bennem hosszan

kiadom az utat
beadom a kulcsot
kinyitottatok
tárva-nyitva vagyok
ha belém költöznél beledöglenél a számlákba
teleragasztanád ázott falaimat
gitárt szögelnél az előszobaajtó fölé
unottan szürcsölnéd a tejet a
vérregelen, ajkadra fölét rászáradni hagynád
leleteid nem bontod
a fiókban rohad
vérnyomást nem mérünk, nem szedünk vitaminokat
ordítasz, skandálsz ebben a magas páratartalomban
zsíros pitvaromban
s csak visszhangzik bennem hosszan
mint konklúzió ha tantuszként koppan
az aszfalton
mint infarktus ha lappang, halálhörögve
röhögve
érkezik s azzal asztalt bont
perzsaszőnyegemen terülnél bűzlő dögként
körülötted dohányszemcsés hivatali felszólítások
a gyógyszerek kikészítve
a tévé maxon
van-e élet a klimaxon 
túl, egy nimfománnnak
gondolkozol
légzőtempódra pulzálnak bútoraim
a tévéből üvölt a Bujtor, alig
tudod feldolgozni az életet
örökös buffering
a horizont pixeles
üvegajtóim átnyikorognak a kilencvenes éveken
szalutálnak az esztendők
de az ügyes-bajos teendők
csak hányódnak egymásra
gregor samsák haláltábora
ha képességet hazudtol a kora
nem illik felkelni a perzsaszőnyegről
a piszoárban elnyelem minden savad s lúgod, minden hazugságod
hagyom felnőni kutyáidat, macskáidat
engem nem zárhatsz be
ide bárki besétálhat
s leülhet a tévé elé meditálni
szúk percegés a mama diófa asztalában
hálás metronóm
erre lépsz
egyet előre
kettőt hátra
nem te hajtasz
ők hajtanak
bábjuk vagy
nem te vagy betépve hanem mindenki más
az áskálódók kik rokonszenveznek a gravitációval
ők a saját kezüket kérik meg
s nemet mondanak
óra, nap, perc haldokló mértékegységek
ha Dóra vágya nerc, ha azt kéri őfelsége
másfél kiló csillagot hozzak a piacról valami pióca paraszttól
vasárnap délben
de én huszonegy grammnyi lélekkel hogyan kérem ?