hopihe33 blogja

Egyéb
hopihe33•  2011. április 27. 11:09

Érdekes...

Ezt ma kaptam uzenetben,érdemes elolvasni...

 

 Petőfi verse és egy öregasszony


Rendkívül szép és tanulságos történet. Még mesének is gyönyörű...

A hajlott hátú néni

(Egy motoros küldte ezt a levelet.Azt hiszem, nem kell hozzá kommentár)

Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál induláshoz
készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős,
hajlott hátú néni.
Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk. Amikor
válaszoltunk, ezt kérdezte:
- És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?

Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt a verset:

Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell-e vagy megvetni? -
Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet-lelket andalító,
És oly gazdag!... aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van,
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára

Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradnak ott lenn.
Vagy ha éppen a véletlen
Föltalálja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha ott ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S áldicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.

Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyről annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!...
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!

Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felőlünk:
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván."
Óh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?

(Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet)

Majd folytatta:
- Mondják, miért írt ez a Petőfi ilyeneket?

Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit.
A szatyrában volt pár tojás és négy, azaz négy szelet kalács.
Ebből kettőt nekünk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogogott.

Én pedig leültem a székelyderzsi Erődtemplom falához, és olyat tettem, ami
nem illik bele egy 40 körüli, erősen borostás túramotorosról alkotott képbe.
Sírtam...
És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal-, és jobboldalinak
nevező, megosztó politikusok csak egyetlen egyszer jönnének el ide, és
hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves, görbe hátú öregasszony ŐSZINTÉN Petőfit
szaval a boltból hazafelé, és négy szelet kalácsból kettőt odaad vadidegen
embereknek.
Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor, ott, én.
Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette őket oda,
ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban.

Küldd tovább légy szíves, hadd járja be a világot és olvassa minden
magyar lelkű ember!

" Jöjjön el a Te országod..."
hopihe33•  2011. április 8. 17:06

A szív halála 2

Pipacs piroslott a mezőn, 
hol először láttalak. 
Szívemből egy érzés előtört, 
beléd szerettem egy pillanat alatt. 

Kilovagoltam, nem jött velem szolga, 
ficánkolt alattam ében paripám. 
A sisakrostélyt homlokomra tolva 
láttam: virágot gyűjt egy ifjú lány. 

Ahogy ott ültél a fekete lovon, 
belém mart a fájdalom. 
Azt a kínt feledni soha nem fogom, 
enyém nem leszel…fájlalom. 

Míg a leányka szedte a virágot, 
a szűk ösvényen sörényt röptető 
fehér lovával épp elémbe vágott 
egy bársonyruhás ifjú szőke nő. 

Hisz jött a NŐ, a gyönyörű szép, 
s te gyöngyözve kacagtál …vele. 
Rájöttem számomra nincs esély, 
a szerelem ragyogott bennetek. 

Megszólítottam, így diktál az illem, 
ő szellemesen fűzte válaszát. 
Futó csevely csak, mondandója nincsen, 
s láttam, egy méh a szép nyakára szállt. 

Mikor melléd vágtatott a kedvesed, 
a lóról leszállva átölelted őt. 
Egy villám cikázott át az égen, fényesen, 
s a félelem vágott belém tőrt. 

Lóról szálltam és mellé léptem halkan, 
ne ijessze a megtört mozdulat 
a méhet – kesztyűs kezembe takartam 
a felcikázó villámfény alatt. 

S, ahogy sisteregve előtört a fény, 
tudtam az érzést el nem feledem. 
Halálom pillanatáig megőrzöm én, 
akkor kapott lüktető, vérző sebem. 

A villám fényét nem dörgés kísérte: 
patkók dobogtak a göröngyökön, 
és csengettyűhang: úgy hullt le a rétre 
egy ifjú lányka szeméből a könny... 

Ross és Hopihe33 

hopihe33•  2011. március 14. 15:06

Kegyetlen?


