Balgaságunk történetei

Hangokat fürdik lám az esti ég
lángokat játszik, ha ébred a kép
fényt poroszkálva az árnyékba lép
pár kicsi árny csuda játéka - szép.

Zendül az éj és a csendje pihen
jászolöl mélyén ül békében,
s bentről lesi meg az régi világ,
mint ölt magára egy égi ruhát.

Viharnak szépét a csend is üli,
villámok színéből - égi süti,
százszínű tűzből a fényt kisüti,
bolondult ízét a szájra veszi.

Ott ül a csend, és a hang kikacag,
ennyi vihart már nem esz meg a fagy,
lábal a gyors és a rétre viszi,
égtüzű nászát az ágyra veti.

2012.02.20.

szójáték:)

ha észrevétlen elbújhatnék
ott a vállad szélén
és érezhetném illatodat
mint bogár a levél élén
én úgy utaznék kapaszkodva
járnám körbe a világot
hogy közben rajtam áthajolna
a bódító illatod
s lábam vígan hintáztatnám
dúdolnék egy dalt neked
halk lenne tán meg se hallnád
de éreznéd amit lehet...

http://www.youtube.com/watch?v=lKkG8Xbb8Fc&feature=related

egy távoli mosolyért  

..én magát úgy imádom
csókja égjen a számon
még ma este érezném - nagyon,
 
köszönöm, hogy becézett
s engemet megigézett
még ma kérem a csókját - szívem,
 
szembe néztem magával
hangja édes szavával
és most szomjam oltanám - nagyon,
 
bocsásson meg ha kérem
én magát még megkérem
hogy legyen a "vendégem"- igen,
 
s még egy sor az utolsó,
maradjon még egy jó szó
én magát már megtartom - szívem ..

csak egy kis bolondozás..:)

Feladni a végtelen határát,hol az élet született, hol a napfénye életre kelt.
Az első érző pillantását, mikor rám tekintet úgy ,miként a fény süt az égből...mindent ölelőn...forrón.
Megállt az idő.Minden elveszett és született újjá,másképp, értelme lett a szépnek, a vágynak.
Lelkembe látott érezte ki vagyok..s általa ébredt bennem a mindenség.
Az örök pillanat egyetlen érzésben egyetlen másodpercben.
Az első érintése, mikor félve érintett, mégis erősebb lett bárminél, erősebb a szónál..
Mindent adott..s mindent vitt.Nem voltam már én..sehol sem .
Majd az utolsó ölelés..remegő testek...fénylő cseppek arcunkon..
Láttam szemében  fáj...s érezte ő is mindent átjár.
Erőtlen léptek...gyenge lábam nem mozdult...nem tagadtam fájdalmam..
és nem tagadta Ő sem..forrón égetett fájdalom mart...s elengedtem
Láttam szemét .éreztem remegését, erőtlen lépteit.
S Ő vitt mindent,,elvitt engemet....nem kérem vissza...
már nem vagyok én..csak pár napnyit éltem ..
De én voltam a minden..s én voltam a végtelen pillanat,
Az idő a fényben megállt egy tekintetben...

Egy bucsú fájdalma sorokba zárva...