geza1947 blogja

Szelíd és bajtársai.

                                                                           I.

A fiatalember látszólag unottan, zsebre dugott kézzel sétált a kikötői forgatagban, és hagyta, hogy a kikötő felől áramló pálinka szagú, imbolygó tömeg  magával sodorja.Tekintetét egy másodpercre sem vette le arról a két formás kis nyári cipőcskéről, mely vagy tíz méterrel előtte tipegett kecsesen, ritmikusan az utca kövezetén a durva csizmák és kerek-orrú, szegecses bakancsok között.
A kis nyári cipő gazdája egy rendkívül elegáns és feltűnően csinos, szőke lány volt. Ez feltűnt a fiatalembernek is, és úgy vonzotta a tekintetét, mint mágnes a vasat.
A legfeltűnőbb mégis az volt, hogy éppen itt sétált a kikötő környékén tolvajok, zsebmetszők és
a legsötétebb alvilági alakok undorító, kétes összetételű forgatagában.
- Úri lány sétáljon a városban és ne itt, mert könnyen elronthatják a szájízét.
- Mit tudhat az ilyen, ha még ezt sem tudja. - morgolódott magában a fiatalember.
A következő pillanatban a két kis-cipő eltűnt a kövezetről, a lány felsikított amint a durva kezek
a magasba emelték. A fiatalember előre szökkent mint egy felhúzott rugó, széles vállaival utat
nyitott a tömegben , és máris ott állt a két marcona alak mellett. Egyetlen mozdulattal kitépte
a lányt a durva kezek szorításából, és gyengéden maga-mögé a falhoz rántotta.
A lány megtántorodott, de nem esett el. Ijedten lapult a falhoz.
A tömeg azonnal gyűrűt alkotott a három férfi körül. A két sötét alak hirtelen kést rántott elő.
Egy nő hatalmasat sikoltva ájultan zuhant az utca kövezetére...
Ezt azonnal elvitték...
A tömeg szánakozva nézett a lányos képű fiatalemberre, amint szembefordult a két sötét alakkal..
Aztán az arcukra fagyott a szánakozás mosolya..!
Mert amit láttak, azt még sokat látott szemükkel, még legvadabb álmukban sem láhattak...

                                                                         II.

- Maga őrült - fordult a lány felé a fiatalember, aki némileg úrrá lett zaklatott idegrendszerén,
és erősen kapaszkodott a kezébe - ez nem sétatér!
A lány lehajtotta a fejét és csendben maradt.
A fiatal fiú elindult, a lány szorosan a nyomába. A tömeg kettévált, utat engedett nekik. Ám alig tettek meg néhány lépést valaki utánuk kiáltott...
- Hé!! Maga tejfölös szájú tökfilkó! Álljon meg, magához szóltam! - üvöltött egy rendőr a tömeg irányából.
A fiatalember megfordult és meglepetten kérdezte.
- Nekem szólt? És elárulná mi a baj?
- Még, hogy mi a baj?- üvöltött tovább a rend őre - mit keres ez a két jámbor ember itt a földön? - és a két fél-hülyére vert matrózkülsejű alakra mutatott.
- Biztosan elfáradtak és lefeküdtek - válaszolt a fiatalember, és mosolygott a szerinte kielégítő válaszhoz.
Tudta, hogy rendőrökkel csak szépen lehet beszélni.  És ez rendőr volt a javából... Legalább két méteres.
- Igen ám, - így a rendőr, - de az egyiknek hiányzik a felső fogsora, a másik pedig állandóan egy-szöveget ismétel, mint akinek fejlövése van!
- Sajnálom, de nem volt időm félreugrani az egyiknek a rúgása elől... - válaszolt a fiú.
- Ha maga kapta a rúgást, akkor miért ezek fekszenek a földön?
- Ja kérem... én kimondottan érzékeny vagyok a sípcsontomra, sajnos olyankor megesik, hogy valakinek
 eltűnik a felső fogsora.
- Jó, jó - mondta a rendőr - de a másikkal mi történt?
- Kissé hadonászott egy ólmosbottal az orrom előtt szegény, és visszakézről pofon vágtam...de a falhoz csak akkor vágtam amikor kést rántott. Nem a falhoz akartam én vágni csak behajítani egy nyitott ablakon..., de ezt ön is beláthatja uram, sötétedéskor bárki eltévesztheti a célt...
- Önvédelem volt - kiáltott a tömegből egy borgőzös hang némi csuklás kíséretében - kést rántottak ellene, de ő így is megvédte azt a szerencsétlen lányt!
- Szóval önvédelem... - gondolkodott homlokát ráncolva a rendőr - akkor az teljesen más,...azt szabad, ön-védeni, azt szabad - morfondírozott a rendőr.
- De azért megtudhatnám a nevét?
- Egyszerűen csak Szelídnek hívnak bizonyos ismerős körökben - válaszolt a fiatalember.
-Szelííííd? - döbbent meg a rendőr és úgy elsápadt, mint akit véletlenül sárga-festékkel leöntöttek egy építkezésen.
- Lehetetlen...elképesztő...csak nem...? - de nem fejezte be ezt az össze-vissza karattyolást, mert termetét meghazudtoló sebességgel sarkon-fordult és villámgyorsan elvegyült a tömegben.
Futtában még morgott valamit, de azt már senki sem hallotta..                                                    
 
