hopihe33 blogja
A szív halála 2
Pipacs piroslott a mezőn,
hol először láttalak.
Szívemből egy érzés előtört,
beléd szerettem egy pillanat alatt.
Kilovagoltam, nem jött velem szolga,
ficánkolt alattam ében paripám.
A sisakrostélyt homlokomra tolva
láttam: virágot gyűjt egy ifjú lány.
Ahogy ott ültél a fekete lovon,
belém mart a fájdalom.
Azt a kínt feledni soha nem fogom,
enyém nem leszel…fájlalom.
Míg a leányka szedte a virágot,
a szűk ösvényen sörényt röptető
fehér lovával épp elémbe vágott
egy bársonyruhás ifjú szőke nő.
Hisz jött a NŐ, a gyönyörű szép,
s te gyöngyözve kacagtál …vele.
Rájöttem számomra nincs esély,
a szerelem ragyogott bennetek.
Megszólítottam, így diktál az illem,
ő szellemesen fűzte válaszát.
Futó csevely csak, mondandója nincsen,
s láttam, egy méh a szép nyakára szállt.
Mikor melléd vágtatott a kedvesed,
a lóról leszállva átölelted őt.
Egy villám cikázott át az égen, fényesen,
s a félelem vágott belém tőrt.
Lóról szálltam és mellé léptem halkan,
ne ijessze a megtört mozdulat
a méhet – kesztyűs kezembe takartam
a felcikázó villámfény alatt.
S, ahogy sisteregve előtört a fény,
tudtam az érzést el nem feledem.
Halálom pillanatáig megőrzöm én,
akkor kapott lüktető, vérző sebem.
A villám fényét nem dörgés kísérte:
patkók dobogtak a göröngyökön,
és csengettyűhang: úgy hullt le a rétre
egy ifjú lányka szeméből a könny...
Ross és Hopihe33
Lennék...
Szállnék a széllel,repulnék hozzád,
Hisz csak VELED vár a boldogság!Sétálnék VELED aranyló napfényben,Vadvirágoktól ékes, viruló mezoben.Lennék én a szél,mely símogatja tested,S lennék a reggeled,nappalod és ested.Lennék a csillagod, mely csak NEKED ragyog,Lennék az Életed,s lennék a Holnapod...segítsetek :)))
van egy soha nem szeretett versem,segíts újra írni,kiváncsi lennék valakinek sikerul-e megszerettetni velem :))))))
Anno kozosen írtuk egy sráccal:)
ez az eredeti változat:
A szív halála
Pipacs piroslott a mezőn, hol először láttalak.
Szívemből egy érzés előtört, beléd szerettem egy pillanat alatt.
Tudtam már akkor is, Téged szeretni foglak egy életen át,
Boldog vagyok, hogy itt vagy, Rád vártam éveken át.
Ahogy ott ültél a fekete lovon, belém mart a fájdalom.
Azt a kínt feledni soha nem fogom, enyém nem leszel…fájlalom.
Csak ez a fájás maradt, más már semmi,
Megszoktam én már, az ideget enni.
Hisz jött a NŐ,a gyönyörű szép,s te gyöngyözve kacagtál …vele.
Rájöttem számomra nincs esély,a szerelem ragyogott bennetek.
Csak azt láttam, hogy vele boldog vagy, boldogabb mint velem,
Könny csordul arcomon, azt gondolom, csókot már nem adsz nekem.
Mikor melléd vágtatott a kedvesed, a lóról leszállva átölelted őt.
Egy villám cikázott át az égen, fényesen, s a félelem vágott belém tőrt.
A szívem már talán beleszakad, már nem vagy enyém,
Őt szereted már s nem engem, eltűnt belőlem a remény.
S, ahogy sisteregve előtört a fény, tudtam az érzést el nem feledem.
Halálom pillanatáig megőrzöm én, akkor kapott lüktető, vérző sebem.
S majd ha az ég kapuján bemenni készülök, s ott állok,
Eszembe jut majd a NŐ, ki elcsábított, az álnok.
ehhez kérném a segítséget :
A szív halála 2
Pipacs piroslott a mezőn, hol először láttalak.
Szívemből egy érzés előtört, beléd szerettem egy pillanat alatt.
Ahogy ott ültél a fekete lovon, belém mart a fájdalom.
Azt a kínt feledni soha nem fogom, enyém nem leszel…fájlalom.
Hisz jött a NŐ,a gyönyörű szép,s te gyöngyözve kacagtál …vele.
Rájöttem számomra nincs esély,a szerelem ragyogott bennetek.
Mikor melléd vágtatott a kedvesed, a lóról leszállva átölelted őt.
Egy villám cikázott át az égen, fényesen, s a félelem vágott belém tőrt.
S, ahogy sisteregve előtört a fény, tudtam az érzést el nem feledem.
Halálom pillanatáig megőrzöm én, akkor kapott lüktető, vérző sebem.
Az utolsó remény
Vihar dúl lelkemben,villámok fénye vakít,
Átsopor rajtam kegyetlen szélvihar,
Felnézek az égre,némán esdekelve,
Mert kétségbeesésem a mélybe taszít...
Talán még van remény,nem veszett el minden,
Tán valaki kinyújtja felém kezét,
Istenem,kérlek konyorulj rajtam!
Hisz életem már csak az egyetlen kincsem....
A fény elotor,a vihar lassan csendesulni látszik,
Távolból felém ragyog csillogó szemed,
Elandalít ez érzés,visszanézek Terád,
Símogató pillantásod,tekintetemmel játszik...
S ígér csodát...boldogságot...szerelmet...,
Régóta nem leltem már az álmokat,
Eddig fagyott szívem,új utemre dobban,
S jár velem táncot,kápráztató képzelet...
A rég elveszettnek hitt álom,újra és újra rámtalál,
Talán megpihenhetek szíved szegletén,
A lelkem is szárnyal,a vihar eloszlott teljesen,
S tiszta,igaz szerelmed nálam orok otthonra talál...
BARÁTAIM!!!
Nagyon hiányoztatok nekem!
Nélkületek „üresebb” lett az életem!
Az ominózus vers,ennyit nem érdemel,
hogy miatta értékes barátságok vesszenek el!
Bár fáj a szó,mit némelyek gondolkodás nélkül kiejtenek,
De azért is megmutatom nekik!Én felállok,és visszatérek közétek!