Mindennapi hasonlataink

Birodalmakról, irodalomról és a hasonszenvi gyógyításról…

A homeopátia az 1800-as évek derekán hasonszenvészet megnevezéssel terjedt el magyar földön, utalva a hasonló szenvedés doktorínájára, mely S. Hahnemann, a homeopátia atyjának legfőbb tézise, a homeopátiás gyógyítás kulcsa.

Homeopátiás, azaz hasonszenvészeti szempontból nézve tehát elméletben bármely anyagból készíthető gyógyító szer. Miért is? Mert bármely anyag hordoz információt, egy sajátos mintát. És bármely anyag hatást válthat ki más anyagi létezőn, ha azzal számottevő kölcsönhatásba kerül. Alapvetően mégis miért a természetből merítünk, amikor gyógyító anyagok után kutatunk? És miért tette ezt az ember ősidők óta? Miért fordult a kövekhez, növényekhez, állatokhoz, ha gyógyulni vágyott? Nagyon egyszerű a válasz. Mert lényünket alapvetően meghatározó, fontos közös gyökereink, alapvető közös mintáink vannak. És egyensúlytalanságainkat közösen, a természettel való szerves társulásban, összekapcsolódottságban oldhatjuk csak meg és oldhatjuk fel.

A természet az ásványok, növények és állatok nagy birodalmait foglalja magába, bár ne felejtsük az élő és élettelen határán rajzó vírusokat sem, ahogy a már élő, egysejtű baktériumok vagy gombák nagy birodalmai is külön említést érdemelnek és igencsak fontos szerepet kapnak a földi élettérben. Emberi testünk porból jött és porrá lesz. A föld, az ásványok világából emelkedünk ki biokémiai szinten, ahogy valóságos biokémiai üzem vagyunk is egyben. Növényi táplálékaink vannak évezredek óta, egészen napjainkig, a gyógynövényekkel való gyógyítás bármely kultúrában jelentős szerepet kapott. A növények az éltető nap fényét és tápláló energiáját alakítják át, fogadják be és raktározzák. Így kötik össze a növény a földet, a termőföldből nyerhető tápanyagokat, ásványokat az égi fénnyel. Az állatok szintjén a természet ismét egy új szintre lép, megelevenedik. A növényeknél a kapcsolat hangsúlya valóban az ég és a föld között van, e két „tér” között mozog. A növényeket köti a föld, nyersen szólva helyváltoztatásra képtelenek. Az állatok viszont már mozognak, akár egy lajhár lassúságával, vagy egy gepárd ruganyos támadásával, de intenzív és igen változatos egymásra hatással bírnak, támadnak, védekeznek, kérődznek vagy lopakodnak, dominálnak vagy behódolnak, és még sorolhatnám. Az állati minták dinamikái mély és ősi erővel vannak jelen primer reakcióinkban, kapcsolódásainkban, családi, társadalmi szerveződéseinkben.

   A homeopátiában egy fontos és hasznos terápiás technika, mely szerint a gyógyító az esetfelvétel során a kapott információkból arra keres asszociációkat, hogy a hozzá forduló gyógyulni vágyó a minták mely szintjén van elakadásban. Vajon ásványi, állati vagy növényi eredetű szerre lehet e szüksége? A természet három nagy birodalma közül melyik az, melynek mintaalkotása az illető ember testi-lelki problémáival, tüneteivel párhuzamos. Itt is analógiákat keresünk. Minden egyes szintnek, természeti anyagnak, élőlénynek, fajnak vagy rendszertanilag rokon növény- vagy állatcsaládnak vannak bizonyos csoportjellegzetességei, így jól körülírható tulajdonságai, energetikai szempontból is. Az ásványvilág rendezett, stabil, statikus, a növények világa érzékeny, kiszolgáltatott, védekezésük passzív, az állatvilágban a versengés, alá-fölérendeltség, támadás-védekezés, túlélés kérdései kerülnek elő.

