kicsisara blogja

Kritika
kicsisara•  2019. február 19. 14:06

Bennem ragadt

Bennem ragadt.. mint a mocsok.. ami nehezen jön ki..A ne szólj száj, a ne szólj hozzá.
Amikor többet látsz mint hiszed. Vagy a harmadik szem? 
A hetedik megérzés. A kell egy kis lökés, hogy elindulj, hogy adni akarj.
Vagy kapni.. 
A látás öröme egyben átka.. az egy hullámhosszon való lét az nem azt jelenti hogy kellesz.. az az jelenti, hogy egyezik a gondolatunk! És az ami kell...beszélj hozzám.. -beszél hozzám.. na ugye ez már mennyire más.
Szólj hozzá, bárki, akárki.


Nagyon pörgök agyban.. tovaszálltam. Messze vagyok.. ott ahol madár se jár.. ahol nincs senki aki lát aki érezné a létem... az emlékeim nagyon fájnak, s minden más eltörpül.. a napon ülve ( legyen ez a fény jelképe.. kitisztul az elmém.. látom amit tennem kellene.. látom ki az aki megfelelő lenne számomra. :)
De...
Az aki kell nekem...fiatal, zöld szemű, fekete hajjal.. isteni testtel. De...
Én öreg vagyok hozzá! Tudom a szerelem nincs korhoz kötve...de ezt ne firtassuk..
Mert egyszer csak még öregebb leszek.... igaz ő is...Na de.. 
Olyan édes.. ahogy rám néz, ahogy beszél hozzám.. 
De ő nem valós.. Mr.Grey...a szürke folt az agyamban..


És vissza a mocsokba ami bennem.
 maradt... ami nem jön ki könnyen.. mert a mocsok már csak ilyen.
A mocsok ami a valóság.. 


Ui: a bolondok háza tele van így marad ez az oldal.. 








kicsisara•  2019. február 19. 13:05

Egy kis..

...beszélgetés... néha milyen jó.. csak egy kis beszélgetés.. mennyi adott...Ma az elgondolás, a terv.. holnap a meg valósítás.. aztán a felébredés. 

Na igen felébredni, tenni amit tennem kell.. 

Elengedtem a múltam, persze nem teljesen.. elengedi.. azt annyit tesz, hogy lecsesztem magam, megbeszéltem önmagammal. Néha nem árt az ilyen. Séta a múltban.. 

Azokat amiket a múltban íródtak nagyon jó helyen vannak ott ahol vannak. De mégis mindig elő törnek belőlem. Haragszom magamra. És mindenkire. Mindenkire! 

Hogy miért? 

Egyszerű.

Cselekedni olyan nehéz.

Nem akarok már sok mindent csak megélni átélni mindent.. 

Érezni akarok,  tartozás valakihez érzés. Nem elbújni.. szégyen igaz.. ennyi gondom lenne? Mert hiába van még mindenem, a szerelmet nem tudom megvenni.. mert az ingyen van.. de basszus pont az kerül el.. nem csak bennem van a hiba. Kell, szeretném! Tudjátok mi a legrosszabb.. hogy qrvára elkerül. Mert aki megérint.. azt én nem igazán érintem meg.. akinek megkellenék az nekem nem kell.. mert nincs benne semmi ami nekem kell. Nincs benne az a tűz ami bennem még van..lehet ég benne is a tűz.. csak én nem látom benne....ez őrület! 

Kint séta vagy batyogás közben az idős párokat nézve, az irigység fog el. Igen irigy vagyok..  mert ez az én jövőmben nem szerepel!!!!! 

Nem lesz mellettem senkisem.. nem leszek illetve nem vagyok egyedül ugye... mert itt vannak a gyerekeim.. de amúgy meg igen.. sokat kérnek? Nem.. csak lehetetlent.. hiába nyitnék ha ott az az átkozott küszöb.. a b@ssza meg magát.. jut eszembe.. az a nyomorult aki miatt ilyen lettem.. aki miatt nem bízok.. aki miatt szenvedek.. amit adott a jó isten.. azt a barma elcseszett.. a rúgj belém minden formájában...de készen állok.. mint a nyuszi a viccben... harc előtt feladni.. nincs erőm..tudom forduljak dokihoz, nyissak ablakot, menjek kapálni..stb :) de este ha lefekszem.. a gondolataimat hová tegyem??? 

kicsisara•  2019. február 12. 10:45

Fáj

A lányom vasárnap óta nem önmaga. Rém álmai vannak. Sírva alszik el, ordítva ébred, s mikor fent van, bámul maga elé. Aztán odajön hozzám, megfogja az arcom, könnyes szemmel mondja sajnálom, köszönöm. Sírunk. Anya Ha Akkor Te Nem Vagy Ott Lehet Hogy Most Nem Ölelnélek!!!!!!!!! Basszus. Na Ezt Élje Túl Valaki!!! Ezeket A Szavakat! 

