hopihe33 blogja

hopihe33•  2012. február 14. 20:31

Egy IGAZ BARÁTOM ajándéka

Ez a kedves mosoly oly sokat ad, 
Mohón lesem arcod fürtjeid alatt 
Csak ülök, s nézlek, s arra gondolok, 
Hogy tudnám megköszönni 
E sok jó gondolatot 

Mit e pirinyó csoda a lelkembe lopott, 
Hogy minden lélegzetem ünnepli a napot 
S, ha bármi fáj, és minden sivár 
Csak lehunyom szemem, 
S Valentin-nap az egész világ 

S kacagni tudok hamarosan ismét, 
Borongós fellegek tűnjetek el innét! 
Már látom a kócost, ahogy felém szalad, 
Szép kezében tartva mosolyomat, 
Mert ő mindig csak ad 
Ez egy ilyen kaland 

SOK BOLDOG VALENTIN-NAPOT

hopihe33•  2011. október 6. 21:38

Csak egy idézet.............

"Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és, hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, hogy megkockáztatod-e,
Hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
Az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni a fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
Hogy vadul tudsz-e táncolni és hagyni, hogy az extázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tieddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak , hogy „IGEN”!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
És, hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban."

hopihe33•  2011. július 30. 14:08

Az utolsó sóhaj

A boldogság kék madara az egekbe emelt és a szárnyalás mámorító érzése lángba borította világomat.

Azt hittem megtortént a csoda

De nem

Ott fent a magasban hirtelen elengedett,és szívem most torott szárnyú pillangóként zuhan a mélybe,oda honnan már nincs visszaút...

Foldhoz csapódva apró torott kristályként ragyog tovább a végtelenben..... 

hopihe33•  2011. április 27. 11:09

Érdekes...

Ezt ma kaptam uzenetben,érdemes elolvasni...

 

 Petőfi verse és egy öregasszony


Rendkívül szép és tanulságos történet. Még mesének is gyönyörű...

A hajlott hátú néni

(Egy motoros küldte ezt a levelet.Azt hiszem, nem kell hozzá kommentár)

Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál induláshoz
készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős,
hajlott hátú néni.
Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk. Amikor
válaszoltunk, ezt kérdezte:
- És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?

Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt a verset:

Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell-e vagy megvetni? -
Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet-lelket andalító,
És oly gazdag!... aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van,
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára

Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradnak ott lenn.
Vagy ha éppen a véletlen
Föltalálja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha ott ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S áldicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.

Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyről annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!...
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!

Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felőlünk:
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván."
Óh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?

(Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet)

Majd folytatta:
- Mondják, miért írt ez a Petőfi ilyeneket?

Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit.
A szatyrában volt pár tojás és négy, azaz négy szelet kalács.
Ebből kettőt nekünk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogogott.

Én pedig leültem a székelyderzsi Erődtemplom falához, és olyat tettem, ami
nem illik bele egy 40 körüli, erősen borostás túramotorosról alkotott képbe.
Sírtam...
És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal-, és jobboldalinak
nevező, megosztó politikusok csak egyetlen egyszer jönnének el ide, és
hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves, görbe hátú öregasszony ŐSZINTÉN Petőfit
szaval a boltból hazafelé, és négy szelet kalácsból kettőt odaad vadidegen
embereknek.
Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor, ott, én.
Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette őket oda,
ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban.

Küldd tovább légy szíves, hadd járja be a világot és olvassa minden
magyar lelkű ember!

" Jöjjön el a Te országod..."
hopihe33•  2011. április 21. 02:02

Végre...

Végre hallhattam újra lágy hangodat,

és megint csak elvarázsolt.

Koszonom Neked drága "Barátom",

hogy szebbé tetted a világot. 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom