A jövő hírnöke - 2023

Mikor már annyira sűrű a csend,

Szinte tapintható,

Mint éhezőnek a terített asztal,

Lehet akár a szó.

De halkan kimondva

Annál többet biztos nem ér,

Mint mindössze

Egy falatnyi száraz kenyér.

Bridge:

A nagyvilág képébe kiáltsuk végre,

Pusztuljon a fegyver, hogy élhessen a Béke!

Refrén:

Az éhezők csak a csodát várják,

Mert a pénzt egyre mohón falják,

A fegyvergyárak világszerte,

Szerinted ez volt Isten terve?

Mért zajlik a Földön

Oly rég óta pokoli show?

Így az ember nem más,

Mint a saját faját eláruló.

Éppen ideje volna

Ezen változtatni végre,

Különben tudjuk jól,

Mi lesz majd a vége.

Bridge:

A nagyvilág képébe kiáltsuk végre,

Pusztuljon a fegyver, hogy élhessen a Béke!

Refrén:

Az éhezők csak a csodát várják,

Mert a pénzt egyre mohón falják,

A fegyvergyárak világszerte,

Szerinted ez volt Isten terve?

Ha éreznéd egy percen át,

Amit Jézus a kereszten,

Jó eséllyel nem lenne majd,

Puskagolyó a fejedben.

Nyolcmilliárd bűnös lélek

Megtudná végre már,

Mit jelent,ha a kín éget,

De hiába, mert mégse fáj.

Bridge:

Érezte már jó előre,

Mi lesz a vége,

Mégis mosoly volt az arcán,

S szívében béke.

Itt él közöttünk,

Nem is lehet kérdés,

S ezerszer több ez,

Mint egy megérzés.

Refrén:

Ne keresd soha az áradó fényben,

Megkopott padon tán melléd ül éppen.

Koldusként rád néz a világnyi zajban,

És hiszem, hogy itt van ebben a dalban.

Amíg vétkeink

Egyre csak gyűlnek,

Lavinaként végül

Maguk alá gyűrnek,

De tán még nem késő,

Csak nézzünk jól körbe,

S rálelhetünk bárhol,

Mert Ő jövőnknek szíve.

Bridge:

Érezte már jó előre,

Mi lesz a vége,

Mégis mosoly volt az arcán,

S szívében béke.

Itt él közöttünk,

Nem is lehet kérdés,

S ezerszer több ez,

Mint egy megérzés.

Refrén:

Ne keresd soha az áradó fényben,

Megkopott padon tán melléd ül éppen.

Koldusként rád néz a világnyi zajban,

És hiszem, hogy itt van ebben a dalban.

A parton miért ülsz,

Ha úszni kéne árral szemben,

Nem mutatsz túl jól,

A rád tapadó célkeresztben.

A ki nem mondott szó,

Lelked falja mohó csendben,

Mint egy ragadozó,

S néma a táj, szél se lebben.

Bridge:

Ha az Ördög már a táncát járja,

A Béke csak egy porcelánváza.

Refrén:

Amikor majd remeg a föld,

Miatyánkra sem lesz időd.

Hát ideje volna észbe kapni,

S nem önmagunknak mattot adni.

A játszmának így lesz vége?

Rimánkodva ne nézz az égre,

Csak érezd, amit oly rég kéne,

Nem veszhet kárba Jézus vére.

Mondd még meddig állsz,

Pedig a lépés jövőd léte,

A vihar előtti csend,

A balga embert csalja lépre.

Már tárban a gyilkos golyó...

S várod sorsod bambán nézve?

Együtt kimondva a szó...

Hidd el, most éppen ez kéne.

Bridge 2:

Ha inog a Béke, bedől a játszma,

Hiszen már csak porcelánváza.

Refrén:

Amikor majd remeg a föld,

Miatyánkra sem lesz időd.

Hát ideje volna észbe kapni,

S nem önmagunknak mattot adni.

A játszmának így lesz vége?

