Episztola Jonás Tamáshoz

Episztola Jonás Tamáshoz

 

Vajon mi lehet veled jó barát?

Én toprongyosom jó Jónás Tamás.

Szíved hasadásán beférek e- még,

lesz –e még borunk és szikkadt kenyér,

miként fiaid, isszák –e még szavad?

Minthogy az ember boldog, ha szabad.

A boldogság valóban kék madár?

Vagy talán mégsem – szögesdróthatár.

Ahogy a gyermek gödröt ás.

Úgy teszel te is jó Jónás Tamás.

 

Egyszer mondtad: lesz idő – s tanítasz.

A vers olykor nem több, mint csonkvigasz.

Szerető, nő, barát, néha férfi.

Lesz olyan ’ki tán sohasem érti

a mibenlét nem a leirt szavak

reménysége, és nem is színdarab.

Ma egy csöves, ki lát és inni kér.

Sörödért cserébe megkér: mesélj

olyan igazt, mint senki más.

Mesélj nekem is jó Jónás Tamás!

 

Meséld el hogyan higgyek, reméljek,

torkomban rekedt összes eléggel,

tályogos szívem minden levével.

Mi lesz velem ha te is elégel,

ahogy minden, ha belülről koppan,

mint gyermeki zokszó emberi roncsban.

S amikor az az ajtó kitárul,

emberi gonddal lesz ki kiárul.

Hát Valaki legyen, vagy senki más.

Add kezed jó Jónás Tamás!

 

2015. április 29.

szerda  12:40