geza1947 blogja

Párhuzam...

Tűnődés...

Csak egy parányi pont vagyok
két párhuzamos egyenesben,
s félő, hogy sosem találkozom
önmagammal a végtelenben...!!!

A világegyetem egyre tágul,
de a csillagok rég kihunytak,
alólam eltűnt minden vákuum,
míg én bolyongok tébolyultan...

Sárospatak, 2020. július 16.

Ez a maszk most nem egy álarc,
ez is fegyver, viseld bátran,
nem takarja riadt szemünk,
ha nem hordjuk: kiszenvedünk..
a világnak van egy gondja,
jól tudjuk hisz folyton mondja,
egységes lett ez a séma:
vonuljunk a karanténba..
életemet letöltöttem,
a kaszás jár már mögöttem,
elköszönni még sem fogok,
egy a bajom: csak nyafogok..!!
szép-reményem mivé lettél,
úgy látszik sosem szerettél,
elárulom neked bátran,

sírnak értem tizenhárman..

2020 03.

Adjon az Isten
szerelmet,
Meddő családnak
gyermeket,
tudatlanoknak
értelmet,
kórházi ágyon
védelmet,
bús napra vidám
másnapot,
újbornak hordót
jó nagyot,
ajtómra arany
kilincset,
házam ne tudja
a nincset..
termőföldemre
bő esőt,
langyos meleget,
éltetőt,
öregnek békés
életet,
az éhezőknek
kenyeret,
szekerem elé
négy lovat,
tedd kicsit jobbá
sorsomat..
Nekem a kérés
nem szégyen,
minden szegénynek

ezt kérem..

2020 02. Evokáció Nagy László vrsére..

Azt hittem ma kapok valami újat,
hogy év-terhemmel tovább ne vajúdjak,
nem ásnak elém semmi rohadt vermet,
sorsomra ne, csak az égre figyeljek,
nem lő rám nyíllal már a kicsi Ámor,
asztalomon sincs csak félig pohár bor,
gyógyszerek garmada hitvány kenyerem,
a kaszás ellen csak egyetlen fegyverem,
szemem szűk bogara tompa fényt okád,
semelyik versemben nem találom okát,
sorsom a Nagykönyvben úgy is megvan írva,
szárnyak nélkül lépek a mennyei hídra,
azt hittem egy porszemnél talán több vagyok,
egy rohadt jó versem sincs amit itt hagyok,
Parnasszus oldalán sem vájtam lépcsőt,
nem öleltek múzsák, nem adtak belépőt,
ha lett volna egy nyamvadt pihe szárnyam,
de nem volt, így csak magamat gyaláztam,
Mózes táblája sem vágott rajtam sebet,
egy sziklába véssétek hitvány nevemet,
olvassa dölyfös úr, vagy megtért betyár,
a sorsom ennyi volt, könyvlapom bezár,
ha mégis túlélnék néhány holnapot,
valahol egyszer majd nyithatok új lapot..

Sárospatak 2020 02 26. Szülinapomon..!!
 

csak nézem..
időhomokórám mint pergeti létem,
mi mást tehetnék, önmagam szemlélem,
megannyi évem feszít: mint egy vádirat,
várom jó-sorsom tán' valaha felvirrad..

fájó emlékek, rémképek gyötörnek,
majd újabb félelmek pimaszul rám törnek,
ronggyá tépett, szapult, taposott tegnapok,
biz' isten nem tudom, magammal hogy-vagyok...

Üt-vág a sors, szívja setét-habzó vérem,
bízom..! a holnapot valahogy megérem,
nincs egyebem, csak árva, konok szívem,
kellene nyugodt hely ahová elvigyem...

folyton fussak, vagy sétálva meneküljek..?
utam végén csak számkivetettek gyűlnek,
a folyó végtelen  - mondják a vének -
átúszni akkor kell, ha majd odaérek..!!

Sárospatak 2020 02 25. Névnapomon.