határtalan

jagosistvan•  2014. szeptember 5. 17:23

Matt, a döglő költő

Matt, a döglő költő


Matt, a döglő költő

már semmit nem remél,

kocsmaasztal abroszánál

dől le esténként.


Volt egy cimborája,

úgy hívták, hogy Remi.

Elkoptatott grafit cerkát

lopott őneki.


Az utcát együtt járták,

két részeges tahó.

Matt hátára felült Remi,

mert az kurva jó.


Így születtek versek,

hát kényre, kedvre tán.

Ujjak írják amit nem tud

elmondani a száj.


Sok király és herceg

olvasta verseit,

bársonykönyvek mellett mégsem

jutott hely nekik.


Örökké él a költő,

de nem úgy a versei,

tűzre dobva megírt kockás

lapok ezrei,


mert, mit ér a vers ha

nem kell, biz’ az senkinek?

Matt, a költő nyugdíjba ment

a szomszéd restibe’.



2014. szeptember 5.

péntek 13:38

jagosistvan•  2014. szeptember 4. 11:22

reménytelenül

reménytelenül

 

nem emlékszem mennyit ihattam

arra a marék Rivotrilra amit

épp egy hete őriztem akkor

de a sínek között ébredtem fel

sötét volt kint és bent

és úgy tűnt órák teltek el

mire elértem egy szelvénykövet

jobb híján belé kapaszkodva

hánytam le magam

de ez mit sem számított már

a keserű nyálban ott volt

az ízed a szavad a szád

úgy hánytalak ki magamból

ahogy az a tizenhét éves lány

engem hetvennégyben

reménytelenül

 

2014. szeptember 4.

csütörtök  11:18

jagosistvan•  2014. augusztus 24. 16:41

Ki magába néz

Ki magába néz

 

Ők látták a szabadságot.

Géppisztolyok csövéből jött

primitív ujjak által

képtelennek tűnő jelképek alól.

Mondják: minden megújul.

Nagyapám még látta

a csontokra húzott parlamentet.

Bajonettjét csákányra cserélte.

Egyik sem okoz szép halált.

 

A könyvek kívülről mind ugyanolyanok maradtak.

Még a betűk formája sem változott.

Mégis valami egyedi varázslat

szaggatja szét belülről lelküket.

Megírták: Éva csókot lehelt

Ádám ajkaira. Hazug ízű jóleső falatot.

 

Láttam szerelmeket koldulni.

Mankóval kérkedő zsaroló ideát.

Szörnyeket tagadó szörnyeteget.

És csontokat, mint egykor nagyapám.

Ez is egyfajta lelkiismeret.

Van, aki el és van, aki kiássa.

 

Szobrokat dönt és állít a perc.

Mindig minden igaz és aktuális.

A kérges tenyeret finom ujjak etetetik

fekete Volgából vagy Mercédeszből.

A szivárvány sosem változik, ahogy

a megtagadott árnyalatok sem.

 

Ki magába néz, meglátja Istent.
Egy fekete pont a sötétség közepén.

 

2014. augusztus 24.

vasárnap  16:39

jagosistvan•  2014. augusztus 18. 19:41

Titkok a mélyben

Titkok a mélyben

 

Titok az én hiányom.

Titok az minden lányon.

Akik korán lettek anyák,

Akik korán lettek anyák.

 

Szentség az, ha talmi is.

Együtt hazudunk mi is.

Zsoltárokon gubbasztva,

Zsoltárokon gubbasztva.

 

Csókjaim csorba penge is.

Irgalmait el ne hidd

Szemüket kivájt szíveknek,

Szemüket kivájt szíveknek.

 

Ez a versem temető.

Halálfolyam, eredő:

Titkok gyötrődnek a mélyben.

Titkok gyötrődnek a mélyben.

 

2014. augusztus 18.

hétfő  19:35

jagosistvan•  2014. augusztus 16. 07:10

talált tárgyak osztálya

talált tárgyak osztálya

 

a talált tárgyak között

jól érzem magam

vonz elveszettségük

– veszettségem

 

2014. augusztus 16.

szombat  6:51

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom