haradio blogja

Beszélünk a szeretetről,
de ez csak írott malaszt,
míg meg nem győződünk arról,
hogy a szeretet együtt maraszt.

Halász istván
Budapest, 1994. január 04.

Fejével komótosan int a rózsa,
a vörös szekfű vidáman viszonozza.
A kert sarkában sárgul a mikmóza,
szeliden hajlik a földig a fűzfa.
Az akácot a kis méh nem zavarja.
A méhecskének vigan telik a potroha.
Lustán fekve ásít bele a napba
az úton fekve a kutya, meg a macska.

Halász István
B udapest, 1994. január 04.

Dráguló élet,
kevesebb bérek,
nehezebb élet,
keserűbb ének!

Halász István
Budapest, 1994. január 03.

Hazudni verssorokkal is lehet
gyártva csalóka fellegeket.
De élni csak itt, a földön lehet
csodálva igaz és szép fellegeket.

Te, költő, ki hogyha dalra fakadsz,
az embereknek csak jót és szépet adj
úgy, hogy Te magad is az maradj,
hisz feladatod, hogy adj, adj, adj!

Halász István
Budapest, 1997. június 07.

A vasárnapnak íze van.
A fák nőnek az égig!
A reggelinek színe van.
A pihenés szinte fénylik.

E nap után jön a hét többi napja,
s hogy a hétvége mivé sikeredik,
azt a munka öt napja pontosan megadja.
Ám vasárnap a pihen és színe fénylik.

Halász István
Budapest, 1997. július 08.