kicsisara blogja

Kritika
kicsisara•  2016. december 22. 20:43

pofára estem..



amikor élesebben látok, 

amikor már majdnem felvállaltam volna önmagam,

akkor jött a felismerés,

mesélj mondtam magamnak,

minek?

mesélni kezdtem..

- emlékszel, kezdtem bele..

; igen minden egyes kib@szott szóra amit mondtál,

; igen megbűnhődtem..

; felfogtam..

; nem akarsz már engem s tőlem semmit sem, értettem.. 

- igen tudom, hogy mit mondtam, de...

; jó akkor hagyjuk most ezt az egészet...

- igen de...

; figyelj, minden egyes szóra emlékszem... s csak hogy tudd, komolyabbra fordult valakivel a kapcsolatunk, és igenmajd egyszer bemutatom, hogy tud, hogy ki az aki majd a lányunkal lesz amikor magammal viszem..

- aha.. de jó.. örülöök.. és milyen.. mit érzel? hátha segíthetek...

; ugyan menj már, miért mesélnék annak a nőnek aki a gyermek anyja és aki azért küldött el mert félre mentem..


mosolyogni majd kacagni kezdtem.. győztem.. igazat mondott..

; minek örülsz? jah és mit akartál mondani?

- most már mindegy légy boldog.. 


na most mikor az én öregszívem, a lelkem belátta, hogy számomra ő az igazi, amikor már csak vele akartam lenni--- na ő pont olyankor mondja el az igazat.. lecsúsztam.. mondanám semmi baj, de igen is baj van.. de szeretem.


az érzéseim elől a takarításba menekültem... agyaltam rendesen.. észre sem vettem amikor hangos zokogásba kezdtem.. remegtem, ez az én formám.. baj van velem...

na minden a helyére került... a lelkem ismételten megnyugodott.. nem a tökéletes harmonia van benne.. de legalább nem ámítom már magam..


kicsisara•  2016. december 20. 11:04

jut..

jut eszembe.. minden addig szép amíg annak látjuk,


minden kornak meg van a maga szépsége,

belenéztem a tükörbe és kerestem azt a lányt aki egykoron voltam,

nem találom,

olyan érettarcú nő nézett vissza rám,

öreg vagy mondtam a tükörképemnek..

mosolyogtam..

aztán a szemeimet néztem, 

nem csillog, nem mosolyog.. 

nem csodálkoztam, hiszen magamat néztem,

kritikusan, 

eszembe jutott, hogy az élet, tette ezt velem, s nem a kor, 

megnyugodtam- e? hát nem.

elővettem a smink készletem, 

hátha segít rajtam,

de tudjátok rájöttem arra, hogy hiába egy szép arc, 

egy jó smink.. letöröltem.

ha nincs csillogószem..

ha nem sugárzom, nincs az a smink ami szebbé tenne.. 

most értem meg azt, hogy a szépség belüről fakad.. mert a külső az csak egy dolog.. az genetika, vagy isten ajándéka, vagy mi..

ha a boldogságot festeni lehetne állandóan kozmetikusnál ülnék..vagy nem de az biztos..


önmagam kritikája..






kicsisara•  2016. december 19. 12:16

van...

van amikor elég ha annyit mondok most már elég!  

mély levegő vétel, és kimondom, nem tartom magamban, elég volt abból, hogy nem értem magam, a saját érzéseimet, elegem van magamból, elegem van abból, hogy csak nyelem a sok mocskot ami körülöttem van...

az a bizonyos láthatatlan vonal, az a bizonyos határvonal, az keseríti meg az életem, 

az a fránya múltban elkövetett összes hiba, az összes hibát törölnöm kellene az életemből, 

de rohadtul nehéz, ha mindennap velem szembe jön,

kár minden kimondott szóért, az emlékek törölöje hol van??? 

mert szívesen törölném, nem emlékezés hol a francba vagy???

miért olyan nehéz?

miért fáj?

mondja már meg valaki meddig fog ez fájni...



mindig mosolygok, mindenki boldognak lát, de nem vagyok az, hála istennek van humorérzékem, szinte mindent viccesnek tartok, de ha haza térek el fog a magány, saját magam hibáztatom, amiért tönkre ment az életem, mert ha megcsalt annak oka voltam valahol én is.. de miben? és ez a legrosszabb, hol rontottam el...









kicsisara•  2016. december 15. 21:58

ugye az ugye...

