haradio blogja

Frissülő fény pásztázza a fákat.
Tavaszi fény simít minden ágat.
A természet megújul már végre.
A tavasz mosolya száll e vidékre.

Halász István
Budapest, 1994. január 15.

A víz ringat, ölel, mozgat, úszat.
Elmémben e víz, mint téma kutat.
Bár ringanék én e
világ nagy tengerén,
de e tenger mocskos,
morgós, ronda, piszkos.
Eközben a karom ebbe a vízbe csap,
s e víz lágyan átölel és úgy ringat.

Halász István
Budapest, 1994. január 12.

Ugrabugrál a mókus, ide-oda libben.
Farkincája Őnéki jobbra-balra lebben.
Diót talál mókuskánk a sűrű erdőben.
Két ,,kezébe" fogja azt s bontja sebesebben,
s vídámsága harsog szerte az erdőben.

Halász István
Budapest, 1994. január 04.

Az első versem strófáit írom az új évben.
A tollam a papíron siklik neszt elen.
Gondolatokba merülve ülök egy széken.
Soraim csak jönnek, jönnek fesztelen,
s az új éven töprengek szüntelen.

Halász István
Budapest, 1994. január 03.

elmúlt egy év,
egy év remény,
a jövendő évben
újjászületnék én,
ha tudok,
ha lehet,
de lehet-e
és tudok-e?

Halász István
Budapest, 1994. január 07.