Rimánkodva ne nézz az égre,

Csak érezd, amit oly rég kéne,

Nem veszhet kárba Jézus vére.

•  - HÉTMILLIÁRD IDIÓTA! - tört ki dühödten Lucifer, ahogy végig pillantott az üszkös romokon. Egy 2022-ben még élő-lüktető nagyváros közepén állt, de most bármerre fordult volna, csak a pusztulás látványa fogadja. - Mostantól merő unalom lesz az életem, mert nincs kit bűnre csábítsak. Nem értem hogyan lehettek állítólag értelmes lények, ennyire agyatlanok. - tolta le ismét a teljes emberiséget, mert merészelték magukat elpusztítani, az ő szórakozásának ellenében. - Amúgy kíváncsi lennék, hogy legalább most miért nem avatkoztál közbe? - pillantott jobbra.

• Isten másodpercekig nem válaszolt, mert egy a lelkéből feltörő könnycsepp gördült végig az arcán.

   

• Szerinted mi lett aztán a válasza?

•  

„Mivel én a jövő hírnöke vagyok, ismerem az évszámot, mikor következik be a „Harmadik”, Nem szeretnélek áltatni, így annyit elárulok, közelebb van, mint ahogy valószínűleg gondolod. Persze van egy jó hírem is. A jövő még nincs kőbe vésve. Azonban, ha csak feltett kézzel éltek, miszerint „kik vagytok ti ahhoz, hogy beleszóljatok a történelem eseményeibe”, mindannyian 'a kezetekbe fogjátok” azt a bizonyos vésőt. Hisz éppen ezzel a kishitűségetekkel vésitek kőbe a „Harmadik” eljövetelét. Mit kéne tennetek? Eszem ágában sincs osztani az észt, elvégre úgyis azt gondoljátok, hogy mindez csak egy magát írónak képzelő fickó agyszüleménye. Ez esetben nézzétek tovább a híreket, és nem is oly sokára kiderül, hogy kinek volt igaza.”

Mivel öles léptekkel tartotok az Utolsó Háború felé, eljött az a perc, amikor ellenfeleitekkel is össze kéne fogni. Amikor önző érdekek helyett, az egyetlen igazán fontos dolgot lenne szükséges szem előtt tartani. Az emberséget, mely legyőzheti az általatok életre keltett Ragadozót.

Persze lehet erre legyinthetsz, hiszen ez egy láthatatlan szörnyeteg, mely  gyűlölettel táplálkozik. De ettől még létezik, és mivel telhetetlen a bendője, felfalhatja világotokat. Mire észbe kaptok, már láthatóvá válva letépi a húst a csontvázatokról, s ottjártát egy gombafelhő jelzi majd az égen.

Tudom, ott a múltban, ez egy szörnyű vízió, de itt a jövőben a valóság, hogy kinézve az ablakon, amit látok, csak egykoron volt nagyváros, tele siető, nevető, boldog, káromkodó, alvó, síró, ölelkező, búcsúzó, születő emberekkel, de most mindössze az ég felé törő épületek málladozó halmai türemkednek elém, megcsúfolásaként az emberi civilizációnak. Szégyen, hogy idejutottunk. Ami történt nem más, mint a létezés végzetes öncsonkítása, és hiába fognátok mindent a Ragadozóra. Hiszen ti teremtettétek, mert nem Istenek vagytok, hanem csak emberek. Önzésből, hatalomvágyból, pénzimádatból gyúrtátok egybe, és neveltétek fel évszázadokon keresztül. Hát meglehet ellenetek támad a saját teremtményetek!

                                                A jövő hírnöke című regény bevezetője:

https://blog.poet.hu/future/bevezeto-avagy-sajnos-aktualissa-valva

Az első rész elérése:

https://blog.poet.hu/future/a-jovo-hirnoke-01

A második rész elérése:

https://blog.poet.hu/future/a-jovo-hirnoke-02---csodara-lelni