valakinek.

Ideejtett most ölembe a csillámporos éj
S merészen feltámadt bennem a kéj
Hogy tényleg most te, és senki más
Nem hiába pottyantál ide és láss

Csodát most itt vagyunk, a te lehelleted
Köszön a nyakamnak és leveheted
Most a felsőd, nyikorog, csikorog lágyék
Ugye sosem jönnek haza anyádék


Nyomd hozzám a homlokod, hallgasd a zeném
Ugye hogy ringat? Ez most csak az enyém
Meg a tiéd. Persze, én tapintatlan
Lassacskán mostmár földet ér a paplan.

 Felébredek. Izlelem a keserű valóságot
Szelném én kasul a Rónaságot
A Mátrán át könnyűszerrel ugranék
A csillámporos éjben a te öledbe toppanék.