határtalan

A Tiszatájtól 15 rugót kaptam két versemért. Akkor / pillanat, 7 és felet ér egy versem? Hm, az nem is olyan rossz. :)

Őszi anziksz

Csalfa az Ősz

a hűvös hajnalaival.

Végtelen lehetőség

a táj.

Arcunkba szél csap,

esővel verve,

Nedvesen csillog

pihék alatt a szád.

Tócsában állva

szívjuk ki egymásból

a komor hangulatot.

Ami marad az örök harag,

mint az asztalra folyt

gin-tonikok.

Avartól szaglunk.

Illatunk ez a csalfa,

őszi báj.

és amíg mi elmegyünk,

a Nyár irigyen ujjazza magát.

2014. október 4.

szombat  18:59

Csöndélet

A versek hallgatnak.

Némákká lettek a szavak.

Nincs ki kézbe vegye

a tegnapi tollat.

A tintásüveg

– mintha csak tudná, úgy őrzi –

a halott Szellem szarkofágja.

Bebalzsamozott hitek

porladnak el szemhunyás alatt.

A megsárgult papírra is

csak legyek írnak már,

és kimondom: szar ez az egész.

Új tüdőben új levegő,

új levegőben új gondolat túra.

Nézd mivé lettünk Ady Endre!

Serceg a klaviatúra.

2014. szeptember 23.

kedd 14:46

éhínség

hallgatok nem mondok semmit

nyirkos kézzel parolázok

maró savvá válik bennem

minden benyelt csalódásom

kényszermosoly kényszerlélek

hánytató minden érintés

te ott vagy és én is messze

összes tettem éhínség

2014. szeptember 17.

szerda  18:28

Matt, a döglő költő