A tömegből néhány sötétebb alak vált ki, és a rendőr példáját követve villámsebesen eltűntek...!
A tömeg csendesen, udvariasan szétnyílt, és tisztelettudóan utat engedett ennek lányos-képű fiatalembernek, aki fiatal kora ellenére feltűnően nagy pofonokat tudott osztogatni a bámészkodó tömeg legnagyobb örömére.
Nem is sejtették, hogy akit nemrég oly szánakozva néztek, az a "szelíd" fiatalember leányos képével nem más, mint néhány nevesebb kikötő rettegett réme..!
Szelíd megfordult és elindult a város irányába, a lány szorosan a nyomában.
Némi tisztelettel néztek utánuk, és egy megmagyarázhatatlan érzéstől vezérelve igyekeztek minél távolabb kerülni ettől a suhanctól, aki hatalmas pofonjaival tekintélyt szerzett már nagyon sok kikötői söpredék között...
- Mit kószál maga ilyenek között - kérdezte szemrehányó hangon a lánytól amikor már hallótávolságon kívül voltak.
A lány bátortalanul felelt.
- A sziklaszorosban fürödtem és...
- Persze egyedül mi? - csattant fel mérgesen - hogy ezek az urak mennyire magabiztosak, még a lányaikat sem féltik.
- Vigyáznak rám - mondta bizonytalanul - de én megszöktem..
- Megszöktél..? Az más, azt szabad, - és ez úgy mondta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne megszökni egy apától..
- De azért jobb lett volna otthon maradni - morgolódott - egy úrilány ne sétáljon egyedül ilyen helyen...
- Unok mindig csak otthon ülni..De különben is, miért oktat folyton?
Ezt, ha egy más valaki mondja, hát olcsón nem úszta volna meg..
- Na mi a fene, még neki áll feljebb. Hát érdemes segíteni az ilyenen? - szólt, majd sértődötten sarkon-fordult és elindult visszafelé a kikötő irányába.
- Álljon meg..hova megy,..ne hagyjon itt! - kiáltott utána a lány.
- Hagyjon.. maga nagyszájú úrilány - mondta egy megsebzett állatszelídítő megrögzött arckifejezésével.
A lány elfogódottan nézett az egyre távolodó Szelíd után, majd sarkon-fordult, és sietős léptekkel elindult a város felé.