Kegyelem,
add meg nekem Istenem.
Vagy mégis inkább kérjem Lucifertől,
hisz halálom után ő vesz feleségül.
Bennem van a méreg, az átkozott,
egyszerre vagyok kedves és gonosz!
Itt él bent mindkettő:a jó és a rossz!
Egyik kezem forrón simít,
a másik nagyon mélyre taszít.
Már nem tudom mi a kegyelem...
Szerelmes vagyok ...és KEGYETLEN!!!

 

Hopihe

2009.05.31.

hopihe33•  2011. március 4. 20:04

Bohókás modern mese…

 

Egyszer volt,réges régen,

szerelmes lettem kérem!

Éltem az életet ,színeset,

de kaptam egy almát ,mi megmérgezett.

A méregtől kiterülve,ostobán,

álomba merülve éltem tovább.

Ám jött egy ügyetlen törpe,

ki ágyamat összetörte.

Most várom az én  hercegem

ki életem továbbálmodja velem.

 

Itt van a vége…TE is hiszel a mesékben?

 

Hopihe

2009.05.25.

hopihe33•  2011. február 28. 22:06

Egy ujabb régi

Álomhajsza

Álmodom...

http://www.youtube.com/watch?v=tnaL2_oCr9s

Álmodom, s az álmom palackba zárt csoda...
hófehér jeges táj, Jégkirály otthona.
E világban élnek mindenféle népek,
óriások, tündék, furcsa keverékek,
démonok, kismanók és az éjjellények.
Itten laknak ám a játékos szelek,
s itt táncolnak mind az északi fények.
Színek kavalkádja járja most a táncot,
letépve magáról ezeréves láncot.,
Ragyognak a fények, zöldek, lilák, kékek,
óarany, színezüst, sárga keverékek.
Előbújnak a manók biztos rejtekükből,
csodálják az eget, szemük elkerekül.
Szelíden vágtatnak az északi szelek,
hegyre fel, völgybe le, játszva keringenek.
Jégkirály otthona-legmagasabb hegy orma.
Innen nézi birodalmát, százezer fény lassú táncát.

Körbetekint megcsodálja, mily csodaszép vára tája.
Messziről is látja manóknak rejtekét,
démonoknak, rejtett, halvány, kegyes tüzét.
Ott a tűznél ülnek mindenféle népek,
óriások, tündék, "furcsa" jövevények.
Öreg tünde mesét regél kicsi jövevénynek,
elmeséli mit mondanak nagyúrról a népek.
Jégkirályról rossz hír járja "GONOSZ és KEGYETLEN"!
De ők másképp tudják: jósága töretlen!
Birodalmát tüzük olvadással fenyegeti,
használatát nekik mégis megengedi.
Tudja éltük fontos része, lángnak heve, fénye,
heve nélkül köddé válva lassan eltűnnének,
fénye nélkül nem láthatnánk az éteri ragyogást,
nem lennének színek, eltűnne a varázs.
Erősen vigyázzák kincsük "kegyes" voltát,
nehogy elpusztítsa nagyúr birodalmát.
Mert ők itt szeretnek élni békén, nyugalomban,
nem olyan világban hol folyton "nyüzsgés"van.
Eljő az est lassan, démontüzek égnek,
lábujjhegyen bújnak elő csodás éjjellények.
Méretük, formájuk, színük változatos,
varázsoló képességük csuda fondorlatos.
"Előveszik" játékukat, varázsolnak csillagokat.
Holdat rajzolnak az égre, s vonják őket ezüst fénybe.

De figyelj csak! Csitt! Ők meg mit keresnek itt?