A versek csodálatosan szólnak azokról az analógiákról, mintákról, hasonlóságokról, melyek a minket körbeölelő természetet és emberi mivoltunkat összekötik. A mítoszok, mesék szereplői is a természet kebeléről emelkednek ki, így már gyerekkorunkban tudjuk - annak ellenére, hogy messze kerültünk már a természetközeliség eleven tapasztalatától - hogy a róka ravasz, a nyúl ijedős, a farkas félelmetes, a kígyó álnok, a galamb és bárány szelíd, a hangya szorgalmas, míg a tücsök csak hegedül egész nyáron.

Három homeopátiás szerhez választottam néhány verset, a természet említett három fő birodalmának egy-egy képviselőjéről szólót, melyek a homeopátiában is használt egy-egy kiindulási anyag témáit érintik a versek nyelvén, és amelyek alkalmat adnak, hogy egy-egy természeti szereplő energiamintáiban a megragadható jellemzőket a hasonlatok, hangzás és a vers által keltett érzelmek által érjük el.

A Silicea egy ásványi eredetű szer, nem más, mint kovasav. "A kovasav egy kémiai vegyület. Kovasav az általános neve azoknak a vegyületeknek, amelyek szilíciumhoz kötött oxidokat és hidroxilcsoportokat tartalmaznak.  A homoknak legközönségesebb anyaga a kvarc. A kvarc az oxidok és hidroxidok osztályába tartozó ásványfaj, a szilícium-dioxid (SiO2) egyik szerkezeti változata. A kvarc a földkéreg egyik legelterjedtebb ásványa." A Siliceának, ásványi eredetű homeopátiás szer révén a rend és rendezetlenség, a lehatároltság fogalmaihoz van köze, a mögöttes szellemi ideákhoz, mely szavak szintjén csak általánosan és dadogva jeleníthető meg. A homok tulajdonságát tekintve idomul, pereg. A Silicea szert igénylő páciens is ilyen, engedékeny, látszólag nincs ereje ellenállni, máskor makacsul befeszít, üveg keménységűre (az üveg is szilícium-dioxid), amely rugalmatlan, áthatolhatatlan, ám áttetsző, törékeny anyag. Reményik Sándor gyönyörű versét választottam a Siliceához, olvassátok szeretettel. A homok sem a vizet, sem az ásványi anyagokat nem tartja jól. Szép párhuzamban áll azzal a gondolattal, ahogy a költő kifejezi azt a hiábavalóságot, reménytelenséget, ahogy végül szellemünk alkotásai itt a földön elenyésznek, hacsak az utókor megtartó emlékezete és csodálata meg nem őrzi azt.

Reményik Sándor:

Homokba írtam...

Puszták homokján különös betűk.
Fénylik a rajzuk, a vonaluk él,
Puszták homokján különös rovás;
Tán harci dal, tán baráti levél,
Talán imádság. Olyan egyre megy,
Elmossa zápor, letörli a szél.
Puszták homokján különös rovás.

Homokba írtam minden mondatom,
Zápor elmossa: ne fájjon nagyon,
Letörli a szél: ne fájjon nagyon,
Homokba írtam minden mondatom.

A hegyikristály is Silicea, mivel „a kvarc ásvány színtelen, drágakőként használt változata. A görögök azt tartották, hogy a hegyikristályok az Alpok magas csúcsainak dermesztő hidegében felolvaszthatatlan jéggé fagyott vízből keletkeztek. Ezért nevezték el az ásványt kristallosnak, azaz jégnek.” A hegyikristály, mint drágakő tisztaságot, áttetszőséget, a magasabbrendűvel való szellemi kapcsolatot, magas intellektust szimbolizál, a Silicea gyógyszerképével analóg módon. Így kapcsolódik ide poetes költőtársunk szép és mély tartalmú verse:

Hegyikristály
Lelkünk látnokköve

Vele égették a légiós sebét,
ha nem védte jól bőr gladiusa.
Bölccsé hűtötte Agrippina hevét,
ha lángolt benne tavasz idusa.

