2011-2012 Új versek. Események.

Temetés

Ki volt Ő?

Az embert mindenki másképp látja életében és halálában is.

Aki ismerte Őt, őrizze meg azt a képet, ami szívébe záródott Róla.

Nekünk sorsfordító volt, hogy találkoztunk egymással.

Kettőnk szeretetéből született Eszter, és most ez a legfontosabb.

Szerette a tengert, vágyódott utána.

Kívánságát teljesítettük 2010. október 25-én  dél körül.

Már jártunk egyszer Fiume partján, egy csendes kicsi elzárt sziklás öbölben.

Ez lebegett lelki szemeink előtt.

Odaérkezünk.

Az égbolt felhős, de nem sötét.

Az Adria vize hangosan csapódik a sziklákhoz.

Egy fekete zászló leng a bólyán. Nem mi tettük oda. 

Láthatólag a víz kifelé áramlik két ellentétes irányban és kockássá teszi a vizet.

Elengedjük Őt, mostmár szabad.

Bezárt földi maradvány távolodik méltóságos lassúsággal  a parttól.

Nekünk az időtlenséget jelzi.

Meggyújtjuk szívünkben a szeretet mécseseit.

Elszáll minden rossz a semmibe.

Ő a végtelenségből int egy utolsót.

Őrizzük ezt a képet.

Utazz a hullámok hátán örök békességben!

Zsófi és Eszter 

Éltél és meghaltál

Eljött az óra

Sziklákon csattan az

Adria csókja

Kívántad a tengert

Magába fogad

Kettő áll a parton

Nézi hamvaidat

Könnyeik néma

Sírfelirat

Látod szertefoszlik 

       Lassan a talmi fény

És tisztán tündököl

       A szíved rejtekén 

Az igaz szó tőlem

Vezérlő csillagért

       Ha elmegy az éjünk

Fátylat a szemünkről

       Ledobni ne féljünk

Adja az Isten 

Elégedetlenség. A Földön éltem, s felhőkbe vágytam. Most a felhőn vagyok, de lelóg a lábam. 

Egy csomóan felrakták már a honlapjukra, nevemet sem írják alá. 
Nekem mégis tetszik az eset. Ha név nélkül is terjed, lehet, hogy jó egy kicsit? 
::))