Segíts magadon a jó isten is megsegít?!

inkább segítek máson, 

mert magamon nem tudok,


amikor ma elmentem karácsonyi ajándékokat nézni, venni. két hölgy állt ott és szorólapokat osztogattak, segítsünk a szegényeknek a vöröskereszt által, volt aki megköszönte és tovább állt, de nem kérte a kis cetlit. mosolyogva nyújtottam a kezem, elvettem, megvettem amit kértek, ami kell azoknak akiknek nincs semmijük... fogtam a cuccost és csendben szinte sumák módon beakartam tenni a kosárban és elmenni onnan mintha nem is jártam volna arra.. nem sikerült, a francba, gondoltam, most neki állnak ott hálálkodni én zavarba jövök és hebegek habogok jaj ne ... de nem megköszönték, én mondtam szívesen, és ennyivel leakartam zárni.. elnézést asszonyom, hadd kérdezzem meg, mennyi gyermeke van és miért tette.. nem válaszoltam az első kérdésre csak a másodikra... a válasz egyszerű.. én tudom milyen a szegénység, hogy nincs mit enni, inni.. és leléptem...

én gyerekekként tapasztaltam az éhséget.

soha többet nem szeretném átélni,

hálás vagyok a jó istennek, hogy az én gyerekeim ezt nem élték meg, nem éheztek soha.

legfeljebb csak addig amíg haza nem értek...

hogy miért segítek? mert ha ránézek a legkisebb babámra, és ha arra gondolok, hogy neki nem lenne mit enni adnom, akkor remélem, hogy ezt más, mások nem hagynák! pedig de... 

egy másik boltba egy nő nem tudta volna megvenni a kenyeret mert harminc forint hiányzott hozzá, a boltos nem adta volna oda neki, mondtam adja oda és a harminc forintot én állom.. belement.. megkérdezte miért? én vissza kérdeztem földöhöz vágta volna az üzletet a harminc forint? nem volt válasz.. 

és igen a képmutatás az nagyon megy nekünk, főleg karácsony tájékán! 

így szeretek, úgy szeretek de segítsen a rossebb... ismerős nem? remélem nem.. na de ... ugye az ugye..



kicsisara•  2016. november 23. 12:02

hm..

a csend annyi mindent elmond,

csak nézni kell

összerakni azt amit lehet,

s jöhet az ami még eddig nem volt! 

köszönöm, 

ugye az élet és ami vele jár,

mert minden rossz amíg nem téged érint 

az nem igazán érdekes,

nem foglalkozol vele,

nincs mit mondanod,

nekem mindig is volt és lesz mit a szemedre vetnem,

és újra indul a felvétel,

csapó indul..


egyet lépj hátra,

rázd meg magad,

tény a bűnöd még ott marad,

tény, hogy a csend is megtört ide benn

emeld hát fel a hangod,

szólj,

üvöltsd velem együtt

vagy nélkülem

MENJ A POKOLBA

ugye milyen jól esett :)

mert nekem piszkosul 

hát jerj velem 

kedvesem

jól nézz meg, 

látod?

Látsz?

én látlak,

elbújtál, halk, sumák,

képmutató a világ!

köszönöm! :)


az ember akinek kevés barátja van, az ember aki szeret, 

akinek az kell mint mindenki másnak

szeretet, barát, egészség,

köszönöm.. sziasztok.

amúgy rozalinda voltam egykoron itt..