kilátástalan.

Magunknak Címezve

Borulnék most kebledre álmos ország
De jajj erőm hiszem, már fogytán
És lám itt vannak az esőfelhők
Mindig is voltak de egyszer eljő

Az a kor amikor nem lesz hogy "Miért?"
Az lesz csupán hogy "Kiért?"
Nyujtsam kezem, kit húzzak ki most
Csak bő lesz, nem lesz szoros.

Mert hisz oly szép vagy Budapest!
Ha művész meglát rögtön fest
Fürkészném buzgón összes utcádat!
Mélyülten nézném Testvéredet,a Te Dunádat!

Jajj de a képek most eloszlanak
S hagyom hogy a valóságban fulladozzanak
Együt tettük. Búsulsz a mától.
Kín és nyűg emelkedik a tájról.

Hogyha halni akarok itt teszem
Ha élni akarok itt legyen
A hely ahol nyugtom lelem
Ahol gyengéden takar be nyaram, telem.

Mert itt a medencében valahol középen
Az ármány népek kereszttüzében
Ahol lassacskán enyhül a magyar
Ez az ami engem igazából zavar.

"Nép ellen forduló!" mondhatjátok
De ezt ti is beláthatjátok
De ti szívetek miként enyém e földért dobban
Magyarország! Nálam senki sem szeret jobban!

De most hirtelen mi is jut eszembe
Se fém, se papír nincs a zsebembe
Engem most a kétségbeesés fojtogat
Múltba volt, és a jövőben is látom a foltokat.

"Nektek jobb lesz!" mondták
De a képletet sajnos ők se tudták
Titkon bíztak ők is mint a sokmillió többi
Gondolatban szárnyat növesztettek és próbáltak repülni.

Ne menj el most Barátom! Ne hagyj itt engemet!
Kutatni valót kíván most ez a rengeteg!
Ide szültek, itt süppedsz el!
Bizony innen mész le, vagy innen mész fel.