kicsisara blogja

Egyéb
kicsisara•  2020. május 26. 05:56

Iszom..

... a szeretet levéből, ami marja torkomat,

megállíttathatlanul mutatja, szeretni nem érdemes..

pusztít, rombolja az életet..

s csak néha néha ad hamis önámítást..

Iszom hát az érzelem pohárból mert élni nekem már csak így érdemes..

hisz megmutatta az élet, hogy jobb nem érezni,

s csak játszani vagy megjátszani szabad az érzelmet.

Butaság lenne, ám legyen. 

Szeretni nem érdemes.

A rajongás felesleges.

Tapasztalataim mondatják ezt velem.. 

A lelkembe keletkezett fájdalmat,

csalódást nehezen élem meg.. feldolgozni szinte lehetetlen.. bocsássatok meg, ha nem szólok hozzátok,

most csak csendben olvaslak benneteket! 

Csalódás mentes napokat! 

kicsisara•  2020. február 24. 06:19

A második lépés...

... amikor padlón vagy nagyon nehéz felállni... Nem mondtam újat ugye..

Az első lépés hagyd magad után az űrt.. A második töltsd meg valami mással, ami tartalmasabb mint az előző.  Na de minek is rohanni?

Megálljt parancsolj... Mond ácsi... Időm mint a tenger.. Élvezni kell az egyedüliséget, megváltoztatatni önmagad, akár  új külsővel, új gondolkodással... És ami nekem  bevált... Emberek közé menni..


Aki engem olvas tudja, mennyire szeretem az embereket../nemigaz/

Az érintéseket meg egyenesen imádom...... :) 

A hazug szavakat el kell hagyni, 

Sőt fel sem szabad venni, 

Mindig mondj igazat, még akkor is ha ezzel fájdalmat okozol, 

Vagy ellenséget szerzel. 

A lényeg nincs az a szituáció amin a hazugság segítene..

Hiszen úgyis kiderül. 

Tehát emberek közé kell menni, néha meghallgatni őket, sőt talán segíteni is tudsz rajtuk. 

Na nem úgy, hogy a néni át sem akart menni a zebrán és te át segíted.. Nem nem így.. De ez sem rossz.. 

És a csoki... Olyan finom.. S tény nem leszel tőle happy.. De ilyenkor tényleg jót tesz... 


És most jöjjön valami más: 


Nehéz az élet, szinte minden nehéz benne, hátha még rá is teszünk egy lapáttal akár egy sértő megjegyzéssel. 

Az az ember aki nem tud megsértődni attól óvakodj, azt tartsd távol magadtól, a családodtól. 

Akkor nyílik ki a bicska a zsebembe amikor látszik, hogy fájdalmat okoznak a szavaim, amikor csendesen el mondom a véleményem, szeretettel.. Hiszen akiről vagy akinek mondom azt valahol valamilyen szinten kedvelek..

Vállat von..

Lepereg gondolnád.. 

De nem.

De hazudik Őt ez nem érdekli. Figyeled, megszakad a szíve, hiszen mélyen beledöngölted a földbe  szavaiddal.. És más témába kezd.. Zavart.. De te nem hagyod, hiszen azt szeretnéd, hogy belássa, hogy kitörjön, hogy egy érzéssel kevesebb fájdalma legyen.. Nem teszi..neked nem... De másnak, máshogyan igen.. De fordítva mondja el, hogy nem Te mondtad ezt hanem Ő mondta ezt neked.. S mikor ez kiderül, igazán nem döbbensz le.. Számítasz rá, sőt szinte vártad már.. 

És el dobod az ilyent.. Hiszen erre nincs szükséged.. 

Hiszen én meg tudok sértődni, hiszen nekem fájnak a szavak, a hazugság.. 

A végeredmény pedig nem más, mint egy kellemetlen embertől való megszabadulás! 

Még akkor is ha a szeretetted nem szűnik meg rögtön.. 

Ennyi volt mára... 

Érzelmekkel teli... Szerencsében gazdag napot mindenkinek aki a betegeselmém szüleményét végig bírta olvasni.. 

Ölelésem és puszim...  :) 


kicsisara•  2020. január 26. 08:15

Emlék..

Az emlékkel az a baj, ha akarjuk őket hanem mindig visszatérnek, biztos azért, mert olyan jó néha néha visszatérni hozzájuk, megakadályozni nem tudom, nem is igazán akarom. Hiszen azok olyan élményt adnak, amit nehéz leírni, megfogalmazni.De néha néha felemészt, a földbe döngöl érzelmileg. egy-  két darabja megöl, néha megerősít, gyengít. Vágyat kelt, megaláz, akarni akarok, aztán mégsem, aztán kiáltani, majd csendben maradni. őrületbe kerget.. de mégis csak jó dolog.. hiszen vannak, ami azt jelenti érzek, élek.. csak ne fájna.. 

Könnybe lábadt szemekkel ébredni, vagy boldogan, mérgesen, csalódottan, békésen.

Mennyi mennyi érzés, mennyi minden van egy emlékben.

Ami néha álomként jelenik meg. Amikor az álom összekeveredik a valósággal,

Amikor az  ami álmomban megtörténik velem, mintha valóságos lenne viszi a pálmát.

szörnyű.. néha persze nem az.. de mégis a tudatalatti mi mindent elmesél, mennyi mennyi vágyat kiemel.. megannyi hibával együtt..

De nekem ezek kellenek, ezek nélkül olyan üres lennék.. 

Ami a valóságban félelmetes az álmomban pihe könnyű, szerethető és nincs benne semmi félelmetes.

Az emlékek vezetni is tudnak, talán egy szebb jövő felé is.. nem csak a múlt fájdalmait, vagy a jelent rejthetik.

Olyan jól esik írni, lehet nektek nem jó olvasni, de ezt muszáj volt.. 



kicsisara•  2020. január 26. 07:48

Hm..

... rég volt,

talán igaz sem volt,
lehet át sem éltem

lehet, hogy csak talány

' kőfalat emeltél magad köré,
s lám ezt a falat leromboltam, mosolyogva bújsz hozzám,
átölel a szerelem tüze,
már nem fázok,
már nem vagyok egyedül,
már nincs több magány

'aztán jön az ébredés,
a Te oldalad üres,
a Te már nem létezik,
elönt újra és újra hiányod..
Hm... csak álom voltál.
Forró kávé,
még forróbb vágyak
s Te már nem nekem létezel


Régen volt tán igaz sem volt, már csak emlék vagy
márcsak egy emlékfoszlány
aki néha néha felvillan
aki ámít,
aki rávilágít, hogy milyen magányos öreglány lettem
s aki ebbe kapaszkodva éli túl a mindennapjait,
hiszen hiányod felemészt.. 


De új napra virradt,
s már csak emlék vagy,
de már nem nekem ragyogsz, már nem nekem mosolyogsz 
Meghalt egy újabb álom azzal, hogy felébredtem.
Szívem zakatol,
szívem érted zenél,
testem érted ég a vágytól 


Lenyugodtam,
gondoltam én,
de nem nem igaz,
Az álmok megmutatják azt amit oly gondosan elkerülök ébrenlét alatt
s hiába mondom neked, hogy:  fogd fel végre, hogy vége!
Nincs tovább elég volt!


Látod a száj hazudik ha szóra nyílik,
de a szem ami takarva mond igazat,
de azt gondosan elrejtem
nehogy észre vedd azt amit a hangomból nem lehet
csak egy picit remeg,
csak egy kicsit csuklik el,
de szerencse, hogy haragod nem engedi eme rezgést érezned, hallanod
goodbye kedvesem
viszlát kedvesem az álmodozásnak vége.. 
Ideje rendbe szednem magam, elengedni
s álmomban majd újra együtt leszünk
addig is...
légy boldog, még ha nem is velem.







kicsisara•  2020. január 23. 09:35

Van akiről minden lepereg?

... hozok egy döntést és az mellett kitartok... persze meg lehet győzni, hiszen minden fajta magyarázatott meghallgatok, majd elgondolkodom, s cselekszem úgy ahogy kell...

És van akiről minden lepereg? 
Tudom, hogy ez nem igaz, hiszen érző lények vagyunk. Minden megmarad, bennünk ragad.. De mégis látszatra van ilyen is.. vagy én mint naiva hiszem ezt csak? 