Egy öt éves szájából. Aki egy angyal! Aki mosolyogott! Aki imádta az embereket, aki mindenkiben csak jóságot látta!

A büszke paraszt. Most úgy érzem sajnálom, hogy nem öltelek meg! És, hogy csak a pofádat vertem szét.. és kár, hogy a fejed egyszer vertem oda a földhöz. Nagyon nagy kár!!!!!!!!!!!!! 

Nincs bocsánat erre képtelen vagyok!!!!! 

Gyűlölöm!!!!! 

Az apja némán sír, tombol. Ölelné de a lányunk nem engedi.. férfi vagy.. mondja. Nővére tör zúz, tehetetlenek vagyunk. 

Megállt az idő megállt az élet.. és nem imádkozom!!!! Nem fohászkodom, de nem ám! Számomra nincs jóság. Nincs kegyelem... 

Tova szállt.. nincs semmi már..... remegek de nem a hidegtől.. huuuuuuuuuu


kicsisara•  2019. február 9. 11:33

Keresem.

😎 hozzádszólok halld amit mondok.Részlet, hogy értsd mi van bennem. Mitől döbbentem le.
Mese indul ( ami nem mese
A címe:  HA NINCS LÓ JÓ A SZAMÁR IS.
Jelen esetben szamárnak érzem magam, pedig inkább a ló vagyok. 
Történt egyszer, hogy két lélek találkozik az éterben. Tiszta ártatlan beszélgetés, mese mese mátka. Majd a megismerkedés után, jön a kín. Látni szeretnék egymást. Mindketten sérültek. Az önsajnálat mindkettőben nagy. Hiszen szinte mindenben egyeznek. Fantasztikus a 2010- es év. Ami két főszereplőnek változást hozott életében. Aztán kiderült az ok.. amiért egyiküknek sem ment igazán a másik kapcsolatban. 2018 egymásra találnak,  a magány vezette őket, a játék,  az ismerkedés. (tanulmányozás).Tegnapi bejegyzésemben már kezdtem lemondani, éreztem, hogy jobb ez így nekem. Itt jön képbe az a mondat, hogy olyan vagyok mint a hurrikán.. el söprő erővel érkező de gyorsan elmúló. Tényleg minden gyorsan megy.. csak a felejtés nem. Tehát leálltam. Tegnap este rám ír. Ledöbbentett, porba tiport, lelkemben űr keletkezett. Kedves volt, udvarias.. s talán de nem biztos most éreztem a legőszintébbnek (nem a remény miatt. 
Mesélni kezdett, de bárcsak ne tette volna. Maradt volna csendben. Tartotta volna magában. De aminek ki kell jönni az nem tud benn maradni. Képet küldött. Azt hittem, hogy én vagyok rajta, de nem. Nézem a fotót. Valamelyik blogomba írtam már,  hogy mindenkinek van a világon egy hasonmása. De ez a hasonlóság ledöbbentett. Annyi volt csupán a különbség, hogy én fekete vagyok :) ő meg fehér. Hát majdnem nagyon mérges lettem. (Tajtékoztam. Nem láttam a haragtól. A mi van most elhatalmasodott rajtam ( na meg a káromkodás, na meg a de hülye vagy érzés. 
Beszél hozzám gyorsan, szinte hadart. Letettem a telefont mielőtt összetöröm. Kimentem. Pár perc múlva regény fogadott, olvasom. Emésztem a dolgokat. És a csavar... (ahol eljön az a pillanat a kis kanál és a víz esete.. mondjak véleményt! Bakker ez vagy nagyon ostoba.. vagy nagyon ostoba.. a válaszom a következő volt.. EZ MOST KOMOLY?... jött a válasz.. igen.
Na a bumm érzés. Ne basszki..( mit mondjak? Mit lehet "magamról" mondani.. ( józanul! .. kedveset szépet .. 
De elszakadt a kötél. nem a cérna... vastag kötél.  
Ez vicc... basszki. Nebasszki. Jaj már.. csend.. kimentem teát csinálni, öntöttem bele egy kis pálinkát( sokat :D józanul kibírni.. 😎😎😎 erősebb olyankor minden. Mély levegőt veszek,  iszom még egyet. Nincs hideg, de majd megfagyok. Becsukom a szemem és elkezdtem. 
- te most tényleg tőlem kérsz tanácsot, segítséget. Szórakozol velem. Te tudod kivel beszélsz? De most komolyan? Ha nincs ló akkor jó a szamár is? Na de most tényleg.
Válasza:
- igen, tőled kérdezem, szeretlek de ez az érzés veled megöl,  felemészt, gyötör, túl erős. Ezért vagy más! Vele ott a védelem a biztonság, a tudni érzés, hogy nem vagyok neki kevés.... stb.stb stb. BUMMM A FEJBE A SZÍVBE..( a rohadjál meg jutott eszembe.
Én: - oké,  mivel már van bennem. Így könnyebben kitárom az elmém,  de jaj neked, mert fájni fog, várj vissza olvasom amit írtál.( sokáig tartott mivel a könnyeimtől nem láttam.
-ok. 
😎 tudod, hogy ez milyen ugye. Mennyire nehéz..kritikát adni, ridegenek maradni. Piszkosnak lenni. De ő akarta. Kíméletlen voltam. Nyers, bántó.. nem direkt. Nem bosszú. Nem bántás volt a cél. Látni a gyötrelmet. Érezni a bizonytalanságát. A rohadt erőm. 
A válaszomra a válasza.
- elbizonytalanítottál. De megerősítettél is. 
Elbúcsúztam. 
Már volt bennem annyi, hogy összeszedjem magam, segítséget kérni. 
😎 Miközben írok, mosolygok, szabadnak érzem magam. Rád gondolok, megnyugszom. Tisztának érzem magam. Mert, tudod milyen ez, mert átélted. Mert ugyan úgy érzel. Mert neked is fáj. De Te tiszta fejjel látsz. Gonosznak érzem magam. Könny szökött a szemembe. De talán a megtisztulás miatt. A képzelet amit mindent felül ír. A tovább gondolás. Amit nem látsz de tudod, hogy ott van. És a dilemma.
És itt jövök én.. a bennem lévő démon. Hogy láss
🖤 ... szeretek, érzek, látok, várok...🖤
Blogban említettem már.
Mi van akkor ha nem tudom, hogy mik ezek, hogy nem tudom, hogy maga az ember kell, vagy csupán csak az érzés. Mi van akkor ha érintek. Hatni kezdek, amikor engedek, amikor kitárok valamit, amikor adok magamból. A lelket gyógyítom. Nem csak egyet. Mindenki anyja vagyok! Átok ez! Nem áldás! Nem akarom ezt! Nem kértem! Oda adnám.. de más összeroppanna. Ezt a terhet viselni.. basszus de fáj. Nem hagy nyugodni.. pihenni.. kikapcsolni.. elfáradtam.. véleményt alkotni, a bennem dúló harc..szét marcangolja a belsőm. Az én elveszik... tiszta fejjel. 
Kapcsolj ki.. adj erőt! 



kicsisara•  2019. február 8. 03:43

Érintés

... tömegben lennem katasztrófa... 

ha hárman vagyunk az már sok...  de ennél többel az már sokk. 
Valós érintés. 
Nem vágyom az érintésre. Nem tudok mit kezdeni vele. A hideg ki ráz. Undor fog el. Nem jó ez de nem tudok mit kezdni vele. A csoda, hogy három gyermekem van. A szeretet lény érintése. Ölelése könnyű, nem mindig, de már könnyebb. Egy idegen érintése fáj. Ha beszélgetés közben megérintenek szólok, hogy nem szeretem. Nem tetszik senkinek sem. De mindig kérdezik miért? Az érintés zavarba ejtő. Az egy intim dolog. Az már olyan mintha beengedtem volna a három lépésen belüli magán zónámba. Ami nem mindenkinek lehetséges. Ebből kiindulva nincsenek barátaim csak ismerőseim. De minek a barát ha elárul. Nem rögtön. 
A rossz az olyan alattomosan közelít. Észre sem veszem s már belopta magát az érzelmeimbe. A miértjét nem tudom :) de.. mindegy. 
Tehát.. maga az érintés.. amire vágyom de annyira azért mégsem. 
Virtuális ölelés, puszi:
Hát azzal sem tudok mit kezdeni. :)
Bocsánat.
Mert van az elmém, a belegondolás. Nem megy. Olyan könnyű pedig. Mert valójában nincs kontakt. Nincs valós érintés, de nem megy. Puszit csak a gyerekeknek tudok küldeni. 
Ugye milyen fura... milyen más a megszokottabbnál.
De ez én vagyok .
:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom