geza1947 blogja

Betlehemes Játék!
Öt szereplővel.

Előszó!
Karácsony viliáján (előestéjén),
igazából a Szent estén összeálltunk
mi gyerekek (öten), és eljátszottuk,
hogy hogyan született meg Betlehemben a Kisjézus
 

I. Pásztor:
Bemegy a ház udvarára, és bekiabál az ablakon.

Jóra jó pajtások, mi Betlehemmel járunk,
idekinn hideg van, félünk, hogy megfázunk!
Mit szól gazduram be szabad vinni a magyar Betlehemet?
 
A ház gazdája megengedi, hogy belépjen a szobába.
 
I. Pásztor bejön:
Dicsőítem Istent, és önöket kérem,
hogy engedelemmel a küszöböt átléptem.
Mert a jó pásztor ember oda veti magát,
ahol hidegtől melegnek érzi a subát.
De nem csak magam vagyok, társaim is vannak,
aminők, nem minden bokorban akadnak.
Kérdezik kivagyok? Honnan jöttem?
Pásztor vagyok bíz én, hazám Betlehem.
Betlehemet is hoztunk mi magunkkal ide,
mely ismeretlen hely volt oly sok ezer éve.
De az Örök Isten felmagasztalá most,
a világ üdvözítője az Úr Jézus Krisztus jelent meg ott.
Ha megengedik többet is elmondunk,
hogy született Jézus, mindent előadunk.
 
II. Pásztor bejön:
Hát te Fedor pajtás hol szetted-vetted magadat?
Nem tudod, hogy a nyájat elhagyni nem szabad?
Ha pásztor vagy, légy pásztor, ne hagyd el a nyájat,
mert különben nagyapám bottal simogatja meg a hátad.
 
I. Pásztor:
Nem is hagytam volna én el,
de egy rút kísértet szörnyen rám ijesztett,
ha rá gondolok, még most is félek!
 
II. Pásztor:
Kuckóba való vagy nem a nyájak közzé,
holmi kísértettel állsz itt nekem elő?
Hol az a kísértet, had vágjak végig rajta,
hogy szakadjon subájának háromszoros rojtja!
 
Énekelve belépnek az Angyalok a Betlehemmel,
 
"A kis Jézus megszületett, örvendjünk!
Elküldötte ő szent fiát Istenünk!
Betlehemben fekszik rongyos jászolban,
azért van oly fényesség a városban..."

Öreg guba bejön:
Szerencsés jó estét én is itt vagyok,
új subámmal újat mutatok.
Én már igen öreg ember vagyok, sok időt éltem,
de még ily nagy örömöm sohasem volt nékem.
Állva a legelőn midőn széttekintek,
csodás ragyogást vett öreg szemem észre.
Nekem ez a ragyogás annyira megtetszett,
hogy ámulatomban azt sem tudtam, hogy mit tegyek.
Térdre borultam, mert angyalok jöttek örömet hirdettek:
Megszületett Jézus! Mennyetek, örvendjetek!

Angyalok énekelnek:
"Fel nagy örömre! ma született,
Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén..
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet...."

Öreg Guba:
Fiaim, Pásztorok hamar fölkeljetek,
mert Angyalok jöttek, örömet hirdetnek!
Menjünk Betlehembe, a Kisjézust imádni!

II.Pásztor:
Én is megyek, én is megyek,
látni azt a szép gyermeket...!

Öreg Guba:
Úgy-mond látni és imádni!
Mert ő a mi Urunk! Krisztusunk,
kit önzetlen hálával Betlehemben
örök imával felmagasztalunk!

I.Pásztor letérdel a Betlehem előtt.
Imádkozik:
Édes Jézusom itt vagyok előtted,
esdekelve, földre leborulva.
Egy vagyonom van: neve a szeretet,
add, hogy téged hűen szeresselek! Ámen!

II. Pásztor letérdel a Betlehem előtt.
Imádkozik:
Édes Jézusom én is itt vagyok előtted.
Nem hoztam mirhát, nem hoztam kincseket,
csak a szívemből áradó igaz hűséget!
Engedd, hogy örökkön szeresselek! Ámen.

Öreg Guba letérdel a Betlehem előtt.
Imádkozik:
Angyalok szózata hívott ide hozzád,
nyájamat elhagyva siettem árkon-bokron át.
Mind ki eljöttünk, csak a reményünket hoztuk,
megszületett az Úr Jézus, ezért imádkoztunk.

I. Pásztor.
A Te születésed Krisztus Istenünk.
Földerítetted a világnak az Isten ismeret világosságát.
Mert a csillagimádó bölcseket a csillag megtanítá,
Hogy téged mint az igazság napján leborulva imádjanak.
És mint a magasság béli nap keleten tiszteljenek,
Uram dicsőség néked!

Látom a gazdának jószívű szándékát,
kezében forgatja a pénzes-kassza kulcsát.
kiveszi belőle hat-pár ökör árát,
nekünk adhatná annak egyharmadát!

Isten áldja meg e-háznak gazdáját,
töltse meg néki: pincéjét, kamráját!
Ahány tarka szarka billegteti farkát,
annyi ezer dollár üsse a gazda, s a gazdaasszony markát...!

A szereplők jutalmat kapnak, majd
énekelve, a Betlehemmel kivonulnak...

Sárospatak 2014 december 16.
A szövegét apáinktól tanultuk szülőfalumban Végardón! Gondoltam, hogy megörökítem az utánunk következő generációnak, mint a karácsonyi népszokások egyik formáját, csak azért, hogy el ne vesszen mindörökre...!!