hopihe33 blogja

 

 

Ülök az ágyamon és lágy zenét hallgatok.
S képzeletem elszáll,szél szárnyán hordoz.
Messziről jön ,felkap elrepít hegyeken is túl.
Hol az érzés számít,s nem a félelem az úr.

Ahol megmutathatod bátran amit érzel.
Nem bánt érte senki,nem ér miatta szégyen.
Ahol az emberek nyíltak és nem félnek.
Beszélhetsz hozzájuk,érintheted őket.

Bárki bármit kérdez visszaválaszolnak.
S nem érdekli őket,hogy mit hoz a holnap.
Nem félnek ők élni,s hogyha kell meghalni.
Tudják,egy élet van,s azt nagyon kell szeretni!
Bátrak ők,nem félnek sírni vagy nevetni.
Az életet átélni és egymást szeretni!

Hopihe
2009.03.02.

Sárgára váltottam színét a világnak

ablak ajtó, fehér személy függ

szemben

hogy a múltam lezárja.

Vágyam végig fut testemen,

vágyom hogy jöjj

és szeress

érző lelkű idegen.

Tenyerem nedves, ajkam harapom

hol az az ölelés

ami majd elszédít egy hajnalon,

hol járnak lépteid,

mosolyod miért másnak adod,

érezd

én

várlak itt.

Eped testem, remeg a lábam

kezem nyakamon,

kezed érintse testem,

te legyél testem vára...

Sárga a magány, takaróm magamra húzom

remeg a testem, mert a vágyam él

várom hogy ajtómon te,  

te kopogj,.

Néha az álmok valóra válnak,

Nézz ki az ablakon, s meglátod mit kívántam.

Kavargó hóesést, hófehér karácsonyt,

Mely gyönyörű, mint valami tündérálom!

Kívántam még mellé szerelmet, boldogságot,

Sok nevető, ragyogó, csodaszép álmot!

De az ember tudja, mindent meg nem kaphat,

Bár néha az álmok valóra válnak.    

Ami elmúlt, vissza nem hozható!

Ami fáj, mélyen a múltba zárható!

Ha valakit elhagytál, vagy valaki elhagyott.

Ne félj! Lesz helyette okosabb, szebb, vagy jobb!

Ne félj semmitől, csak előre tekints.

A boldogság, az „élet” a világon a legnagyobb kincs!

Hol lehet az aki voltál, ki arcom ha nézted

Szeretlek,

mást nem mondtál

hol van benned a lelked,

hova lettél,

volt

vagy nem volt szerelmem

elvetted hitem

már senkiben nem hiszek

megölted a lelkemet

elvettél mindent amit csak lehetett

már nem vagy

már nem lehetsz

többet hagytál bennem

mint amit lehetett

haragot,

gyülölet szelét

mi minden éjen felébreszt

mert fázom

ha rám talál

gyülöllek azért

amit tettél

hagyj  magamra végre

élj te ott

én itt

a világ csendes legyen

élni akarok

szeretni akarok még

nem vagy már nekem

de voltál

arra gondolj csak

ami akkor

nekem voltál....

hagyj  élni,,hogy élhessek,,,