Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
érts.
karadigcsaba 2010. június 18. 19:18
Ne bántsatok, mert nem lőttem olyan nagyot
Íjam csak azt találja el, aki maga után hagyott
Valami nyomot, valami halálfélét
Mondjuk egy nő, ki késsel kérdőjelezte meg férje létét
Kezet fogok az ördöggel márkás zakóban
Jézus egy köteg pénzzel ott áll az ajtóban
Minden levan tudva, le van rendezve
Így lettem halott férjből, lakos a mennyekben
Cupido lettem, de nem az a klasszikus fajta
A szerelem és halál örökös rabja
Amikor a vad vágy koltot, vagy kést ragad
Az én íjam is majdnem beleszakad
Mennyt, Poklot, Földet szolgálom egy ízben
Eddigi karrieremben, évszerint tízben
Sok mindent láttam, és ki is próbáltam
Hátizsákomban a tapasztalattal, mégis odébbálltam
"Ne tessék már viccelni, engem nem lőhet csak úgy le!"- fennhangon
De már nem is azon a szép aranyszínű pamlagon
Feküdt, hanem egy kénkövön csücsült
A sok pokoli véreb rögtön megörült
Munkám végeztével, engem is várnak otthon
Feleségemhez dörgölőzöm, miután elidőztem egy csirkecombon
Kést ragad és szúr, tövig hatol, ezt nem gondoltam volna
Ki fogja ezt majd lelőni holnap?