Szelíd egy cseppet sem gondolt arra, hogy bemenjen a városba. Abban nem látott semmi fantáziát. Ismerte magát, tudta, hogy mindig csinál valami marhaságot, amibe a rendőrök belekötnek, és akkor kénytelen nekihessegetni egy párat a színes kirakatok törékeny ablaküvegének..
A lánnyal való találkozást már teljesen elfelejtette, és minden cél nélkül baktatott a kikötő felé.
Barátaira gondolt, Sutára, és Gömböcre...
Fura alak volt ez a Suta. Nevét akkor szerezte, amikor balkezesei némi feltűnést keltettek valamelyik kikötői  banda között.
Apja kínai szakács volt, anyja egy Afrikai törzsfőnök leánya. Boldog házasságban éltek. Apja ötéves házassági évfordulójuk tiszteletére megszökött anyjától, és miután háromszor nősült azóta, Suta teljesen a nyomát vesztette.
Rá két évre anyja is nyomtalanul eltűnt..
Mint később kiderült, valami hindu alkirály raboltatta el fia számára...
Mivel ilyen korán mentesűlt a szülői gondviselés terhe alól, többször is előfordult már, hogy puszta véletlenek folytán beható eszmecserét folytatott, különböző városok, kizárólag "úriemberek" számára épített börtönök megnyerő arcú őreivel..
Szelíddel néhány évvel ezelőtt ismerkedett meg valamelyik békés kikötőben, amikor véletlenül összetévesztette valakivel, és fejen-vágta egy ólmosbottal.
Szelídnek közismerten békés természete van és nem sértődött meg. Igaz, hogy rövid szemrehányásokat vágott a fejéhez, de utána segített elállítani az orrvérzését..Szóval megértették, egymást, rokonlelkek voltak. Forró barátságot kötöttek, és ezt gyakran érezte, mert ahányszor Szelíd pofon ütötte napokig égett még a füle-töve is.
És ott van Gömböc!
Jobb időkben "Hentes és Mészáros" volt. Egyszer egy magas-rangú vevője azzal gyanúsította meg, hogy a kimért húsban nagyon-nagydarab a csont. Sajnos Gömböc nagyon ideges természetű, és az említett csonttal jobb belátásra kényszerítette a rágalmazót, majd megszökött a rendőrség elől.
Jelenleg az Idegenlégióban tölti büntetésekkel egybekötött három éves szolgálati idejét, ahonnan kétszer szökött meg eddig.
Először valamilyen csempészhajón, mint másodszakács.
Másodszor, mint "MÉREG", egy ládában..
Szakemberek szerint nem valószínű, hogy harmadszor is sikerülni fog megszöknie. Pedig ahogy barátai ismerik..!
Alakját figyelembe véve eléggé alacsony, gömböc formájú, feltűnően széles megjelenésű alak.
Ráadásul Légionista.
Különben veszettül rokonszenves alak.
Utoljára akkor volt együtt a három cimbora, amikor egy Francia kereskedő hajóról nagyobb mennyiségben élelmiszert, ruhákat és mindenféle italokat loptak, és jó pénzért eladtak egy orrgazdának aki nagyon szívesen fizetett az áruért, mert meglehetősen félt a fegyverektől..
Gömböc ugyanis pisztollyal kényszerítette.
De ez már nagyon régen volt..
Legalább két hete..                                                 

