Balgaságunk történetei

Ne. Kérlek ne szeress már.
Hallgasson a szád, ne nézzen szemed.
Ha hozzád érek, éles tegnap szilánkok
sebzik ujjaim hegyét.
Elég!
Testünk, ha összeér, csak hús a húson,
az érzés bezárt, roló mögé bújt mi volt,
alján lakat, kampója betonba fúrva,
soha nem tudja meg senki, hová lett a kulcsa.
Furcsa.
Szerettelek. Te még mindig szeretsz
és nem veszed észre, hogy álmok játszanak veled.
Ne tedd!
Menj, ahogy jöttél. Akkor hívtalak, most küldelek,
többé nem tudok érzést adni neked.
Eredj!
Ne hívj, ne írj, ne kopogj, vidd, mi kell, hisz',  ha nem viszed
ellopod.
Nincs búcsúcsók, nem kell ölelés, ég veled.
Elküldelek.
Ne nézz vissza bánatos szemekkel,
tudom nem csak szavad, de tekinteted is csaló.
Na jó!
Nincs szükség elcsépelt szavakra, maradnál, ha lehetne,
gondolatod is csak mellébeszél.
Ne félj!
A játék az ajtón kívül megy tovább,
lehet, a megszokottnál mostohább, nehéz.
Ne nézz!
Én már nem akarom látni, csak a hátad,
hallani a lépcsőn lefelé kongó lépteid.
Ne higgy!
Az ajtót én csukom be és én leszek, aki bent marad,
pokollá tett létemből kitakarítalak.
Haladj!
Célodhoz elérsz, tudom, hisz átférsz minden apró lyukon,
mit ép lelkekben éles szemed felfedez. Az éltet, mi másokat
megsebez.
A sebek múlnak, de a heg rajtad marad,
hiába igyekszel, hogy eltakard, hazug rongyod szakad.
Szaladj!
Van dolgod, hidd el. Érd utol magad és figyelj nagyon,
talán átlátsz saját mocskodon s mit látni fogsz meglep majd.
Hagyom.

http://www.elokoltok.com/polusban/o/olahgabriella/5053.html

http://www.7torony.hu/content.php?c=49773

nem érdem a kor

s mégis ünneplik

talán mi tudjuk csak

hogy az idő

egérút bölcsőringás

és koporsófedél között.

ezért sem ajándék e vers

csupán segít a rád gondolásban

egy újabb napon , hol

váratlanok fénytelen ködén túl

sarjadó  lét kavarog.

a puszta ma is csupasz táj.

arany nap és délibáb.

s a ház vacok. sután puha takarás.

pattog a vakolat a jelen faláról

kilátszódnak a múlt penészvirágai…

felhők közül villám cikázik…

valóság porára őszi köd szitál…

felázik az idő.

a világ köröttünk sáros kifutó

oldalvást könyöklők bosszúszomj moraja

míg középen, a piszoktalan fénytérben

tip-top irhakabátok futnak a tereken át

de tévedhetetlen szemünk elől már

el nem rejlik az alattuk inogva szűkölő homály.

tekinteted tiszta tükre látni tanított

vagy. s hogy engem is világra vajúdtál

köszönöm ma meg szülédnek:

áldott türelem.  s a csodának mit úgy neveznek:

szeretet

én még cipelem..bár néha megrugdosom,
de mit tegyek....vigyorogva visszaoson,
fütyörészve zsebre teszi kezét
hintáztatja beképzelten testét
s ha úgy is teszek, mint ki nem lát
besuttog a falakon át..

___________________

folyt:

44 évet éltek együtt, mama 80 évesen  ezt nemrég írta

 Elneveztem rólad egy csillagot,

 Az a csillag az égen ott ragyog.

 Szomorúan nézem és arra gondolok,

 hogy nélküled én nagyon árva vagyok.

De-de-de beledadog életembe
Ha-ha-ha hahotázik arcomba.  
Ne dadogj mert megeszlek
és egészben elnyellek.

Ne röhögj, mert sírni fogsz
engem tovább ne kínozz.
Két kis apró rövid szó
mégis létem formáló.

Apró kis Ha esélyt adna,
hogyha a De ott nem volna.
Ha lehetne- velem lenne
jött a De és tönkre tette.

Ha sikerülne-ha jó lenne
ne bízz benne: ott van a De
Ha választásom csak egy lenne
száműzésbe menne a De.

Ó átkozott kötőszavak
megszabjátok mit is szabad.
Jaj de ha nem volna Ha

esélyem se volna soha.
 

Hahotázik felettem a Ha
halkan kuncog a koma,
De ha jó lesz - szólt a De
Nekem köszönd-mondtam De.

 Lifehouse - First Time

 gren day american idiot

 Narnia változata :)

De jó lenne,ha úgy lenne....
De nem kéne,ha nem lehetne.
De szép csalás,ha álmodunk....
De nem hibás,ha él a szavunk.
De ébredünk,ha lázadunk........
De nem tévedünk,ha vállalunk.
De fájdalom minden napunk...
Ha valóságot hazudunk.