határtalan

jagosistvan•  2015. december 23. 18:30

Távoli testvér

Távoli testvér

 

Látod most is acsarkodsz, mint a kutya, ha veszett.

Nem látod magadtól, hogy benned valami elveszett

vagy csak megromlott, ahogy a tojás, ha kint marad.

Szabad –e élni még itt nekem a Kárpátok alatt?


Mert te majd megmondod nekem, mi jó, mi kóser.

– Nézd má’, hogy korcsosodik el ez a fószer! –

Ám, ha az emberség ilyen korcsosulással jár,

leszek én neked a Minden: a zsidó, a cigány.

 

Ami volt, megmarad. Ami lesz, az a béred.

Legyen szerencséd és hited, távoli testvérem.

jagosistvan•  2015. december 15. 19:56

ki is vagyok?

törik a cserép cserepes a száj

mindenki altat éjfél után

mint faragott teknő az asztalon

ahol a két kéz lelkeket mos

sehol egy térkép sehol egy pont

a mondat végéről eltűnt a pont

aki ma meglett holnapra tűnik

a cérnaszíveket megint befűzik

aki korán kel hajnalt lehel

az avarban a másnapra lel

szorít az idő mint kinőtt cipő

ki is vagyok? te én vagy ő?

jagosistvan•  2015. október 13. 15:54

Putu

Putu

 

Hatévesen ismertem meg Putut.

Épp anyámat akarta megmászni

amikor rájuk nyitottam. Még fél

évig próbálkozott, amíg anyám

össze nem jött a haverjával. Sok

mindent mutatott nekem a Putu.

Kezdve a kártyatrükköktől, egészen

az obszcén dalokig. A „pinád

szőrét megtekerem” volt a kedvencem.

Talán mélyebb vonzódás ez;

az ősidőkből eredő biztonságérzet.

Putu a maga módján szeretett. Nem

kérdeztem, nem beszéltem, csak voltam.

Egyszer felvette a kedvenc zöldalma színű

gyapjúpulóveremet. Ott szakadt szét rajta.

Putu akkor óriásinak tűnt. Tíz évvel később

valahogy megváltozott minden. A vállamig

érve kapaszkodott belém és úgy énekeltük

az Omegát, mint ha csak az életünk

múlt volna rajta.

„Én elmegyek
Szólt egy kisgyerek
Neked elmondom
Másnak sohasem
Addig megyek
Míg lesz egy kis sziget
Ahol boldog leszek…”

A Putu látens költő.

A maga kényére és az én kedvemre

énekelte s dobolta el a dalait. Fekete

egérszemei és csorba fogai között

tarolt az élet. Majd más.
Putu tíz évig nem ivott.

A sztrók meghúzta a féket. Eltűntek

a feles poharak, a dobolások

és az átköltött dalok. Valami kietlen

helyre húzódhatott vissza minden, ami eddig

ott lakott a hétköznapokban.

A kocsmát azért nem hagyta el.

Cukros vizeken élve nézte irigyen

a többi piás,t miközben pálcát,

bár ha tehette volna, botot tört volna

felettük. Putu tíz évig tetszhalott volt.

Én is hibernáltam magam –

más utak, más város, más szerepek.

Anyámat, öcsémet, meg a mamát eltemettem.

Túl voltam néhány ügyön és dolgon

és már nem vonzódtam a szőrhöz.

Évekkel később hallottam, Putu újra a régi.

Zeng az egész Tabán, ahogy a Botondban

veri az asztaltés üvölti a dalokat.

A minap Vásárhelyen jártam. Úgy voltam vele

lemegyek a régi helyekre. Emlékezni

az élőkkel a holtakra. A némaság közepén

álltam. Bár a dalok még éltek bennem,

azok már nem akartak kijönni.

Aztán csak ott állt. Görnyedten, hatvanon innen

vagy túl. Az idő olykor nem egyformán méri az éveket.

 „Itt ül az idő a nyakamon

kiszalad az út a lábam alól…”

Putu most is szeretett. Éreztem

a hangján, koszos kezén, őszülő haján.

Ittunk pár sört, vertük az asztalt

és együtt toltunk harminchat évet;

„kereslek álmaim peronon

és bezárt ajtók mögött”

 

2015. október 13.

kedd  15:44

jagosistvan•  2015. április 29. 12:52

Episztola Jonás Tamáshoz

Episztola Jonás Tamáshoz

 

Vajon mi lehet veled jó barát?

Én toprongyosom jó Jónás Tamás.

Szíved hasadásán beférek e- még,

lesz –e még borunk és szikkadt kenyér,

miként fiaid, isszák –e még szavad?

Minthogy az ember boldog, ha szabad.

A boldogság valóban kék madár?

Vagy talán mégsem – szögesdróthatár.

Ahogy a gyermek gödröt ás.

Úgy teszel te is jó Jónás Tamás.

 

Egyszer mondtad: lesz idő – s tanítasz.

A vers olykor nem több, mint csonkvigasz.

Szerető, nő, barát, néha férfi.

Lesz olyan ’ki tán sohasem érti

a mibenlét nem a leirt szavak

reménysége, és nem is színdarab.

Ma egy csöves, ki lát és inni kér.

Sörödért cserébe megkér: mesélj

olyan igazt, mint senki más.

Mesélj nekem is jó Jónás Tamás!

 

Meséld el hogyan higgyek, reméljek,

torkomban rekedt összes eléggel,

tályogos szívem minden levével.

Mi lesz velem ha te is elégel,

ahogy minden, ha belülről koppan,

mint gyermeki zokszó emberi roncsban.

S amikor az az ajtó kitárul,

emberi gonddal lesz ki kiárul.

Hát Valaki legyen, vagy senki más.

Add kezed jó Jónás Tamás!

 

2015. április 29.

szerda  12:40

jagosistvan•  2015. március 18. 17:22

Ma is elindulok (kontrasztosan telibe)

Ma is elindulok

(kontrasztosan telibe) 



Hát ma is elindulok.

Oldalamon nők, fejemen kalap.

Szerelmet, pénzt

nem koldulok,

mellem sem az irigységtől dagad,

és ma is megérkezem,

életem merő csillogás.

Amíg én élek s élni hagyok,

valaki nagyon mély gödröt ás.

 

Hát ma is elindulsz.

Oldaladon kivénhedt vadak,

akik már kézből ennének

s hiszik egy Taplónak mindent szabad.

Végül is igaz, ami igaz:

a kesernyés góc torokra mar.

Ha nem lesz aki csontot dob,

hát jó lesz minden más mi szar.


Szomszédomnak, Tapló úrnak szeretettel, akit zavar ha jó a kedvem, ha kalappal a fejemen hangosan szotyolázok a lépcsőházban. Lassan indulunk a koncertre, de előtte gondoltam becsöngetek hozzá, oszt tovább sietek.  :)))))

 

 

2015. március 18.

szerda  16:50

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom