haradio blogja

Negyvenkilenc lettem én.
Ha valamit elértem,
középkorú lettem én,
nem az én érdemem.

Egészségem megvan,
házasságom sikerült,
egy társam az van,
az életem kiderült.

Hogy mi az, mit nem értek?
Én elégedett vagyok.
Mire vágytam, elértem.
Én bizony nagyon boldog vagyok.

Hogy mit nem értek?
Igényeim nem túlzottan nagyok.
Csak azt nem értem,
más igényei miért nagyok?

Az én szerény igényemmel,
szerelem, szeretet,
szerény, elégedett létemmel
élem ez életet.

Halász István
Budapest, 1994. április 02.

Kívánni a testedet,
érezni a lelkedet,
ez csak szép és jó lehet!

Halász István
Budapest, 1994. február 08.

Az asztalon narancs, alma,
a pultokon áruk halma,
gyümölcs, hagyma kupacokban,
bor, üdítő flakonokban,
vásár vidám hangulatban.
Bár ünnepi forgalom van,
az eső sűrűbb ne koppan
és e borús hangujlatban
boltos pakol, vevő illan,
csak nyomuk marad a sárban.

Halász István
Budapest, 1994. április 02.

Nyúló árnyak, sárga fények villognak az éjben.
Az emberek tétován mozognak az éji fényben.
Az utolsó busz zaja hallik
és minden lassan az éjbe hajlik.
Halász István
Budapest, 1994. január 31.

Száradt  levél ring a fákon,
a tél már lassan csak rossz álom.
A felásott föld illata a légben érzik.
S vídám madárdal hallik fel az égig.

Halász István
Budapest, 1994. január 29.