2011-2012 Új versek. Események.

...egy...

Karácsony estére

ajándékba kaptalak

vissza

mikor mindig is

...magaménak tudtalak...

...már nem tudom volt-e hó...

...de szívem másnap egyedül maradt...

...feketén... csillogott... nekünk... az ünnep...

bár

színeztem szókkal és dalokkal

teremtő elmével, szeretetvággyal

továbbfestettem egy képet, mi fél éve készült

de

jött a Karácsony varázsos ereje

a modellnek eltörött a keze, s emléke szerteszállt

az éjjelekben... előbb a szája foszlott szét... majd a szemébe

fújt a szél... később már a hangja helyett is csak a... lég zenélt.

...mit...

hallottam akkor... Karácsony énekét... már nem tudom volt-e hó

de hidegen csillogó távolból jöttem... magamban voltam

...magamba beleültem...

...és a parázsló meleg... ígéretet tett... és ígéretet tettem...

azóta

eltelt

egy

súlyos

év

...enyém, mi mindig is enyém volt...

...enyém, mi soha enyém nem volt...

Édes keserünk

látod? Hittem magunkat szépnek, jónak

egymás vérébe feloldozónak

"Az ember végül homokos,

szomorú, vizes síkra ér".

 Mi is így értünk mai jelenünkbe,

reményt már nem vetünk szűz szívekbe

egymás simuló tenyere

Mit kérd', hitted-e egyszer is

 hogy megérkezünk?

És nem, nem lehetünk már se itt, se ott

mi el sem kezdődött, máris halott

a túlparton csend, s integet

Káron karja, szája szóla.

Hozzánk beszél-e vagy más ácsorgóhoz,

hullámok vágnak csókot a szóhoz.

Mit mond, mit hallsz' ki belőle

hogy nézzetek előre, vagy

 hogy ordítsatok?

Sötét barlangom szűk folyosói létéből

Hol a cseppek hangja is velőmig rezonált

Végre egy fényes térbe értem.

Hirtelen megtorpant a félszem

És kinyílt bennem a jó.

Pihenni tért a szorító kín

Feloldott minden látomást

Elsöpörte a fel-feltörő fogcsikorgatást.

Halk puha léptekkel, csituló szívvel,

Hunyorgó szemmel néztem körül

S létem elvegyülni látszott

E csillámló nyugalmas terem

Bizalomba ölelő kövein.

Mire szemem hozzászokott a fényhez,

És nyakam bátran forgatva néztem

E fényáradás csillámló játékát

Fejem felett megláttam

Hajszálakra függesztett kardélek

Seregének tükrében

Ezernyi arcképem.

Megjelent az ARANYCERUZA könyvsorozat negyedik kötete.

Elmenekít ma a csend üledéke

Bársonyos árnyat!

Csengő kacajt!

Nem lehetek ma a kő töredéke

Vágyam a távolból

Erre szalajt.

Testem a fagyból az áradó rétre

Zöldellő fákat!

Tűnő avart!

Felnézek újra a vérvörös égre

Könyörgő szívemből

Szelet kavart.

Éjfélre imhol a napnak már vége

Fáradó szárnyat!

Múló zavart!

Barlangba lelkem már pihenni tér be

Bánja hogy mindenből

Jobbat akart.