hopihe33 blogja

A boldogság kék madara az egekbe emelt és a szárnyalás mámorító érzése lángba borította világomat.

Azt hittem megtortént a csoda

De nem

Ott fent a magasban hirtelen elengedett,és szívem most torott szárnyú pillangóként zuhan a mélybe,oda honnan már nincs visszaút...

Foldhoz csapódva apró torott kristályként ragyog tovább a végtelenben..... 

Végre hallhattam újra lágy hangodat,

és megint csak elvarázsolt.

Koszonom Neked drága "Barátom",

hogy szebbé tetted a világot. 

Csak várlak és várlak minden este,

S mikor végre leszáll az éj,

Rá kell ébrednem remegve,

Lágy hangod ma sem nekem mesél... 

Bár újra hallhatnám lágy,rekedtes hangodat,

Ha csak rá gondolok a vágy újra hívogat,

Elképzellek,ahogy ulsz és lógatod lábadat,

Hozzám beszélsz,s a hangod engem símogat...

Mert néha szukségunk van magányra.

A lelkem most ott hagyom nálad a képzeletbeli szonyeg sarkán,csak arra kérlek vigyázz rá,míg lessz erom,hogy visszatérjek

érte

hozzád

Most el kell mennem,mert elveszett a csoda,a pillanat varázsa,egy apró virág,mosoly szépsége...

Néha benézek hozzád,de ne várj szavakat,hisz a szó is ures,mi bennem szól...

Hagyok jelet,egy mosolyt,vagy csak egy sóhajt

Ha újra élni tudok,minden szépséggel egyutt,

ígérem visszatérek............