inkább dalszöveg.

Karakán

Van egy férfi meg egy nő
Ott laknak a hegytetőn
Egymással, vagy egymáson fekszenek.

A férfi tüdeje fekete
Sárga a mája
S az agyára rakódik a maradék hája.


Hogy megy nálatok? Az állatok ott is a tévéről esznek?
Főműsoridőben híradót aztán sporthíreket desszertnek?

Volt egy férfi meg egy nő
Volt nekik esküvő
Tapadtak a szájak
Aztán jó volt a nő.

Erre fordul, foltok a nyakán
Egy kissé fél, mégis karakán
A Nap gravírozik az arcába
Szőrös szívek a markában

Hogy megy nálatok? Az állatok szintén a tévéről esznek?
Mónikát, meg barátokat, többek között este?


Feketevérű

Koporsóba zárom, folyóba dobom
háromig számolok, kinyitom a szemem

Most ízlene az élet, de most ízlik a folyó
Tüzet rakok, a füstöt nyelem

Véremben úsznak.

Integetnek.

Nem szeretnek.

Agyakat nyitok, én agyamat nyitják
Szavakat nyelek, és aztán nyeletek

Most ízlene az élet, most ízlenek a szavak
Jól vagyok nélkületek, jól vagyok veletek.



Lézengő Mardosó

Lézengő, mardosó vagyok én rajtad
Most vérzel, én voltam, haraptam az ajkad
A tavadba estem, vizes lett a szárnyam
Itt van a bejárat, fizetek a vámnak

Nesze itt van. Szeress. Lézengj most te rajtam.
Baszásból elég volt, szándékosan martam
A szíved taván a rózsaszín hattyúba
a tolldarabokat meg beköptem a kútba.

Ami a tó mellett fúródott a földbe
Fura dolgokat nyelt, beleolvadt a zöldbe
Mert a moha megfogta, öreg már nagyon
Rémálmok ülnek mellette egy padon.


Én is egy kút vagyok.
Engedd le a vödröt
Én vagyok a legmélyebb kút messze e földön.






Ha én egyszer...


Medencémből a víz kifacsarva
Vagy ha nem akkor megkavarva
hogy az iszap, sár, a murva
Fürkészést lassítson, embert most vakítsa

Hezitál itt pártos, pártatlan
Itt már semmi sem hallatlan
Aza hurok, tényleg hurok, nagyon szorít
Dohányfüst, városfüst, tévé, öregít

De én életem, én már nem öregszem
Fülembe headsetem és az útra fekszem
Keréknyomokkal festem ki magam
Fiatalságom határtalan