Három vándor arra járva,
betévedt e mese tájba.
Elbújnak az éjjellények,
furcsállják jöttét... embernek.
Talán száz év is tovaszállt,
midőn az utolsó ember itt járt.
Közben három vándor, fejét felemeli,
fekete szemével az eget kémleli.
Nem láttak még soha ily ragyogó holdat,
mosolyogva néznek fényes csillagokat.
Ahonnan ők jöttek nincsenek ily csodák,
nincsenek nappalok, nincsenek éjszakák.
Az idő sem halad előre se hátra,
be vannak ott zárva "semmi" csapdájába.
Nincsen ott boldogság, nem hallik kacagás,
elvesztek az érzések, nincs más csak a halál.
Mert járt ott egy varázsló, tán több mint ezer éve,
mikor az emberek még hittek a mesébe...
Az embereknek nem volt nagy a bűnük,
csak boldogok voltak, vidáman telt létük.
A gonosz varázsló ezt nem nézhette mégsem,
hisz sötétség uralkodott fekete szívében.
Elvett tőlük mindent amit csak tudott,
s ördögi lelkének így a mámor jutott.
Majd amikor elment, rajta fényes palást,
a nyomában nem járt, csak kegyetlen halál.

Közben három vándor tűzhöz odaér, leülnek, szemük a lángba vész...
Lelkük repül a képzelet szárnyán, álmukat megvalósulván látván.
A monda most róluk szól, a három vándorról,
jóságos királyról s megváltó daláról.
Miként hullhat le az átok, s hogy újra szép világ vár rájuk.

Mikor az éjszaka is eltelt, két férfi s a nő útra kelt.
Elindultak, szót sem szóltak, szívük is lassan ver,
ezernyi kérdésükre vajon Jégkirály felel?
Elmondja-e mi ez a dal, az átok ellenszere,
vagy őket vakmerőségükért tömlöcbe vetteti-e?
Szívük a félelemtől megannyiszor meg-megáll,
mi várhat rájuk a hegytetőn, megváltás-e, vagy halál?

Ám Jégkirály rég tudja, érzi jöttjüket,
hogy számukra új világ szülessen, azért csak ő tehet.
Nehéz teher a döntés nagyúr részére,
mert veszélybe kerülhet kedves népe léte.
Ha most elárulja nekik a varázsdalt,
saját földje lényeire hozhat vele nagy bajt.
Mert ha az emberek boldogok lesznek,
más világok földjén új csodát keresnek.
S ide visszatérnek nem hárman, de ezren
felbolygatják az ő népét és elűzik messze.

Várkapuban megáll, s reszket három vándor,
fáznak a hidegtől és félnek a haláltól.
Bemennek a várba s király elé térdepelnek,
megszólal a nő... jó nagyuram esdekelek:
kérlek áruld el a dalt, mely örök csodát hoz majd,
ha feloldódna az átok, újra élhető lenne világunk.
Gondolkozott Jégkirály majd végül azt mondta,
segítek nektek, mert én is hiszek az álmokban,
de elhaló átokért cserébe én is csak átkot adok,
ha eláruljátok földemet, örökre jéggé fagyjon világotok!
Ide ember szándékosan, többé lábát be nem teheti,
mert a fagyasztó átkomat ezzel életre kelti!
És most figyeljetek, így szól a dal,
mely világotokból rontó átkot elzavar.

http://www.youtube.com/watch?v=4M_wsgUPcPo&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=V2yebvCF3l4)


Legyetek jók ha tudtok, mert ebben rejlenek a titkok.
Feledjétek el az gonoszságot, adjatok egymásnak éltető szabadságot!
Ne legyen többé veszekedés, szeressétek egymást nagyon,
ahol béke és szeretet van ott nem kell nagyobb vagyon.
Ültessetek fűt, fát, rengeteg virágot, ezzel színesítve-e szomorú világot!
És ha a színek újra tündökölnek, az emberek megint boldogok lesznek.
Lesz újra kacagás, örömteli élet, Az átok elvonul a remény pedig éltet!!!

Mielőtt indultak, így búcsúzott a király,
mondanék még pár szót és egy fontos szabályt.
A gonosz varázsló hozzátok vissza sose tér,
s a dal ereje titeket, ellene örökre megvéd.
De ezt a dalt csakis NŐ énekelheti!
Legyen minden nemzedékben, ki továbbviszi!