek szó után. Más az érzést mutatni de kimondva már egészen más.
Ereje van. Tegnap átéltem a rémálmom! Mikor kimondta a varázs szót ledöbbentem. Aztán jött a szóáradat, majd a rideg közlés, nős vagyok. Miii?Nem akartam neki hinni. Elő vette a telefonját... ne ne mutasd meg. Nem érdekel.. 10 perc alatt készen voltam. Úton hazafelé egy szót sem szóltam. Szégyent éreztem. Csendben ültünk egymás mellett bámultam a nagy semmibe. Ennyi ez vagyok én.. a prűd kisasszony, átment család rombolóvá. 3 hónapig tartott ez a valami.Mr Grey álmaim pasija, lerombolt mindent ami bennem volt.Sajnálom magam, az asszonyt, s valahol Őt is. Túl lépnem nehéz! Nem esem depresszióba.Hibáztam, vétkes vagyok, s nem érdekel az a rész, hogy nem csak én vagyok a bűnös. Az elveim, a becsületem, valamint a lelkem sárba tiportam egy érzés miatt, ami nagyobb a szerelemnél.A vágy mindennel erősebb. De legyőzöm..Túl szép volt minden és hihetetlen ahhoz, hogy igaz legyen. :( Nem értem magam, mindig rá szoktam kérdezni erre, De megláttam, agyamat eldobtam,S nem érdekelt ki ő honnan jött. URAIM A JEGY GYŰRŰT TESSÉK MÁR HORDANI!!! Este lefekvés előtt, felhívott. De nem vettem fel a telefont. Szeretem :( de az érzés majd csendesül.. majd elhalkul. Bocsásd meg istenem a vétkem.. A pokol kapuja most jobban kitárult előttem!
Túl nehéz a szó
... ma...
Olyan ismerős érzést éltem át, hogy könnyeket csalt a szemembe.
Szeretem, gondoltam.
Nem szerelemmel.
S mert nekem is kellenek a szép szavak, a hangos nevetés, a csodálat, a mese, az álmok.
A lelkem tombol, áhítozik, akar, menne, beszélne.
Felszakadtak a sebeim. Egy elejtett mondat, a hozzá tartozó emlék.
A szavak játékai. A mélyről jövő feltörő szeretet.
S valóban nem szabad olvasnom,
Mert mindenben téged látlak
Mondd miért? Miért emlékezem rád
Mondd miért? Hiányzik a beszéd
Mondd miért?