emlékezzetek a pacsirtára

emlékszem mikor először égett a tenyerem
emlékszem mikor ásításba torzult a lámpafény a sarokágyban
emlékszem arra mikor krétát és homokot ettem
arra is emlékszem mikor elaludtak a tűk a térdkalácsban

emlékszem én arra mikor botot törtem
emlékeznem kéne arra mikor néma voltam, s élcből
rúgták ki alólam a széket, emlékszem
csak arra nem hogy hogyan menekültem a méhből

mikor öcsémet hazudtam, most arra emlékezem
mikor gipszemet áztattam az Adriába
de én arra nem emlékszem hogy lett volna anyák napja
áztatnék még, de hiába

emlékezzetek az ölre, és a pacsirtára
ki öl nélkül tanult meg repülni