Szelíd magányosan kóborolt a városban. Minden idejét apja gyilkosának felkutatására szentelte.
Bár nagyon keveset tudott a gyilkosról, mégis remélte, hogy egyszer a kezei közé szalad.
Két dolgot biztosan tudott: itt van a városban, mivel értesülései szerint itt bukkant fel legutóbb! Egy apjánál talált fényképről még az arcát is ismerte. Keskeny száj, magas homlok, és feltűnően nagy, kampós orra volt.
Alvilági berkekben, csak a Nagy orrúnak becézték.
Már teljesen sötét volt, az utcákon kigyulladtak a fények, és a nappali hőség alább hagyott. Kellemes esti szellő csapott az emberek arcába.
Közel járt már a kikötőhöz és a városnak ez a része cseppet sem tartozott az úri-negyedek közé. Megállt egy utca sarkánál és feltehetőleg be akart menni az épületbe, mely nem volt más mint a - KÉSDOBÁLÓ - nevű kedvenc kocsmája, amikor kiáltásokat hallott.
Megfordult...
Egy hamuszürke sportkocsi suhant el mellette az utcán, amelyből kihajolva egy bájos fiatal lány integetett feléje. Azonnal felismerte a lányt akit alig húsz perce oly váratlanul faképnél hagyott.
A lány azért, mert biztonságban érezte magát, vagy azért, hogy visszaadja a kölcsönt és mérgesítse Szelídet, büszkén kihívóan felnevetett.
Mintha vipera csípte volna meg Szelíd felüvöltött, és elsodorva két békés járókelőt mint egy fenevad a kocsi után vetette magát.
De elkésett!
A kocsi sebesen száguldott, majd befordult egy mellékutcába és végleg eltűnt a szeme elől. Belátta hiába minden, ez meglépett.
Visszafordult és bement az ivóba.
Útközben csak annyit mondott nagyon halkan: Megölöm!
Ezt azonban nem a lánynak mondta, hanem annak az embernek aki az autót vezette...
Az viszont a Nagy orrú volt...!

                                                                  III.

A kis szobában négy ember tanácskozott, három francia és egy angol.
- A térképre elkerülhetetlenül szükségünk van uraim, mert a térkép nélkül talán sohasem tudjuk megtalálni azt a drága fekete kincset.
- Helyes - bólintott a geológus a milliomos szavaira.
- Tehát leszögezett tény - folytatta a milliomos, hogy a térképet mindenáron meg kell kaparintani, mielőtt még a Mágnás meg nem kezdi az olaj feltárását.
- A terv megvalósítása érdekében szabad kezet adok önnek Mr. Wamberg! Lehetőleg úgy intézze a dolgokat, hogy beavatott emberein kívül senkinek sem szabad megtudnia a történteket. Az ügy nagyon kényes, és ha valami hiba csúszik a számításainkba, odavész a becsületünk, és ami még rettenetesebb: Franciaország becsülete is!
Az ügy többi részét Önre bízom Mr. Wanberg. Remélem tisztában van a nehézségekkel?
- Igen - felelte Wanberg udvariasan.
- Akkor hát sok szerencsét Uraim - mondta komoly arckifejezéssel, és a Francia Hadsereg tábornokához illő méltósággal kisietett a szobából.

Három nap múlva Mr. Wanberg, akit a kétes hírű kikötőkben csak a Nagy orrú-nak becéztek, már Angliában volt, és hozzálátott aljas tervének megvalósításához.
Nem volt nehéz dolga a Mágnással, mert szinte majdhogynem barátok voltak. Gyakran volt a milliomos vendége, és sokszor még kocsikázni is elvitte aranyos, bájos, szőke leányát.
Később már nem egyedül ment látogatóba, de egyre többször magával vitte néhány emberét, akiket sebtében összetudott szedni, és mint barátait, előkelő Urakat mutatott be a milliomosnak.
Aztán a kis társaság mindig úgy rendezte a dolgokat, hogy bőven legyen idejük átkutatni az egész Villát.
Így ment ez egy teljes álló hétig, de a térkép hollétéről halvány sejtelmük sem volt. Végül megunták a hiábavaló kutatást, és Wamberg más tervet agyalt ki.
- Idefigyeljetek fiuk! - szólalt meg - Mivel hiába kutattunk a térkép után, elhatároztam, hogy másképpen fogjuk megszerezni. Este találkozunk a KÉSDOBÁLÓ-ban és mindent megbeszélünk.
A kikötői söpredék banda némán bólintott...  Folyt köv.