geza1947 blogja

Nézz magadba, mint hű tükör, mit mutat?
Keserédes arc, sok ráncot eltakar.
Talán már félig bejártad az utad,
Nincs ki arcod mását látná ezalatt.
Az nem lehet, hogy ily pompás tavaszod
Nem lesz gyökere megújult virágnak,
Önnön szépséged nem nyomhat el magot,
Mely ne bontsa virágát rügyes ágnak.
Anyád szépségének hű tükre, mása vagy,
Kit benned látnak, az már anyád képe,
Te is így leszel mása, majd fiadnak,
Őszödből így lesz új tavaszod léte.

    De, ha mégsem hajt már új rügyet ágad,
    Fád gyökere pusztul, s jő vele bánat.

Sárospatak 2023 07 18.

Addig gyászolj csak, míg halott testemet
Harangszó mellett majd sírba helyezik.
E csúf világtól hantolnak végleg el,
Oda, hol férgek hada rám-telepszik..
S ha majd e sorokat olvasod Drága,
Felejtsd a kezet mely írta: Szeretlek,
Inkább vesszen nevem örök homályba,
Minthogy, tenéked örök bút szerezzek..
Ha versemet mégis újra olvasnád,
Midőn már testem rég porrá enyészett,
Nevem rejtsd el nagy titkaid oldalán,
Szerelmed úgy múljon, amint a létem..

    A bölcs világ fájdalmamat nem érti,
    Nevemmel gúnyol, érzéseid sérti...

Legzsarnokabb vagy a zsarnokok között,
Kiket a szépségük tett zsarnokokká,
Képed itt szorít hű keblem fölött,
Mely vágyó napjaim bearanyozzák.
S ha lenne bárki, kinek nem szép e-kép,
Látványod soha nem kápráztatja el,
Hitvány lennék, ha meg nem védeném,
Vélném: ítélete több mint bagatell.
És mind buja gondolatom tanú rá,
Csak te állsz minden ideál felett,
Senki nem lehet szépségeden úrrá,
Földi lény sohasem: csak a képzelet.
   De tetteidért már nem kezeskedem,
   Ami rossz benned, az nem a szerelem..

Sárospatak 2023 07 31.

Kedvesem szeme fénytelen, nem ragyog,
Keble színtelen akár a szobroké,
Ajka halovány, a múlással dacol,
Fekete haja, mint szürke fodroké..
Virágból van oly sok: piros, kék, sárga,
Az Ő arcának már semmi pírja sincs,
A réten tombol az illatok árja,
Arcának, hajának ily illata nincs..
Hangját hallgatni oly öröm lehetne,
Mit csak a zene képes túlzengeni,
Ha angyal lenne szárnyakon lebegne,
De csak a földön képes velem menni.
   Nekem mégis Ő egy pompás, szép virág,
   Nem oly, mihez becsmérlőn hasonlítják..

Nem várlak többé már imádott kedvesem,
Szívemből elkopott az a bús szerelem.
Még egyszer kinyitom a sárgult bibliám,
Utószor mondom el teérted az imám.
Többé már nem hívlak, és nem vársz már te sem,
Hiába rejtem el, könnyes lett a szemem...
Meghalt a szerelem.

Indul a gyászmenet, vállukon koporsóm,
Nem csattan ajkadon többé már a csókom.
Nehéz lett a lelkem, leállt a szívverés,
Gond nélkül vár majd rám, több száz és ezer év.
Fejfák és virágok, ez lesz az otthonom,
Fájdalmam velem jön, betelt már a sorsom...
Betelt már a sorsom.

Tavaszi virágok nyílnak a síromon,
Könnyek nem áztatják nem lesz más sírcsokor.
Sárguló falevél siratja életét,
Egy örök álomról suttog a kerge szél.
Tél követ ősz esőt, nem hoz több álmokat,
Számomra véget ért az örök áldozat...
Az örök kárhozat.