A jövő hírnöke - 2023

 

A gyorsvonat nyolcmilliárd utassal egyenest egy szakadék felé tart. Nincs rajta mozdony, mégis száguld, s csak a közös akarat állíthatja meg. Ám még ekkor is vannak akik legyintenek az egészre,, mert csak az érdekli őket mennyi lájkot kaptak a legújabb selfijükre, vagy pedig elvi okokból nem hajlandóak egyet érteni a „hőn utált másik oldallal”. 

ÍGY A VONAT LEZUHAN A SZAKADÉKBA!

Igen, ez egy olyan „mese” aminek rossz vége lett, de még van módunk megváltoztatni a jövőt. Ám ahhoz csodát kéne tenni, vagyis összetartani.

Amikor majd elül a por,

Valahol még halk zene szól.

Kimondom, bár szíven talál,

Ketten leszünk mindössze már.

A történet így ér véget?

„Fogyóeszköz” … Emberélet.

A távolban gombafelhő,

Nem lesz mező, nem lesz erdő.

Ugye ez csak egy rémálom,

S az ébredést oly rég várom,

Hol az ember vermet nem ás,

De hisz teszi, ki lenne más?

Maga esik egy nap bele,

Ez a fajunk története?

Rajtunk múlik majd a válasz,

Bár vízen már sosem járhatsz.

Tér közepén ketten állunk,

Talán égi csodát várunk,

Ember hallgat, fütyül a szél,

Tényleg nincs több, csak egy esély.

Az egyik te vagy, én a másik,

Nyár van, csak a szívünk fázik,

A Vén Kaszás ott áll köztünk,

Miközben mi fegyvert töltünk.

Ha hátralép, az lesz a jel,

Most a percet túlélni kell.

Lehet úgy is, fegyver néma?

Ez ugye csak egy rossz tréfa.

Hogyha rám lősz, én is lövök,

A kaszás meg rajtunk röhög.

Neki vicces ez az egész,

Ne rá, hanem szemembe nézz.

Most először láss meg engem,

Furcsa érzés aprót sercen,

Még ott más is mintha lenne,

Dugába dőlt összes terve.

Érzed te is jelenlétét?

Értünk adta egykor vérét.

Na most mond meg, ez a hála?

Könnye hull a föld porába.

Ravaszon már ujjunk ott van,

A szívünk még mennyit dobban?

Döntened kell, én is teszem,

Velem leszel, vagy ellenem.

Amíg ember, embert ölhet,

Sosem lehet köztünk győztes,

Hiszen saját sírunk ássuk,

S azt a szimfóniát játsszuk,

Mit egy patás lény vezényel,

S megannyi báb az útján lépdel,

Hisz azok vagyunk, emberbábok,

Rémült arccal néz a látnok...

A jövő csak egy sötét erdő,

S nyolcmilliárd eltekergő,

A kiutat már nem találja,

És az avar kap majd lángra.

Legyinthetsz lazán minderre,

A félvilágnyi célkeresztre?

De mikor már ég az erdő,

És sehol sincs esőfelhő,

Késő lesz majd visszakozni,

Az ördögöt jól farba rúgni,

Persze erre nem lesz módunk,

Ha kézfején virít csókunk,

Az arcán meg dölyfös mosoly,

Mert az ember földig hajol,

Hiszen már csak alattvaló,

Földön élő pokollakó.

EPILÓGUS:

Ez vár ránk, míg fegyvert tölthet,

És aztán majd embert ölhet,

Bármikor egy másik ember,

Békére így, mondd mikor lel?

Mikor már annyira sűrű a csend,

Szinte tapintható,

Mint éhezőnek a terített asztal,

Lehet akár a szó.

De halkan kimondva

Annál többet biztos nem ér,

Mint mindössze

Egy falatnyi száraz kenyér.

Bridge:

A nagyvilág képébe kiáltsuk végre,

Pusztuljon a fegyver, hogy élhessen a Béke!

Refrén:

Az éhezők csak a csodát várják,

Mert a pénzt egyre mohón falják,

A fegyvergyárak világszerte,

Szerinted ez volt Isten terve?

Mért zajlik a Földön

Oly rég óta pokoli show?

Így az ember nem más,

Mint a saját faját eláruló.

Éppen ideje volna

Ezen változtatni végre,

Különben tudjuk jól,

Mi lesz majd a vége.

Bridge:

A nagyvilág képébe kiáltsuk végre,

Pusztuljon a fegyver, hogy élhessen a Béke!

Refrén:

Az éhezők csak a csodát várják,

Mert a pénzt egyre mohón falják,

A fegyvergyárak világszerte,

Szerinted ez volt Isten terve?

Ha éreznéd egy percen át,

Amit Jézus a kereszten,

Jó eséllyel nem lenne majd,

Puskagolyó a fejedben.

Nyolcmilliárd bűnös lélek

Megtudná végre már,

Mit jelent,ha a kín éget,

De hiába, mert mégse fáj.

Bridge:

Érezte már jó előre,

Mi lesz a vége,

Mégis mosoly volt az arcán,

S szívében béke.

Itt él közöttünk,

Nem is lehet kérdés,

S ezerszer több ez,

Mint egy megérzés.

Refrén:

Ne keresd soha az áradó fényben,

Megkopott padon tán melléd ül éppen.

Koldusként rád néz a világnyi zajban,

És hiszem, hogy itt van ebben a dalban.

Amíg vétkeink

Egyre csak gyűlnek,

Lavinaként végül

Maguk alá gyűrnek,

De tán még nem késő,

Csak nézzünk jól körbe,

S rálelhetünk bárhol,

Mert Ő jövőnknek szíve.

Bridge:

Érezte már jó előre,

Mi lesz a vége,

Mégis mosoly volt az arcán,

S szívében béke.

Itt él közöttünk,

Nem is lehet kérdés,

S ezerszer több ez,

Mint egy megérzés.

Refrén:

Ne keresd soha az áradó fényben,

Megkopott padon tán melléd ül éppen.

Koldusként rád néz a világnyi zajban,

És hiszem, hogy itt van ebben a dalban.