Jósolt, ha szerencséből nem volt elég,
látta, hogy zajlott sok azték tusa.
Kristálykoponyából múlt rezeg feléd,
s hajósnak a mély labirintusa.

A világban oly sok minden hamu lett,
szerelmed őrzi, ha egy szép amulett,
mert benne csillog a Vénusz haja.

A Titkot meg általa sem ismered,
azt egyszer füledbe súgja Istened,
ha nem hallik más, csak az Űr zaja.

Forrás: www.poet.hu

Pődör György: Hegyikristály (poet.hu)

 

A kökörcsin Pulsatilla néven ismert, mint homeopátiás növényi alapanyagú gyógyító szer. Bújós, félénk, alkalmazkodó, vigasztalásra váró, sírós, érzelmes hölgyek szere lehet. Homokos talajokon él, mint tudjuk a homok nem túl jól tartja meg a vizet. Ezzel a megfigyeléssel visszatekinthetünk az előbb említett Siliceára is. „A homoktalajok általában szárazak, tápanyagban szegények, rossz a víztartó képességük.” Beszédes analógiát mutat ez a tulajdonság a Pulsatilla homeopátiás gyógyszerképével, az ilyen szert igénylő gyógyulni vágyó egyik fontos jellemzője, hogy általában nem szomjas, nem szeret inni.  A virág és általában a virágok jelentős része a versekben a női princípiummal, a szépséggel, törékenységgel, szelídséggel és érzékenységgel összefüggésben jelenik meg, ahogy az alábbi két szépséges vers, illetve versrészlet is ezt példázza:

Áprily Lajos: Leánykökörcsin

Az est becsuk s egy fényes kéz kinyit,
mikor a nap a felhőtlen égre hág.
Becézem kelyhed érző bolyhait,
s tünődve kérdem: Lélek vagy, virág?

Mátyás Ferenc: Vadvirágcsokor

(részlet)

„Kökörcsin

Karcsú termetével a kökörcsint
gusztálhatod, jelzi az örök csínt,
tündököl csipkés lila ruhában
a tavaszi rét nagy udvarában,
s ne csak népi nevén nevezd már, hisz
ismered: Pulsatilla vulgaris. „

Mi több, a hangyából is készül homeopátiás szer, Formica rufa néven (a latin nomenklatúrának megfelelően), mely az állati alapanyagú szerek csoportjához tartozik. A Formica rufa olyan egyéneknek adható, akik maguk is folyton tevékenykedő, dolgos, szorgos emberek, akik a végletekig koptatják, túlhasználják magukat egy odaadó, szorgos, dolgos tevékenységben, végül ízületi bántalmaktól szenvednek. Habár József Attila feledhetetlen költeményében nem a hangya szorgossága kapja a főszerepet, inkább megejtő kicsinysége, védtelensége, jelentéktelensége, mivel a költő szívemnek igen kedves verse ez, erre esett a választásom:

József Attila

HANGYA

A bábok között elaludt a hangya.
Szél, a bábokat most el ne fúdd!
Különben jó az is.

Kis, fáradt fejét csillámokra hajtja
és alszik véle csöpp árnyéka is.

Egy szalmaszállal fölkelteni szépen!
De jobb, ha már indulunk haza
erősen beborult - -

A bábok között elaludt egy hangya
és - hopp - egy csöpp már a kezemre hullt.

 

Felhasznált források: www.eternus.hu - Klasszikus versek

Hegyikristály – Wikipédia (wikipedia.org)

Kvarc – Wikipédia (wikipedia.org)

Kovasav – Wikipédia (wikipedia.org)

A különböző talajok jellemzői - homoktalajtól az agyagig (vaderstad.com)

www.poet.hu

Pődör György: Hegyikristály (poet.hu)