hopihe33 blogja
Hiányosan-Szerelmem, Szeretőm, Életem!
A gyönyör forrása és az igaz szerelem vagy te nekem.
Mióta ismerlek, teljesen felfordult az életem.
Nem hittem, hogy létezik ilyen mély szerelem!
Nem kell már senki más, csak TE kellesz nekem!
„Néha” mikor rám nézel, hívogat az ágy,
Mert tekintetedtől azonnal felperzsel a vágy!
Amikor meztelen tested, testemhez ér,
Úgy érzem, elpusztít a végtelen kéj!
Mikor tested testembe hatol,
Megszűnök létezni, a gyönyör mindent „rabol”!
Átélem, ahogy felrobban a Galaxis a Nap!
Egyetlen csodálatos pillanat alatt!
Kérlek, bocsáss meg, ha néha bántalak,
De mikor végre átölelsz, nem fontos más csak a pillanat!
"A pillanat itt van,itt ragyog,
Vakítobban,mint a csillagok."
Csak az a baj, hogy nagyon ritkán látlak.
Pedig napról napra jobban szeretlek, s kívánlak!
Bár amíg velem vagy, el nem ér a bánat!
Együtt, rád és énrám csak Boldogság várhat!
Hopihe és Skary
2009.04.17.
Kegyetlen?
Kegyelem,
add meg nekem Istenem.
Vagy mégis inkább kérjem Lucifertől,
hisz halálom után ő vesz feleségül.
Bennem van a méreg, az átkozott,
egyszerre vagyok kedves és gonosz!
Itt él bent mindkettő:a jó és a rossz!
Egyik kezem forrón simít,
a másik nagyon mélyre taszít.
Már nem tudom mi a kegyelem...
Szerelmes vagyok ...és KEGYETLEN!!!
Hopihe
2009.05.31.
Nevelőapám és Édesanyám emlékére
Most a fájdalom üvölt bennem,karmol,tép , szétszakít.
De az élet mindvégig arra tanít,hogy elviseld a kínt.
Miért Ő?Miért ment el Ő is ily korán?
Nem érdemelt az élettől többet talán?
A sok miértre nincsenek válaszok,
fájlalom,de választ én sem kaphatok.
Tudom,jobb neki így,mert nem szenved már tovább,
és odafent talán várja egy „szebb világ”.
Most újra együtt lehet vele,
mert nélküle fájdalom volt az élete.
És most,ha lágyan megfogja két kezét,
s ragyogó két szemébe néz,
az Ő lelke is megnyugvást talál,
a felhők között rá új otthon vár.
S bár életük-haláluk nem volt könnyű-szép,
de most újra összeköti őket az öröklét…
2009-ben,neveloapám halála után írtam...
Édesapánk emlékére
Rég elmentél tőlünk,és pont mikulás napján,
mond miért is tetted…kiutat nem láttál?
Elvesztettünk téged,de emléked szívünkben örökre megmarad,
hisz bennünk tovább élsz,ÉDESAPÁNK TE vagy.
Hiányzol nekünk!
A síron túl is szeretünk.
Lányaid:Erika,Mónika,Tímea
Ez sem mostani
Évfordulók fájdalma
Most,hogy jönnek az évfordulók,
Édesanyámra sokat gondolok.
Huszonnegyedikén lenne,ötvenkilenc éves,
de két éve már,hogy elvette a végzet.
Mikor eszembe jut,fáj,gyötör az emlék,
hogy múltak el együtt,szép napok,szép esték.
Mennyi boldog játék,ölelés,kacagás.
olyan fiatal volt!Mért jött már a halál?!
Visszasírom én a boldog éveket.
-Édesanyám!Halkan súgom most neked
szememben érted már csak könny remeghet,
de SZERETLEK míg élek,és soha nem feledlek…
Most Július 24-én toltené a 61-ik évét ,már 4 éve,hogy orokre távozott