haradio blogja

A Balaton oly nagy, mint a tenger!

Gyermekkorom mesébe illőn gyönyörű tája,
Budatétény lelkemben élő bájosan szép dombja.
Hol a szelidgesztenye és a zöldelő hárs lombja
által szegélyezett soklépcsős meredek utca
visz fel kaptatóan a ,,nagyon magas" dombra,
hol először eszméltem rá e bonyolult világral
ahol van az a bájosan öregedő iskola,
ahol kínzott az első betűvetés sok nagy gondja,
ahol első áldozó voltam az öreg templomban,
oda szívem emlékekkel teli állapotában
gyakran vissza-visszajárok sajnos csak gondolatban.

Halász István
Budapest, 1994. október 08.

Megjegyzés:

Sajnos azt az iskolát, amely egy volt kolostorépületből (ahol missziós papokat képeztek  ki  hajdanán) lett az államosítás után kalakítva és amely a versem  megírásakor  úgy  emlékszem,  hogy  még  állt, azóta már lebontották. Kár érte, mert helyreállítva még ma is szép lenne.
Halász István

Budának e ,,hegyes-völgyes" déli vidékén,
álmaim kicsiny, nekem szép Budatétényén
járok sűrűn gondolatban, ahol születtem.
Ifjúvá itt értem, iskolába itt kerültem.
Nagy-nagy ,,hős" kamaszszerelmes itt léettem.
Ide köt boldog, gyönyörű gyermekkorom.
Másnak talán kopár, unott e táj tudom,
de nekem itt volt az első karácsonyom!
Az első lépéseket itt tettem, e dombon!
Az első szerelmem itt volt, e ,,magaslaton".
Oly sok minden köt e tájhoz, hogy leírni sem tudom,
de lelkemben nincs változás a tétényi ,,dombokon"
Marad bennem az akkori idilli hangulat,
amely az akkori nehéz jelenből csinált szép múltat
és amely lelkemben mindenképpen arra mutat,
hogy Budatétény nekem egy szép kis falu marad!

Halász István
Budapest, 1994. augusztus 27.

Az élet szép fényei ülnek a szelid nagyerdei tájon.
Buzgó harkályok kopácsolnak a temető mögötti fákon.
A sírokban fekszenek a régmúlt, eltelt idők tanúi.
Életük, tudásuk és tetteik nekünk is fognak tán adni.

A zöldes távolban újabb erdők látszanak.
A fákon a madarak szép gyöngydalt trilláznak
adva vidám zeneiségét mindennek
növelve gyönyörét ennek a szép helynek.

Halász István
Debrecen 1997. július 24.