A boldogan élünk míg meg nem....
Egy pár 20 éve együtt.. 2 gyermek... talán rá lehet fogni, hogy boldogok egymás mellett.. a képek ezt mutatják.. 13 év után a férfi úgy tűnik, hogy nem elégedett és szerető után kajtat.. sikerrel jár.. talált magának egy áldozatott... 7 éve együtt vannak.. 6 éves gyermek... De már valami nem stimmel... mellette is szeretőt tart a férfi. .. kiderül az első számú szeretőnél az egész ügy.. leragadt.. együtt vannak de mégsem.. a "feleség" is megtudja mindkettőt.. ha úgy nézem 1 pasi 3 nő... ajaj... mind három nő tud egymásról.. bigámia? ... na nem élnek együtt na de ha úgy nézzük akkor valahol valamilyen szinten igen.. számomra a nagy kérdés az persze, hogy miért ???? Ekkora lenne a szerelem? Szeretet? A gyermekek miatt? Na ne már.. hova lett a büszkeség? Vagy az ilyenkor nem érték? Vagy azt mellőzni kell ilyenkor? 
De hogyan??? 
Ez sokk nekem!
Sokat kérdeztem, sokat értetlenkedtem.. hiszen magamból indultam ki, nekem nem játszik a második szerep... 
ÉS VAN AZ A PÉNZ AZ A KÉNYELEM AMIÉRT HOMOKBA LEHET DUGNI A FEJEKET... 
Nyelni kell?!


"Nézd van az a pénz amiért tulajdonképpen mindent le lehet nyelni" 
Kell? 
Hát nem tudom.. nekem mint nőnek a gyermekeim a legfontosabbak.. ami ott kezdődik apa felvállalja, nevére veszi, nem titkolja.. De a kinek mi ugye? 
Ha ez nem lenne okés neki onnantól fogva szevasz... 
" anyagilag támogatja, nyaralni viszem, jó élete van, mindene meg van neki" 
Aha csak apukája nincs, aki leül az ágya mellé, megbeszéli a napjaikat stb.. 
" ez igaz, de ezt megszokta már" 
Ugyan már, ezt Te sem hiszed el ugye.. megszokni? Tudja, hogy van neki apja es messziről leszarja.. Ritkán találkoznak stb.. és ez kinek jó? 
Jézus a mennybe.. Nem értem a logikát.. Nem értem ezeket a nőket.. tényleg ennyire anyagias lenne az ember? Hallgatom őket naponta.. ja és a szöveg "nincs más választása" ... ???...
Akkor most én vagyok az aki prűd lenne és nincs bennem megalkuvás.. pedig van.. megalkudtam az ördöggel is.. 
Soha nem voltam jó az ilyenekben.. ez is bizonyítja, hogy egyedül álló vagyok, s azt hiszem egy darabig ez így is marad..  :) 


El kellene fogadnom magát a megcsalás tényét? És akkor lenne mellettem valaki.. De akkor az én elveszne.. ami nekem fontos.. hiszen milyen példát mutatnék a gyermekeimnek? Törődj bele a dolgokba... persze van ami látszatra tényleg beletörődés de mégsem az.. 
Annyi minden van ami látszatra tökéletes, aztán fordul a kocka és akkor utána jöhet a hogyan tovább probléma.. 
Feltettem azt a bizonyos kérdést, hogy mi van akkor ha elfogy a pénz.. Nem lesz több anyagi segítség stb.. akkor mi lesz a megszokott dolgaival.. lejjebb adja majd? 
S nem! 
Egy hét pénz nélkül.. és basszus válogat! Nem fogad el ám akármit.. De nem ám.. beszarás.. és közben mindennek elmondja a másikat.. ja és csörög a telefon egy hét után.. és a nyálas beszélgetés folytatódik..
"Ooo igen, hiányoztál, szeretlek, aha persze ráérek, aha jaj te huncut" ennyit hallottam s azt hittem elsüllyedek a szégyentől.. pedig nem én mondtam ezeket.. 
S mégis nekem fajták ezek a szavak, a hazugság az engem megöl.. a telefon után..
" úristen, mennem kell ez a hülye találkozni akar velem, s én nem vagyok otthon" 
Na bumm.. 
Bevallom tényleg hülye ez a pasas.. és azok is akik hozzá tartoznak! S játsszák az ő játékát.. vagy én lennék a hülye? 
Folyt.köv..