!

Az Én....

Az én szívem kvártélya nem sok férőhelyes
Lelkem üde, ropogok, fejem még nem deres
Tapasztaltam mikor szívemre ül feles
De nem tudom még milyen ha szaladgál a gyerek.

Tépelődök, s nyugtom van, ambivalencia
Stesszelek, meglátjátok, ambulancia
Szerpentínes út, elöttem fehér nyilak
Ingem látom véres, nyelvem alatt salak

Fény elöttem, megállok, felirat kacskaringó
Nő áll elöttem, blúza kék indigó
Sáros kezemet zord hangon kéri
Hirtelen mozdulattal manjettám letépi

Észbe kapok, ülök. És már azt hiszem hülök.
Körülöttem tanácskozva pár főmufti sürög.
Ajtó nyikorogva csapódik, telefon csörög.
Mellettem egy borostás félálomban hörög.

Elmentek a tanácskozók, szemem redőnyt játszik
Kell nekem már ő vagy más, lelkem didereg, fázik
Sóhajtok egyet, végignézek a borostáson
Szól egy hang:-Fiam! Tanulj máson!