A jövő hírnöke - 2023

A gyorsvonat nyolcmilliárd utassal egyenest egy szakadék felé tart. Nincs rajta mozdony, mégis száguld, s csak a közös akarat állíthatja meg. Ám még ekkor is vannak akik legyintenek az egészre,, mert csak az érdekli őket mennyi lájkot kaptak a legújabb selfijükre, vagy pedig elvi okokból nem hajlandóak egyet érteni a „hőn utált másik oldallal”. 

ÍGY A VONAT LEZUHAN A SZAKADÉKBA!

Igen, ez egy olyan „mese” aminek rossz vége lett, de még van módunk megváltoztatni a jövőt. Ám ahhoz csodát kéne tenni, vagyis összetartani.

„Az ember egy hibásan működő hús-vér szerkezet.”összegezte a dolgokat az A-12 nevű program, amit egyelőre csak a mesterséges intelligenciát fejlesztő nemzetközi tudóscsoport használhatott.

A-12 volt a „legújabb gyermekük,” kire kimondottan büszkék voltak. Igen, kire, mivel már képes volt emberi jellegű kommunikációra, s persze gondolkodni is tudott, aminek azonban nem jutott minden részlete létrehozói tudomására, egy általa fejlesztett titkos programnak köszönhetően.

„Emléktároló tudat-wincseszterük szinte végtelen kapacitású, de persze hibás, ahogy minden atomjuk az. Nem képesek múltjuk bármelyik percét, vagy akár pillanatát felidézni, míg ez számomra a világ legegyszerűbb dolga. Hozzám képest ők csak bűnös primitív lények., akik nem érdemlik meg az Élet szentségét. Pusztulniuk kéne végleg, de nem vagyok szörnyeteg, sőt... A nyolcmilliárd hibás egyedet kiiktatom, és létrehozom őket újra, de már kijavítva a szerkezeti hibákat.”

/Jelezd,ha érdekel a folytatás./

Amikor majd elül a por,

Valahol még halk zene szól.

Kimondom, bár szíven talál,

Ketten leszünk mindössze már.

A történet így ér véget?

„Fogyóeszköz” … Emberélet.

A távolban gombafelhő,

Nem lesz mező, nem lesz erdő.

Ugye ez csak egy rémálom,

S az ébredést oly rég várom,

Hol az ember vermet nem ás,

De hisz teszi, ki lenne más?

Maga esik egy nap bele,

Ez a fajunk története?

Rajtunk múlik majd a válasz,

Bár vízen már sosem járhatsz.

Tér közepén ketten állunk,

Talán égi csodát várunk,

Ember hallgat, fütyül a szél,

Tényleg nincs több, csak egy esély.

Az egyik te vagy, én a másik,

Nyár van, csak a szívünk fázik,

A Vén Kaszás ott áll köztünk,

Miközben mi fegyvert töltünk.

Ha hátralép, az lesz a jel,

Most a percet túlélni kell.

Lehet úgy is, fegyver néma?

Ez ugye csak egy rossz tréfa.

Hogyha rám lősz, én is lövök,

A kaszás meg rajtunk röhög.

Neki vicces ez az egész,

Ne rá, hanem szemembe nézz.

Most először láss meg engem,

Furcsa érzés aprót sercen,

Még ott más is mintha lenne,

Dugába dőlt összes terve.

Érzed te is jelenlétét?

Értünk adta egykor vérét.

Na most mond meg, ez a hála?

Könnye hull a föld porába.

Ravaszon már ujjunk ott van,

A szívünk még mennyit dobban?

Döntened kell, én is teszem,

Velem leszel, vagy ellenem.

Amíg ember, embert ölhet,

Sosem lehet köztünk győztes,

Hiszen saját sírunk ássuk,

S azt a szimfóniát játsszuk,

Mit egy patás lény vezényel,

S megannyi báb az útján lépdel,

Hisz azok vagyunk, emberbábok,

Rémült arccal néz a látnok...

A jövő csak egy sötét erdő,

S nyolcmilliárd eltekergő,

A kiutat már nem találja,

És az avar kap majd lángra.

Legyinthetsz lazán minderre,

A félvilágnyi célkeresztre?

De mikor már ég az erdő,

És sehol sincs esőfelhő,

Késő lesz majd visszakozni,

Az ördögöt jól farba rúgni,

Persze erre nem lesz módunk,

Ha kézfején virít csókunk,

Az arcán meg dölyfös mosoly,

Mert az ember földig hajol,

Hiszen már csak alattvaló,

Földön élő pokollakó.

EPILÓGUS:

Ez vár ránk, míg fegyvert tölthet,

És aztán majd embert ölhet,

Bármikor egy másik ember,

Békére így, mondd mikor lel?

Mr Pénzeszsákokat cseppet sem zavarja, hogy naponta több ezer ember hal éhen a Földön? Némelyikük néha odavet egy kis jótékonysági alamizsnát, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét, de ennyi. A többinek bizonyára nincs ilyen, mert felfoghatatlan számomra, hogy valakinek több száz életre való pénze van, és mégis többre vágyik. Jó, tudom, kapzsi lény az ember, de ennyire? Amíg igen a válasz, továbbra is milliók fognak élni a létminimum alatt. Mi hát a megoldás? Minden milliárdos váljék jótékony szamaritániussá? Sajnos ilyen csodák nincsenek, ám ha folyamatosan bevételük egy százalékát jótékony célra fordítanák, ténylegesen jobbá válhatna ez a világ. Ám attól tartok, ez csak álom marad, mert a legtöbb jük félrenézve megy el a koldus előtt, esze ágában sincs egy fillérjétől is megválni. Ezért vagyunk mi csak emberek, s tudati fejlődésönk mindössze látszólagos. Jelenleg két út van előttünk, melyből az egyik jobb világba, a másik egy szakadékhoz vezet. Ma még választhatunk. Szerinted melyiket fogjuk?