határtalan

reménytelenül

 

nem emlékszem mennyit ihattam

arra a marék Rivotrilra amit

épp egy hete őriztem akkor

de a sínek között ébredtem fel

sötét volt kint és bent

és úgy tűnt órák teltek el

mire elértem egy szelvénykövet

jobb híján belé kapaszkodva

hánytam le magam

de ez mit sem számított már

a keserű nyálban ott volt

az ízed a szavad a szád

úgy hánytalak ki magamból

ahogy az a tizenhét éves lány

engem hetvennégyben

reménytelenül

 

2014. szeptember 4.

csütörtök  11:18

Ki magába néz

 

Ők látták a szabadságot.

Géppisztolyok csövéből jött

primitív ujjak által

képtelennek tűnő jelképek alól.

Mondják: minden megújul.

Nagyapám még látta

a csontokra húzott parlamentet.

Bajonettjét csákányra cserélte.

Egyik sem okoz szép halált.

 

A könyvek kívülről mind ugyanolyanok maradtak.

Még a betűk formája sem változott.

Mégis valami egyedi varázslat

szaggatja szét belülről lelküket.

Megírták: Éva csókot lehelt

Ádám ajkaira. Hazug ízű jóleső falatot.

 

Láttam szerelmeket koldulni.

Mankóval kérkedő zsaroló ideát.

Szörnyeket tagadó szörnyeteget.

És csontokat, mint egykor nagyapám.

Ez is egyfajta lelkiismeret.

Van, aki el és van, aki kiássa.

 

Szobrokat dönt és állít a perc.

Mindig minden igaz és aktuális.

A kérges tenyeret finom ujjak etetetik

fekete Volgából vagy Mercédeszből.

A szivárvány sosem változik, ahogy

a megtagadott árnyalatok sem.

 

Ki magába néz, meglátja Istent.
Egy fekete pont a sötétség közepén.

 

2014. augusztus 24.

vasárnap  16:39

Titkok a mélyben

 

Titok az én hiányom.

Titok az minden lányon.

Akik korán lettek anyák,

Akik korán lettek anyák.

 

Szentség az, ha talmi is.

Együtt hazudunk mi is.

Zsoltárokon gubbasztva,

Zsoltárokon gubbasztva.

 

Csókjaim csorba penge is.

Irgalmait el ne hidd

Szemüket kivájt szíveknek,

Szemüket kivájt szíveknek.

 

Ez a versem temető.

Halálfolyam, eredő:

Titkok gyötrődnek a mélyben.

Titkok gyötrődnek a mélyben.

 

2014. augusztus 18.

hétfő  19:35

talált tárgyak osztálya

 

a talált tárgyak között

jól érzem magam

vonz elveszettségük

– veszettségem

 

2014. augusztus 16.

szombat  6:51

Nem úgy hiszlek én

 

Nem úgy hiszlek én, ahogy szeretnéd.

Vakon követve tetteid és szavad.

Tudom, nem lesz akkora szerencsém,

hogy megmutasd nekem meztelen magad.

 

Egyszer már majdnem láttalak pőrén.

Sebeid szavaiddal takartad el.

Karjaid az égre tártad győzvén,

mint aki nem is oly rég ocsúdott fel.

 

Lehetnénk vad óriások – mondtad.

Légy, ha úgy hozza majd nagyszerű kedved.

Én addig megmászom hegyem, honnan

üvöltve űzöm el a ködlő estet.

 

Tudod, én is csak most ocsúdtam fel.

Andalítva voltam szárnyaid által.

Ma képeket festek tenyeremmel.

Magamnak és neked. Istennek háttal.

 

2014. augusztus 7.

csütörtök  20:10