haradio blogja

Esik a hó. Az aszfaltra olvadva tűnik tova.
Különös ez a decemberünk múló hava.
Olyan ez, mint az élet, eseménydús, mozgalmas élet maga.
Felszáll az égbe, majd sárrá lesz lehulló hava.

Halász István
Budapest, 1993. december 27.

Jó bor, jó étel, jó hangulat,
ha az ember nagyon jól mulat,
egyet mindég szüntelenül tudhat:
a részeg ember az nem mulat!

Bacchus gyöngyöző bora
a boldogság, a jólét balzsama,
gyógyír sok gondra, bajra, búra.
Ezt mondja a népi fáma.

Az ám! Álljunk csak itt meg egy szóra!
Vajon jó-e a bor minden bajra,
búra, gondra, rosszra, meg viszályra?
Biztos, hogy ezt bízhatjuk a borra?

De a megoldást neked kell akarnod!
Gondolkodj! Idd hát ki a pohár borod,
és nézz a tükörbe, hol beláthatod:
bajod megoldását máshol találod!

Búra és bajra nem jó a pohár!
Érző lélek kell, kiben megbíznál
és az bennedm ha a baj rá is talál!
Ekkor a borból öröm lesz és nem halál!

Halász István
Budapest, 1994. január 13.

A léke, mely éltet
mindig reménnyel telt.
...
A szeretet az szüntelen éltet,
s bűvös, nagy csodával tölt meg,
csodával, mely maga az élet.

Halász István
Budapest, 1993. január 07.

Esik, csak esik a hó,
fedi a tájat, mint a paplan.
A kicsi tanyák ablaka alóla kivillan.
A távolban haragos kutyák hosszan ugatnak.
Csend ül a tájon.
Néha egy szarkakárogás
tör utat e csendbe fájón.

Halász István
Hajdúszoboszló, 1993. február 16.

Véget értek a betegnapok.
Holnap reggel munkához fogok.
Bár még gyógyult teljesen nem vagyok,
de a munkám vár, s a muka sok!

Halász István
Budapest, 1994. január 05.