Balgaságunk történetei

Reninek (is)

Mert felfigyel a dac, a dac,
hogy nem mindig csak adsz, maradsz.
Magad, magad. Ragad, fakad,
a szó csak száj, és kéz alatt
 
szól, remél és fény - remény,
szellemjáró, bátor, kér.
Kérni kéne, nehéz. Ne nézz.
Annyi itt a nem, a mész.
 
Hová? Tarts ki, felemel,
nem ás - tartás, megemel,
Te tedd, tudod. Tudom tudod,
hogy mitől félsz? Magad írod.
 
Csak, azért. és. csakazért,
gyengédség, hogy azokért,
kiknek gyenge nem lehetsz,
te adsz mindig, és hidd hihetsz.
 
Nekem? Nekik - Igazán.
Néz fel. Fel. és Fel és lám...
Ímhol, ahol, ott és itt:
Mindenhol Vagy - nem kicsit.

2014.11.11.

fény, Dac, csak, azért, szellem,
bátor, nehéz, gyengédség, felemel, tartás

Ha nem lennél, ki találna ki?
könnycsordulásig kacagja ki
a kikiáltó az eget és földet,
ennyi balgaságot, ki köthetne meg?
 
Eszkimó tisztítás, birka bégetése,
utcai köpenyek s uborkás ebédek,
huszonnégy évnyi már, hogy elvisellek,
de ha nem volnál, bíz ki volna, de tényleg,
ki kitalálni képes, sületlenséged
 
Mákostészta szerelem, lova-lova tánca,
néha-néha utcán, repülőstatiszta,
síró-rívó bánat, de akkor is, mégis,
bolond maradsz mindig, s így hál Istennek én is.
:)

Azt mondtad ha nyersz

kapok egy újat

no nem a kezemen lévőt,

hanem csak amit gondolhatsz,

de mondd, hogy Hát?

s hogy a hátam

is kicserélhető,

mert leszakadt és így már

nem teremthető

s bár már fát nem lehet rajta vágni

és tollat sem akarok többé rá (repülni),

de ha lecserélnénk,

mondd, ugye nem fájna?

hogy ropit csinált belőlem az élet,

és a favágás,

Na?

no de vicceltem,

még hordom csak,

de egy egészen kicsit,

míg az utolsó szót

is bele nem verik,

szóeső legyen áldással,

reád, és reám végre,

hogy a gondolatunk ha rossz,

menjen el délre...

na jó éjt

Te :)

...nem tagadom, elfelejtettem,

s nem néztem meg, hogy süt a mikró - Nekem,

hajnali háromkor valami álom húzhatta a fejem,

emlékszem, volt domboldal s valami érdekes kocsi

kőkerekek vezettek könnyű utat

és az ágyban ébredés is megmaradt,

de hogy hajnalban a nap helyett

csak nekem végre sütött volna

a mikró, az az elkapcsolt fényadó,

nem tudom

bíz töredelmesen bevallom,

elfeledtem felkelni

valahol mélyen, aludtam (száz láb)- éltem,

az éjjelt fogyasztottam éppen

de ha ma hajnalban már nem is

majd megélem azért is,

kilesem egyszer, a kedvedért

de el nem árulom semmiért

( Cs. )

málnaszörp és asztalok
kopott festményrabok
székek, kályha ments-világ
napraforgó körvirág
 
pult és zene , zaj-haló
kártya s pohár sorakozó
mind elénk mintha lenne
mintha lett volna, s most emlékbe
 
pumacipő farmer, szempár
gomba, nanu-nanu - nádszál,
áfonya és füst, meg Munkás
túlléptük a félidőt - lásd
 
mégis asztal s málnaszörp
zene-forgó nap-bőrönd
mosoly, pille repülése
eltett évek ébredése

http://www.youtube.com/watch?v=chysEoANK7c

http://www.youtube.com/watch?v=NcbAibPA2yY

http://www.youtube.com/watch?v=zt1R8LQ5-LI&feature=related

emlékporok 1993 képeiből